Szépséges Örökös

ɢʏᴀ́sᴢ

3.szemszögből

Egy nappal Adelynn halála után

☘︎☘︎

- Semmi baj, Delaney. Itt van apa! - nyugtatgatta az ölében lévő pár hónapos kislányát a férfi. A hírhedt fenevad könnyes szemmel ingatja babáját a karja közt, attól félve, hogy valaki, akárki, elveszi Őt tőle. Eleget veszített már.

- Colton. - szólította meg egy szőke hajú fiú. Ő csakugyan mélabús ábrázattal meredt előre, szemei vörösek voltak. Adelynn a legjobb barátja volt.

- Nem, nem, nem. - ismételgette újra és újra. Tekintete a gyönyörű kislányon, akinek szintén könnyek áztatták az enyhén pufók arcát. Colton hosszasan nézte a gyereket, majd átadta a barátjának, aki értetlenül fogta meg a csöppnyi emberkét.

- Mit művelsz? - rúgózott a fiú, a lánnyal a kezében.

A leány nem volt tudatában az Őt körülvevő borzalomnak. Csak az anyukáját akarta, semmi mást. Éhes volt, fáradt és aludni akart, de kellett hozzá Ő.

Gügyögött a lány. Colton felé kapta a fejét, aztán erős kezeivel durván a hajába túrt. Félő volt, hogy kitép néhány hajszálat.

- Nem tudom végigcsinálni. - hitetlenkedett a férfi a fejét ingatva. Érezte ahogy a fájdalom, a gyász és a bűntudat eluralkodik rajta és hatalomra tőr. Ha elmondta volna Neki, hogy Danielle megszökött és valószínűleg őket keresi, talán elkerülhető lett volna. - Minden miattam történt.

- Danielle egy őrült, Colton. Ha nem Adelynn, akkor lehet Delaney lett volna, de azt Ő nem élte volna túl. Te sem. - tette hozzá az utolsó mondatot hallan Gabriel. A férfi nem mutatta, hogy mennyire fáj neki a lány halála. Szerette Adelynnt, lányakény tekintett rá, viszont tudja, hogy Delaneynak szüksége van rá. Nem törhet meg, akármennyire is nyomja a vállát a gyász. Ám mikor a lurkóra pillant, azonnal elönti őt a szeretet és tudja, hogy védenie kell őt. Jobban, mint Adelynnt.

- LEHETTEM VOLNA ÉN! - ordított Colton. Fejét újra a kezei közé temette, vállai pedig rázkódni kezdtek a férfi keserves zokogása miatt. Ethan és Gabriel egymásra néztek. Nem tudták mit tegyenek, ők is elveszítették őt.

Adelynn.

- A lányodnak szüksége van rád. - lépett elé Ethan, kezében a csöndesen szemlélő emberkével.

- Nem megy ... - suttogta Colton. - Úgy hasonlít Adelynnre. Nem megy.

- Te hülye barom, rád is hasonlít! Te és Adelynn vagytok a szülei. Hullámos a haja, mint Adelynnek, de barna, mint a tiéd. - magyarázott idegesen Gabriel, miközben az említett részt simogatta a kislányon.

- A másodikat terveztük. - merengett fájdalmasan Colton.

- Terveztétek a másodikat, de az első már itt van és kell neki az apja. Szüksége van Rád! - mondta, szinte könyörögve Ethan. -

- Adelynn meghalt, érted? - nyögte fájdalmasan Colton. Ethan beletörődve a férfi makacsságába elindult kezében a kicsivel.

- Hova mész Ethan? - kérdezte Gabriel.

- Hazaviszem Delaneyt. - közölte egyszerűen a fiú. Ügyesen szlalomozott az őket körülvevő kis tömeg közt, egyenesen az autóhoz. A kocsikulcsot előhalászta a zsebéből, megnyomta a megfelelő gombot és kinyitotta az ajtót. Bekapcsolta a gyerekülésben a kislányt, megsimogatta a pofiját, majd előre ült és beindította a motort. Ekkor kinyílt az anyós felőli oldal, mire azonnal fegyvert rántva odafordult.

- Csak én vagyok. - emelte fel a kezeit Gabriel. - Colton benne van a szarban. Adelynn azonban azt akarná, hogy a lányáról gondoskodjunk elsőként.

- Tudom. - mondta halkan a másik, szemei lassan kezdtek megtelni könnyekkel, amikor a halott lányra gondolt.

Hol ronthatták el? Mit nem vettek észre? Hol van Danielle? Oly' sok kérdés és kevés válasz, ami lehet, hogy soha nem lesz megválaszolva. Azonban egy biztos, Adelynn halála egy új, sötét korszakot indított el a DiNozzik életében. Delaney, a pár napos kislány lenne a kulcs a fényhez?