Szépséges Örökös

Kᴇ́ᴍᴇᴋ

Delaney szemszöge

✈︎✈︎✈︎✈︎

Csendesen guggoltam egy hatalmas farakás mögött.

Égboltot díszítő csillagok tükröződtek a nesztelen tó felszínen, miközben néhány tücsök ciripelt a hosszúra nőtt gaz között. A korai őszi estéhez képest meleg volt, azonban tudtam, hogy nem ez miatt keletkeznek a homwlokomon izzadságcseppek. A gyenge szellő kompenzálta a fülledt időt, ám az idegességemen nem sokat segített.

Ha jól számolom, három órája gubbasztunk a szú rágta törzsek árnyékában.

Kézfejemmel durván letörlöm a vizes homlokomat és frusztrált sóhajt hallatok, amit Ethan nem hagy szó nélkül.

- Rágóztál? - fordult felém. A szőke előttem ül, az embereink pedig a hátam mögött térdelve figyelik az esetlegesen felbukkanó férfiakat.

- Aha, neked sem ártott volna. - suttogom grimaszolva, mire felhúzva értetlen arcot vágva a szájához emelte a kezét és belelehelt. Hányást imitálva húzta a kezét vissza a fegyveréhez. - Erdő pusztító, ugye?

- Fogd be! - mondta erélyesen, az ujját a szája elé emelve, majd a tó melletti kietlen pusztára bökött.

- Baaaszki. - káromkodtam halkan a fekete teherautóra pillantva.

Fekete. Komolyan? Ennél átlagosabbat nem lehetett volna?!

Hirtelen - a vezető oldaláról - kinyílt a jármű ajtaja és kilépett egy jól megtermett, rövid barna hajú férfi. Óvatosan körülnézett, aztán mikor meggyőződött arról, hogy minden rendben, rácsapott kétszer a teherautó hátuljára. Az anyós ülés felőli oldalról kicsapódott az ajtó és egy vékonyabb, piszok szőke hajú pasas, inkább bácsi, battyogott a barna hajúhoz, egy félig elszívott cigarettával az ujjai közt.

- Vidd már innen azt a büdös szart! - pirított rá a barna hajú az öregre, aki csak vihogni kezdett és megpaskolta az izmosnak a vállát.

- Jól van, Spencer! - mulatott magában, majd újat szippantott a hátramaradt bagóból. - Mikor ér ide az a kis pöcs? Meg kéne beszélni vele, hogy egy bigét hagy tartsunk meg, nem?

- James, nem! - szólt kedvetlenül a barna hajú, Spencer. Nem tűnt úgy, mintha élete álom munkáját végezné éppen.

- Ünneprontó vagy! - sóhajtott mélyet aztán eldobta a kis csikket és a földbe taposta. Egy női hang hangosan üvöltözni kezdett a teherautóból. - Kussoljál már, mert ledugom a pisztolyt a torkodon. - ordított az oldalára csapva. A hang azonnal elnémult. - Elvárom, hogy megduplázzák a pénzt.

- Neked elment a józan eszed, James? Azt hiszed, hogy érdemes velük alkudozni? Nem emlékszel mi törté...

- Persze, hogy emlékszem faszikám! - csattant fel, majd kézfejével megtörölte az orrát. - Minden este előttem van, de azt nem ők csinálták és amúgy is régen volt.

- Azt hiszed, hogy Nikola nem lenne képes arra, amit Colton tett Claraval? - kérdezte hitetlenkedve Spencer, mire a szőke széles mosolyra húzta ajkait.

- De, de még mennyire! Colton azonban elpuhult, mikor magához vette a kis Adelynnt. - horkant fel összehúzott szemöldökkel. A körmeim fájdalmasan mélyedtek a tenyerembe, félhold alakú formát hagyva maguk után. Ethan figyelmeztetőleg megrázta a fejét.

- Ott jönnek!

Amint James kimondta a szavakat, a sötétkék sportautóra kaptam a tekintetem, ami szinte zajtalanul gurult ki a fák sokaságából. Sötétített ablakai egyikét sem húzták le.
Egy kopasz sofőr szállt ki. Komor arcán semmi érzelem nem tükröződött, mikor hátrálva kinyitotta a hátsóajtót.

Ekkor pedig kiszállt Nikola Mihajlović és fia Aiden Mihajlović a Szerb maffia vezetője és azon jogos örököse.
Nikola gúnyos félmosolyával pillantott végig a fekete teherautó mellett álló két férfire. Fehér inget és fekete szövetnadrágot viselt. Habár negyven éves volt, aligha látszott rajta. Ismert volt agresszív énjéről, nem ismerte a kegyelmet. Képes volt nőket és gyerekeket árusítani, ölni és venni.

- Na! - csapta össze tenyereit türelmetlenül Nikola és a járműre biccentett. - Mind az öt itt van?

Spencer összerezzent és tágra nyíltak a szemei. James igyekezett lazán válaszolni, ám remegő térdei elárulták.

- Csak három, Uram. - felelte James. Nikola összehúzta a szemöldökeit, mélyet sóhajtott és kezeit a háta mögé téve, határozottan közelebb lépett hozzájuk.

- Ötöt mondtam.

- Tudjuk, de csak három volt ott. - szabadkozott Spencer kezeit maga elé téve. - Nem a mi hibánk.

- Elhiszem, fiúk! Elhiszem. - fixírozta őket. - De ötöt mondtam. Hol van az a kettő?

- Nem t... - kezdett bele James. Azonban mielőtt kimondta volna Nikola intett, Aiden kikapta az övéből a pisztolyát és egyenesen a férfi szemei közé eresztette a golyót. A szám elé kapva a kezem tompítottam el a sikkantásom, szemeimet a fiú felé tereltem.

Aiden Mihajlovič.

A Szerb maffia következő vezetője. Vállig érő barnás-szőke haját most összefogta a tarkójánál, ám egy-két tincset szabadon fújt a szél. Kék szemei üvegesen bámulták a földön heverő élettelen testet. A sötétkék ing izmos karjaira feszült, fekete szövetnadrágja pedig kellően kiemeli formás lábait. Közömbösen felemelte az ing alját, majd visszahelyezte a fegyverét az eredeti helyére.

- Nikola nem szívesen alkudozik. - mondta rekedt hangon, íriszeit az ijedt Spencerre irányítva. - Igaz, apám?

- Igen, fiam! Nos, Spencer, mivel fogsz kiengesztelni? - dörzsölte össze a kezeit hamiskás mosollyal.

- Ne-nem tudom, uram! De esküszöm bármit kér, megadom. - ereszkedett térdre, mire megforgattam a szemeimet. Pont ezt akarja.

- Mondjuk a fák mögött megbújó kémeket. Azok pont elegek lennének. - közölte egyszerűen Aiden.

Ereimben meghűlt a vér, mihelyst kiejtette a szavakat a száján és hirtelen felénk fordította a fejét. Nem láthatott, hiszen mindenkit eltakart. Azonban pont erre lett nevelve. Kilóméterekről kiszagolt volna. Keményen összeszorítottam a szemeimet.

Legyen hát!