Understand That: I LOVE YOU! [BokuAka ff.] |Befejezett|

•》16 -Csillagok és habfürdő《•

🔞

》Akaashi Keiji《

Születésnapom reggelén -az esti tanulás miatt- nyúzott hangulatban másztam le az emeletről, mire anyukám és húgom nagy hanggal ugráltak körbe. Nem értem mire a nagy felhajtás, csak egy születésnap. Minden évben van. Viszont legbelül mindig is szerettem. Főleg most, hogy még valaki készül nekem valamivel. Kis családom örömködése után elfogyasztottuk a kis tortát és ajándékaimat is megkaptam.

Később megbeszéltem édesanyámmal, hogy délután átmegyek Koutarohoz. Meglepően könnyen beleegyezett. Ezek szerint idénre nem tervezi, hogy váratlanul meghívja a csapatot és osztálytársaimat egy meglepetés bulira.

Délután öt órakor indultam meg barátom háza felé. Odaérve bekopogtam az ajtón. Tudta, hogy jövök ezért nem kellett a csengőt használjam. De ennek ellenére sem jött ajtót nyitni. Furcsa. A kilincs felé nyúltam. Nyitva volt ezért be tudtam menni.

> Koutaro? -visszhangzott a csendes házban. Nem volt világítás. Beljebb léptem és levetettem cipőmet, kabátomat is felakasztottam a fogasra.

Pislákoló fényforrás jött a konyhából. A helyiség felé tekintve láttam, hogy az asztal két személyre volt megterítve. Gyertyafényes vacsora? Egy pillanatra megtorpanva elemeztem a terítéket. Gondosan volt elrendezve. Ebből, a fiú szobája felől jövő halk zaj zökkentett ki. A hang irányába kaptam fejem.

> Koutaro itthon vagy?! -emeltem hangszínemen, de semmi válasz. A ezüst hajú szobája felé vettem sietős lépteimet. >Boku- to..

Mikor a bejáratához értem a lélegzetem is elállt. Megszólalni sem tudtam. A sötét szobát égősorok sokasága világította be. Fehér, kék, halvány sárgás. A szekrényeken a polcok vonalán, a függönykarnison még az ágy keretén is volt belőlük. Néhol kisebb-nagyobb foszforeszkáló csillagokat is felragasztott a plafonra. Pontosan olyan volt, mint ezernyi csillag az égen. Miután döbbenetem engedett levegőhöz jutni, rávezettem tekintetem az ágy szélén ülőre. Szemei csillogtak a boldogságtól.

> Boldog születésnapot Keiji! -mosolya szétterült arcán. Némileg lefagyva éreztem magam. >Tetszik?

> Hogy tetszik-e? -hitetlenkedtem. >Imádom! Ez.. ez gyönyörű! -rohantam felé és ölébe ugortam. A lendülettől hátra dőltünk az ágyon. Szerelmes csókomtól csak a levegőhiány szabadította el.

> Akár csak te! -suttogta az elválás után. Megforgattam szemem és puszit nyomtam ajakaira.

>Köszö..

> Még ne! -tette számra kezét hirtelen. >Ez még nem minden! -leborított magáról és az asztala felé nyúlt. Kezébe vett egy kis doboz szerű tárgyat. Elhelyezte közöttünk az ágyon, a plafon felé irányítva.

> Nyomd meg ezt a gombot! -mutatott az illetékes pontra.

Nem tudtam mi fog történni, de még izgatottabb lett reakcióm várva. Amint benyomtam az apró kapcsolót fény áradt ki a kis vetítőből. A plafon telis-tele lett csillagokkal. Újra elállt a szavam. Elterülve az ágyon figyeltem amint újra a tárgy felé nyúl és elforgat egy másik kis kapcsolót. Ekkor mintát váltott a plafon. Színei is mások voltak. Ezúttal lilás színekben pompáztak a csillagképek. Aztán újabb kattanás és újra váltott. Most kékeszöld árnyalatra. Bokuto hirtelen felém fordult és a csillagminták helyett engem figyelt. Én egy pillanatig még élveztem a látványt.

> Köszönöm! -suttogtam és rákulcsoltam ujjaim övéire.

> Boldog vagyok, hogy tetszik! -húzott magához.