𝑫𝒆𝒍𝒂𝒏𝒆𝒚 𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 𝑫𝒊𝑵𝒐𝒛𝒛𝒊.
Adelynn és Colton egyetlen gyermeke.
𝐀𝐳 𝐨̈𝐫𝐨̈𝐤𝐨̈𝐬.
Miután Adelynn tragikus halált hal, Colton egyedül kényszerül felnevelni pár hónapos kislányát és közben megküzdeni a gyásszal és a bűntudattal. A f...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
– Nem, nem... – ingattam a fejem szüntelenül.
Linny kissé felemelkedett a matracról, miközben összevont szemöldökkel bámult.
– Laine. – suttogta a nevem. Olyan lágyan, mintha félne, bármilyen erőteljesebb hang kihoz abból a vékony cérnára erősített nyugalmamból, amit még magaménak mondhatok.
Nem lehet. É̶s̶ v̶a̶l̶a̶h̶o̶g̶y̶ m̶é̶g̶i̶s̶..
– Minden rendben! – ő erre csak megingatta a fejét.
Ez valami berögzült mozdulat?
A bőrkeményedéssel újult ujjaimat belevezettem a piszkos, kócos hajamba. Fejemet a térdeim közé ejtve függesztettem, míg a könyökeimet megtámasztottam a térdeimen; az arccal a padlóra zuhanás végkifejlet megelőzése végett.
Égeti a szemem, a szánt szándékkal visszatartott könnyek burka.
Rámarkolok egy egész hajcsomóra, hogy tompítsak a mellkasomban összegyűlt fájó érzésen. A fizikai fájdalmat jobban viselem, mint azt a szörnyű, szorító érzést a bensőmben.
– Minden rendben? – tompán hallom a nő szavait, de így is értem a kérdést. Mély levegőt veszek, majd lassan kifújom.
Megismétlem.
Igyekszem minnél kedvesebben válaszolni.
– Nem, bazdmeg. Olyan érzésem van, mintha süttetném magam a Napon. – válaszolom.
"Akkor mégsem." – gondolom és elhúzom a számat.
– Hm, igazán bájos! – mormogja, de mégsem húzódik el túlzó feleletem után.
Nem nézek rá.
Danielle.
A név beissza magát a bőröm alá, aztán felszívódik és bennem ragad, nem ereszt. Anyám gyilkosának neve körútra hívja a reggelire betuszakolt ételt a gyomromban.
Gyengéd kezek simítanak a vállamtól, egészen a kézfejemig.
Ölelésbe vonnak. Fura érzés.
Lena magához szorít, arcát pedig a fejembúbján pihenteti.
– Nem kell elmondanod, miért kavart fel a név. – nyugtat meg ezzel az egy mondattal. – Nem lenne jobb nekem, sem neked. Ám nem foglak elengedni addig, amíg biztosan tudom, hogy rendben vagy.
És így tett. Akkor is a karjai között tartott, amikor elaludtam. Sőt, még akkor is magához szorított, amikor álmosságtól bódultan felkeltem. Egészen addig maradt velem, míg nem néztem rá és mondtam a szemébe nézve, hogy minden rendben.
![Delaney szemszöge[ʀᴏ̈ᴠɪᴅ ʀᴇ́sᴢ]](https://img.wattpad.com/b8f30a990c875f5f991c81d18579c0cd4681b871/68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f376355654778476d3062706f32773d3d2d313234313831313433362e313666646135376432373234373737373234373330313737353231382e6a7067?s=fit&w=720&h=720)
