Understand That: I LOVE YOU! [BokuAka ff.] |Befejezett|

•》14 -Gratula!《•

》Bokuto Koutaro《

Hétfő reggel izgatottan ébredtem. Sietve elkészültem, elköszöntem szüleimtől és megrohamoztam Akaashiék utcáját. Odaérve már a kapuban volt. A zárral bíbelődött. Nem hallotta, hogy jövök. Hátulról átkaroltam vállát, úgy öleltem. Összerezzent, de mikor rájött ki vagyok ellazult.

> Jó reggelt Bo! -fordult meg karjaimban. Puszit nyomtam ajkaira.

> Szia! -engedtem el.

Összekulcsoltuk ujjainkat és elindultunk a suli felé. Belegondolva igazából én nem is tudom, hogyan kéne közölni a többiekkel a helyzetünket. Keiji már biztos kitalált valamit.
Egész nap nehezen bírtam, hogy ne lépjek elé és csókoljam meg, vagy érjek hozzá.

. . .
Együtt értünk a klubszobába. Már a többség jelen volt. Keiji a szekrényéhez ment átöltözni, én is így tettem. Mikor végzett az öltözéssel becsukta szekrényét és megfordult. Szekrényének dőlt és várt. Majd én is végeztem, leültem vele szemben a padra és beszélgetni kezdtünk. A többiek furcsálták, hogy miután ennyi ideig volt köztünk valami ami miatt ezek a beszélgetések elmaradtak, most új erőre kaptak. Nem szólt, hogy pontosan mikor tesszük szóvá a dolgot. Én pedig nem tudnám hogyan elkezdeni, úgyhogy inkább vártam.

Miután mindenki végzett a csarnok felé vettünk az irányt. Az edzőnek fontos telfon hívást kellett lebonyolítania a következő edzőmeccsünk miatt ezért elvonult, és hagyott minket öt az öt ellenit játszani. Szokásos módon kezdtünk bele az edzésbe. Viszont végre elmaradt a hallgatás. Sokkal jobb volt így játszani. Minden ütés jól sikerült. Annyira beleéltem magam, hogy az egyik tökéletesen sikerült egyenes után majdnem odarohantam Keijihez, hogy köszönetképpen átöleljem, de az utolsó pillanatban megálltam.

> Kösz a feladást! -vakartam meg kínosan tarkóm.

Két pislogás közt körbetekintettem, hogy nem-e tűnt fel sokaknak hirtelen mozdulatom.
Akaashi csak halvány mosolyt eresztve bólintott majd visszaállt helyére. Nem tudtam meddig akar még várni ezzel a bejelentés dologgal, de én már megőrülök. Nem tudok tovább várni! Odamentem hozzá és megragadtam derekát. Magamhoz húztam és megcsókoltam. Lepődöttsége miatt mozdulni sem tudott. A körülöttünk lévők arca lefagyott. Mikor elengedtem a fekete hajút, az mellkasomba fúrta arcát.

> Edzés utánig kellett volna kibírnod! -motyogta. Pólómba kapaszkodott és próbálta elrejteni a kívülállók szeme elől elvörösödött arcát. Én is belepirultam mikor ráeszméltem mit is csináltam az imént.

> Bocsáss meg, de nem tudtam tovább várni. -államat fejére támasztottam.

> Nem baj. De előtte szólhattál volna, és akkor rendesen elmagyarázzuk. -motyogta mellkasomba. Eközben a távolabb állók közelebb értek.

> Én megmondtam! -mosolyogva tette karba kezét Konoha. Erre Keiji kibújt karjaim közül, de nem lépett el mellőlem. >Én tudtam, hogy valami ilyesmi van a dologban! Csak a buli utáni csendet nem tudom hova tenni. -gondolkozott el.

> Az hosszú sztori. -mosolyodtam el kínosan.

> Ugyan van időnk meghallgatni! -szólt oda egy másik csapattársunk.

> Majd talán később arra is sor kerül. -szólt a mellettem álló.

> De a lényeg, hogy titeket nem zavar, ugye? -vontam magam elé a fekete hajút és államat vállára nehezítettem.

> Mi? Ezt most komolyan megkérdezted? Még örülök is neki, hogy nem egy idegen csajjal lófrálsz. -nevette el magát hangosan Konoha. Ebben sokan követték.

> "Dehogy!" "Nincs baj vele!" "Gratula!" -hallatszott több felől is egyszerre a hangzavar közben.

Megnyugodva vettem egy nagy levegőt amit hangosan engedtem ki. Párom is sóhajtott és ellazította tartását.

> Na és mióta tart? -emelgette meg szemöldökét közelebb lépve Haruki.

> Hát..

> Körülbelül egy hónapja.

Közben beérkezett az edző is. Furán nézett ránk, de sóhajtva kissé ellágyult arca.

> Csak ne menjen a meccsek rovására! -dörgölte orrunk alá. Egyszerre bólintottunk és megígértük, hogy nem fog.

. . .

Következő napjainkat boldogan töltöttük. Örültem, hogy segíthetek átvészelni és figyelmének egy részét elvonni szülei válásáról. Igyekszem minél többet kedvében járni. Amit viszonoz is. Sokat lógunk négyesben Kurooval és Kenmával. Vagy épp hatosban Katsumiékkal mellénk csapódva. Pár napon belül megtörtént az első nyilvános csókunk a suli folyosóján, lett is hangzavar. Terjengett a hír, hogy együtt vagyunk, meg néha láthattak minket kézenfogva, de ez volt az igazi áttörés. Boldogok vagyunk egymás mellett.

. . .

Sikerült összehozni egy randit. Találtam egy éttermet, ami tökéletesen passzol Keiji ízléséhez. Csinosba vágva magunkat indultunk el. Odaérve lenyűgözte a hely. Miután végeztünk az evéssel még hosszasan beszélgettünk. Mindvégig az asztalon lévő kezemet fogta, vagy épp cirógatta. Végig kíváncsian figyelt. Mikor már egy ideje csak én beszéltem arról, hogy miket tervezek felsőközép utánra, észrevettem, hogy egy idő után nem is igazán rám figyel. Az asztalt fürkészte.

> Valami baj van? -szóltam neki halkan.

> Mi? Nem, nem! Nincs. -rázta meg fejét tagadóan.

> Fáradt vagy? Hazamenjünk? -aggódásom előrébb tört mindennél. Kis gondolkozás után csak bólintott.

Amíg fizettem addig ő hívott egy taxit. Hozzájuk kértük a fuvart. Hamar oda is értünk. Felmentünk a feladó szobájába és átvettünk ruháinkat kényelmesbe. Alváshoz készülve levetettünk magunkat az ágyra. Egymás felé fordulva figyeltük a másikat. Az étteremben még azt hittem tényleg csak fáradt. De a kocsiban ülve mást vettem észre arcán. Még most is ezt látom rajta.

> Elmondod mi a baj? -közelebb kúsztam hozzá és arcát kezdtem simogatni.

> Tudod.. azon gondolkoztam; mi lesz velünk, ha elmész!? -húzta el száját.

> Ugyan mégis mi lenne? Ugyanígy együtt leszünk! Semmi pénzért nem hagynálak el! -kezeit mellkasomhoz húztam és enyhén megszorítottam. Elmosolyodott, de arca még mindig aggódó.

> De nekem is majd sokat kell foglalkoznom a tanulással az érettségi miatt, utána pedig dolgozom. Neked meg ott lesz az új csapat meg a sok edzés és meccs.. -hátára fordult, sóhajtott és a plafont kezdte bámulni. >..Az idő miatt aggódom Bo!

> Keiji. -feje után nyúltam és magam felé fordítottam.

> Igen?

> Te hallottad egyeltalán amit az előbb mondtam? -visszatért apró mosolya. >Szeretlek és nem foglak elhagyni! Kerítünk majd rengeteg időt egymásra is. -hóna alatt átnyúlva szorosan magamhoz húztam.

> Köszönöm.

》Rövidke lett, de legalább itt van😌