Hᴀ...

5.3K 223 64
                                    

Delaney szemszöge

– Nocsak! Egymásra találtatok? – meredt rám szórakozottan

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.




– Nocsak! Egymásra találtatok? – meredt rám szórakozottan.

– Sheila! – szólalt meg Nikola figyelmeztetően, de a nő ügyet sem vetett a férfire. Aidenre nézek, aki összevont szemöldökkel kémleli.

– Csodálkozok, hogy nem jöttél még rá! – nevetett fel hitetlenkedve. Értetlenül vontam össze a szemöldökömet.

– Miről beszélsz?

– Ivo Kneževićről. – bicentett a fiú felé a hátam mögött. Teljes testemmel Ivo eléálltam, hogy a nő egy ujjal se tudjon hozzáérni. – Ethan Goss fiáról.

A lábaimat hirtelen cseppfolyósnak éreztem. A torkomat fogvatartó gombóc minden további pillanatban nehezebb lett. Szemeim előtt a szoba elhomályosul a visszatartott, súlyos könnyeimtől. Éreztem Ivo reszketeg lélegzetvételeit, mellkasa lassú emelkedését és süllyedését.

Tudja, ki Ethan és ki nekem az említett férfi. Tudja, ki lett ő így nekem.

– Gyakorlatilag talán még testvérek is lehetnétek. – mulatott magában, a helyzetünkön. – Adelynn és Ethan testvérekként szerették egymást. Viszont neked, Delaney apád helyett, apád volt. Ethan imád, a fiát pedig ugyanúgy szeretné.

Hagytam, hogy végiggördüljön egy könnycsepp az arcomon, mikor meghallottam Ivo halk szipogását. Fogása enyhült, megfogta a könyökömet és gyengéden maga felé fordított. Egyből a szemeibe néztem, ő pedig az enyémbe. Egyikünk se mosolygott, bár ez szokatlan volt a fiútól. Nézett pár pillanatig, elemzett. Remegő ajkai szótlanok voltak, tán most először. Én egész testemben reszkettem a folytott érzelmeimtől.

Perifériás látásomnak köszönhetően észleltem, ahogyan Aiden mozdul, amikor Sheila arra utasította az egyik férfit, hogy kapjon el és addig verjen amíg mozgok.

Nem érdekelt.

Ivo pár pillanattal később elmosolyodott, aztán hirtelen magához ölelt. Úgy szorított, mintha senki más nem lenne ezen a világon. Arcát a nyakamba temette és halkan felnevetett. Fejemet megfogva pedig a mellkasához szorított.

– Mindig is akartam egy húgot. – suttogta alig halhatóan, csak nekem. Minden rosszat háttérbe szorítva, átkaroltam és magamhoz szorítottam. Fájdalmas hang szökött ki a torkomból, mire megsimította a hajamat.

Aiden útját állta a kopasz férfinek.

– Sheila, nem hatalmaztalak fel arra, hogy ezt megoszd. –szűrte ki a fogai közt idegesen Nikola, Ivo erre felkapta a fejét. Maga mellé tolt.

– Te mindvégig tudtad? – kérdezte hitetlenkedve. Szemei a padlóról, a maffiavezérre terelődtek. Hangja az árulás fájdalmában zengett.

Szépséges ÖrökösWhere stories live. Discover now