Understand That: I LOVE YOU! [BokuAka ff.] |Befejezett|

•》17 -Rémálmok《•

》Akaashi Keiji《

Másnap délelőtt szülei is futólag felköszöntöttek, aztán összeszedtük a szoba díszeit és egy szatyorba tettük. Készenállt az átszállításra. Ebéd után át is mentünk hozzám. Csend volt a házban. Édesanyám szobájában ült és itthonról intézte fontos hívásait. Nem is zavartam csak intettem neki, hogy itthon vagyunk. Szobámba vonultunk. Koutaro az ágyhoz ment és ledőlt. Én letelepedtem a szoba közepére. Ölembe vettem az égősorral teli szatyrot és belenyúltam, de mikor felnézetem az ágyon fekvőre megálltam.

> Te mit tervezel az ünnepekre Keiji? -nézett le rám csillogó szemeivel.

> Még nem tudom, de az biztos, hogy veled szeretném eltölteni. -mosolyogtam rá bíztatóan.

Kiemeltem a kezembe akadt égősort és tekintettel hívtam magamhoz az ezüst hajút. Nekiáltunk kibogozni őket, és helyet kerestünk nekik. Amég az utolsót is felhelyezte a választott irányba, bedugtam a hosszabítót, aminek köszönhetően az szoba fényáradatba burkolózott.

> Baba~! Te nem akarsz nekem ilyet csinálni szülinapomra~? -kiáltott húgom felé az ajtóban ragadt Maya. Kerek szemekkel csodálta a szoba díszítését.

> Micsodát? Oh~, hűha! -ért oda testvérem is. Egyik kezével átkarolta barátnőjét. Másikkal tetszését fejezte ki egy like jelet mutatva. Azzal fogta a másik lányt és elvezette onnan.
> Persze, hogy kapsz!

> De én pinket szeretnék!

> Akkor pink lesz. -hallatszott vissza a beszélgetés, mikor ajtómhoz léptem, hogy becsukjam.

Összemosolyogtam az ágyon ülővel. Bemásztam mögé az ágyba és hátulról öleltem. Oldalra borult ezzel magával döntve.

. . .

Következő héten sokkal keményebb edzéseket tartottunk. Hétvégén lesz az idei utolsó edzőmeccsünk. Mindenki keményen dolgozott. Jó előérzetem van.

. . .

Szombat hajnalban a suli előtti parkolóban gyülekezett a csapat. Ennél hűvösebb időpontot nem is választhattak volna az indulásra. Minden meg van fagyva. És még a klubbszobába se mehettünk be.

> Jó reggelt! -kaptam egy hirtelen puszit arcomra. >Sziasztok srácok, edző! -intett a többiek felé.

Oldalra nézve kapitányom állt mellettem, kómás még is boldog arccal. Meglepődtem, de ez hamar el is illant. Az érintett pont arcomon egy pillanatra felmelegedett. A hideg viszont tett róla, hogy ez ne tartson sokáig.

> Neked is. -adtam neki jó reggel csókját.

Az utolsó csapattag is megérkezett. Felcuccoltunk a buszra és már indultunk is. Én az ablaknál ültem mellettem párommal. Közel egy órás útnak néztünk elébe, úgyhogy a korai kelés miatt nem kellett sok, amíg Bo vállamra dőlve elaludt. Csodálom, hogy haját be tudta lőni annak ellenére, amilyen fáradtan érkezett. Az utóbbi napokban nem alszik valami jól. Elmondása szerint sok rémálma van. Nem igazán foglalkoztunk a dologgal. Betudtuk annak, hogy a meccs miatti izgulása teszi ezt. Nem kérdeztem miket álmodik, tényleg nem szántunk neki nagy jelentőséget. De amikor félúton én is majdnem elbóbiskoltam felriadt. Kapkodta a levegőt.

》Bokuto《

Hajnali két óra és még mindig nem aludtam tíz percnél többet. Mostmár szinte nem merek elaludni. Félek, hogy újra rosszat álmodok. Az utóbbival nem is lenne semmi baj, ha nem ennyiszer és ugyanarról álmodnék. Nagynehezen sikerült álomba unnom magam. És, hogy mi is ez a rossz, ami álmomban kerget? Felvázolom: