𝑫𝒆𝒍𝒂𝒏𝒆𝒚 𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 𝑫𝒊𝑵𝒐𝒛𝒛𝒊.
Adelynn és Colton egyetlen gyermeke.
𝐀𝐳 𝐨̈𝐫𝐨̈𝐤𝐨̈𝐬.
Miután Adelynn tragikus halált hal, Colton egyedül kényszerül felnevelni pár hónapos kislányát és közben megküzdeni a gyásszal és a bűntudattal. A f...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
☘︎☘︎
- Delaney! Édesem, megjöttél? - kiáltott szörnyella a lépcső legtetejéről, amint a cipőmmel átléptem a küszöböt. Ideges sóhaj hagyta el a számat, miközben megforgattam a szemeimet. Ethan figyelmeztetően meglökte a vállamat - nem is értem, ő se kedveli. -
- Nem! - válaszoltam ugyanakkora hangerővel, mint Sheila, aki éppen - szószerint - lepattogott a lépcsőn. Ethan vállai rázkódni kezdtek a visszatartott nevetéstől.
Sheila Clifton.
A harmincöt éves nő széles vigyorral közeledett, megmutatva ezzel vakítóan fehér fogait, amit igazából az apám pénzéből csináltatott. Tejföl szőke haja lebegett, amíg sietve lépdelt hozzánk hosszú lábaival. Azonban az ő százhetven centijével mégis alacsonyabb nálam - hiszen a 176 centimmel jócskán fölé magasodok -. Kerek idomok, csinos pofi, elegáns megjelenés.
Habár a nő kívülről szinte makulátlan, belülről majdnem annyira romlott. Nem tesz ugyan félreértelmezhető cselekedeteket, ám én könnyen átlátok rajta és a próbálkozásain.
Még annó, - mikor tíz éves voltam - , apám néhány emberével kapott egy fülest, miszerint a Szerb Maffia nőket ad el bűn csoportoknak. Apám ezt nem tudta tétlenül nézni, így közbelépett és megmentette a bajbajutottakat. Noha közben kiderült, hogy a veszélyben lévő párák, igazából teljes állású prostituáltak, akik élvezettel végezték a munkájukat. Ha jól emlékszem azt a történetet próbálta bemesélni nekem Sheila, hogy ő aztán egyáltalán nem szerette és hálás apámnak, hogy megmentette őt. Na, a férfinak nem is kellett több, rögvest be is váltotta mindezt, sokszor. Ezt követően pedig piócaként tapadt hozzánk, immár lassan nyolc éve.
- Szia, drágám. Milyen volt a mai edzés? Apád nem mondott semmit. - bigyesztette le az ajkait, majd megigazította piros miniruháját és igyekezett leporolni minden apró szöszt.
- Nem csodálom. Meghallom a hangját és már keresem a legközelebbi húsfeldolgozó gyárat. - hajoltam Ethanhöz suttogva, aki röhögve vakarta meg az orrát.
- Mi? - nézett rám nagy kék szemeivel Sheila és kezeit a csípőjére tette.
- Semmi, Sheila. - forgattam meg a szemeimet unottan, majd Ethan felé fordultam és lépcső tetején lévő folyosó felé böktem. - Mi most megyünk! - jelentettem ki és meg is indultam, Ethannel az oldalamon. Azonban a nő utánam szólt.
