A lista {+18} (✔️)

📃35.📃

Cassie:
-Akkor, holnap a korrepetáláson-fordulok Peter felé az ajtónkban állva.
-Holnap a korrepetáláson-ismétli bólintva.-Igyekszem annyira gyorsan lelépni, amennyire csak tudok. Remélem, hogy Conelly nem talál majd ki megint valami faszságot, csak, hogy szívasson.
-Én is-húzom el a szám, mert már komolyan elegem van abból, hogy az a vadbarom rendszeresen kicseszik Peterrel.
Nem az zavar, hogy később ér oda a korrepekre, mert azt elfogadom. Nyilván előfordul az emberrel, hogy késik és ez most mégcsak nem is az ő hibája, hogy rendszeresen, de rohadtul zavar, ahogy Peterrel bánik. A múltkor mesélte, hogy azért késett, mert nem elég, hogy bent tartotta őt plusz edzésre, amiből amúgy kábé plusz tíz perc volt, de a tíz perces edzés után, amit tartott neki, a kezébe nyomott egy fogkefét és közölte vele, hogy pucolja le a vécéket az öltözőben. Amikor Peter ellenkezni próbált, megfenyegette, hogy a kispadra juttatja, ha visszaszól és amúgyis az a feladata csapatkapitányként, hogy a környezetet is rendben tartsa, ne csak a csapatot. Kérdem én, miért is a csapatkapitány feladata letakarítani a vécéket? Pláne egy fogkefével? Minden tisztelettel, de akkor a takarító mire kap fizetést, ha mindezt Peterrel végezteti el? Peter azt mondta, hogy az volt a mázlija, hogy pasi létük ellenére a srácok egész rendezettek és a higiéniára is oda figyelnek, így nem volt annyira gusztustalan a helyzet. De ez akkor is felháborító. Minden alkalommal, amikor hallgatom, hogy az a szadista miket talál ki, csakmert a barátom nem húzza meg a lányát-nyilván ő nem pont emiatt dühös Peterre-, úgy felmegy bennem a pumpa, hogy elindulok a motorom felé, hogy beszéljek Marcusszal, hogy váltsa le ezt az idiótát, de Peter minden alkalommal lefog és azt mondja, hogy jobb, ha nem küzd ellene. Szerintem ez rohadt nagy baromság, bár nekem az életem egy meghatározó szakasza a küzdésből állt. És már előtte is küzdöttem az elnyomók ellen. Nem is értem, hogy egy olyan makacs és kitartó ember, mint amilyen Peter, hogy adhatja fel ezt a harcot ennyire könnyen. Ezt nem kell eltűrnie. Conellynek joga sincs ezt tenni vele. Nem is értem, hogy Marcus ezt hogy nem veszi észre. Meg azt sem, hogy Peter miért nem tálal ki.
Ugyanazért, amiért te az irodalom tanárodat nem jelented senkinek.
A belső, gúnyos hangom olyan határozottan szólal meg, hogy belőlem majdnem hangosan kitör egy morgás, de elfojtom magamban. Sajnos be kell látnom, hogy talán igaza van. Hiába vagyunk felnőtt emberek, néha még az egyetemen is úgy kezelnek minket, mint pár pisist. Mondjuk Marcus pont nem kezelné úgy őt, de jó barátnő lévén tiszteletben tartom a döntését. Bár azért nem hagyom annyiban, hogy ne említsem meg megint a dolgot:
-Biztosan ne beszéljek Marcusszal?-Harapom be az alsó ajkam, de Peter azonnal, hevesen megrázza a fejét.
-Megoldom, ne aggódj emiatt-lép közelebb, majd a derekamra teszi a kezét és finoman magához húz.-Sietek majd-suttogja, aztán megcsókol.
-Vezess óvatosan-nézek a szemébe, miután elváltunk.-És írj, ha hazaértél. Nem akarom elrontani a pasis estéteket, csak, hogy biztonságban otthon vagy.
-Rendben-mosolyodik el édesen.-De tudod, hogy mindig vigyázok magamra-lop még egy kis csókot, aztán megvárja, hogy kinyissam az ajtót.
A táskámat csak az utolsó pillanatban adja a kezembe, majd az autójához sétál. Végignézem, ahogy beszáll a járműbe, majd elhajt a házunktól. Még egy darabig figyelem a kocsijának a távolodó fényszóróját, de aztán Melody mellém libben és rácsap a vállaimra.
-Csakhogy itt vagy-harsogja vidáman.-Gyere már be, rád várunk.
-Vártok?-Vonom össze a szemöldököm, s megpróbálok ránézni a vállam fölött, miközben ő rendíthetetlenül tol befelé.
Úgy volt, hogy csak ketten leszünk este, de amikor beérünk a nappaliba, szembe találom magam a két legjobb fiú barátommal is.
-Várunk-válaszol Melody határozottan, majd kiveszi a kezemből a táskám és a kanapé mellé ejti.-Úgyhogy tedd le szépen ide a formás segged és mesélj el mindent-vetődik be Daniel mellé, aki azonnal átkarolja a lányt.
-Én meséljek? Legutóbb, amikor így összegyűltünk nálunk, ti szolgáltatok hírekkel. Például, hogy Alexnek komoly lett a kapcsolata és, hogy ti eljegyeztétek egymást-vonom össze a szemöldököm, miközben beülök Mel és Alex közé az üres helyre.
-Pontosan, úgyhogy most neked kell hírekkel szolgálni-ölel át Alex kíváncsi pillantással.
-Pontosan-bólogat Mel komolyan, de a szeme huncutul csillog.-Részleteket akarok. Milyen volt a randi? Mi volt a hétvégén? Milyen a családja? Meddig mentetek el? Láttad a farkát? Ha igen, akkor mekkora? Igazak a pletykák? Tényleg annyira jó az ágyban, mint mondják? És...
A barátnőm teljes felpörgését a barátja, bocsánat, a vőlegénye torokköszörülése szakítja félbe.
-Megtudhatom, hogy miért érdekel téged az egyik haverom farka és tudása az ágyban?-Vonja fel a szemöldökét Dan, miközben tekintetét Melre vezeti.
-Jaj, ne vedd magadra, szívem-legyint Melody mosolyogva.-Ez olyan csajos dolog, ettőlmég téged szeretlek, ne aggódj-simítja meg a fiú arcát és finom csókot lehel a szája sarkába.
-Csajos dolog?-Ismétli Dan meglepetten.
-Pontosan, Daniel, te még nem hallottál arról, hogy a lányok kibeszélik a nemi életüket a legjobb barátnőjükkel? Legalább úgy, mint a pasik. Ha nem részletesebben-vigyorog Alex.
Daniel azonnal rám kapja a tekintetét.
-Melody is mesélt a mi nemi életünkről?
-Sajnálom, nem mondhatom el. Köt a csajkódex-felelem komolyan, de nagyon nehezemre esik visszatartani a vigyorom.
-Ugyan, nem kell titkolóznunk-legyint ismét a legjobb barátnőm.-Igen, meséltem neki-néz fel megint a vőlegényére, aki csak meglepetten pislog.-Szóval, most te jössz-trillázza Mel vigyorogva.-Mesélj.
-Még egyszer hadd szóljak közbe-emeli fel a szabad kezét Dan, amelyikkel nem Melody kezét szorongatja.-Azt mesélsz a menyasszonyomnak, amit csak akarsz, de kérlek, engem kímélj meg attól, hogy Peternek mekkora és mit művel az ágyban. Azt viszont egészen nyugodtan elmondhatod, hogy meddig mentetek el.
-Hogy van az, hogy az egyik zavar, de a másik nem?-Nézek rá értetlenül, s a szemöldököm ismét összeszalad.
-A legjobb barátod vagyok, kíváncsi vagyok rád, meg arra, hogy vigyázott-e rád, de arra, hogy a haverom milyen teljesítménnyel bír az ágyban, az nem igazán-vonja meg a vállát vigyorogva.
-Oké, mondjuk, hogy elfogadom-felelem bólintva, majd nagy levegőt veszek.-Azt hiszem, hogy életem egyik legjobb hétvégéjét éltem át vele most. A családja miatt nagyon izgultam, de eszméletlen aranyosak a tesói és az anyukája is jól kezelt. Vagyis...azt hiszem, hogy kedvel is. Leoék hozták a formájukat, de imádom a srácokat és Peter...egyszerűen annyira figyelmes volt és kedves. Hihetetlen jó volt az egész. Rengeteget nevettem, de volt szó komoly dolgokról is. Megbeszéltük, hogy a téli szünetben majd hogyan tartjuk a kapcsolatot és elmondta, hogy tervezett valamit nekem a szünetre, az egyik pont kipipálásáért, amire titeket is szeretne elrángatni-nézek végig rajtuk.-Zedéknek van egy házuk a hegyekben és már lebeszélte a fiúkkal, hogy oda elmehetnénk. Ők négyen, mi és Alex, a barátod, amennyiben van kedve-nézek rá, amitől az arcán hatalmas mosoly terül el.
-Nekem nagyon bejön az ötlet-bólint, majd újra a karjaiba zár.
-Nekünk is, nyilván, de ennyivel nem úszod meg-szólal meg Mel ismét vigyorogva.-Mi volt még?
Érzem, hogy az arcom égni kezd. Mel előtt nem esik nehezemre ezekről mesélni és beszélni, azonban Daniel cukkolásai már így is zavarba hoznak. Mióta Peter és köztem megindult ez az egész, folyamatosan olyan megjegyzéseket tesz, amikkel totál vörösre varázsolja az arcom. Viszont meglepetésemre most, amikor felnézek rá, sokkal inkább kíváncsiságot és talán enyhe aggodalmat látok.
-Mi lefeküdtünk egymással-motyogom lehajtva a fejem, mire Melody közelebb hajol hozzám.
-Mit mondtál? Nem hallottam jól.
-Lefeküdtünk egymással-motyogom újra, de neki ez sem elég.
-Még mindig nem hallom-fogja meg a fülét, mintha nagyobbra akarná húzni.
-Az ég szerelmére, lefeküdtünk egymással-emelem meg a hangom felnézve, amivel hatalmas vigyort varázsolok az arcára.
Ismét.
Olyan, mintha az összes mosolyát és vigyorát csak erre a pillanatra tartogatta volna.
-Vigyázott rád?-Kérdezi Dan halál komolyan.
-Persze-kezdek hevesen bólogatni.-Jobban, mint bárki. Nagyon figyelt rám.
-És milyen volt? Volt előjáték? Fájt? Peter...
-Azt hiszem, hogy ideje indulnom-szakítja félbe Dan Melt, s finom csókot csen tőle.-Ne haragudj, de ezt nem szeretném hallani-néz rám bocsánatkérőn.-Ellenben a héten beugrom a munkahelyedre és megejtjük a mi beszélgetésünket erről-mosolyodik el kedvesen, mire bólintok.
-Semmi baj, megértem.
-Maradnék még, de az én drága szerelmem teljesen bezsongott, úgyhogy biztos nem higgad le, amíg nem kap választ a kérdéseire.
-Az biztos-nevetek fel, majd felállok, hogy elköszönjek tőle.
-Jó látni, hogy ennyire boldog vagy-morogja a fülembe, miközben magához ölel, aztán Alexre pillant.-Te maradsz még? Csakmert szívesen hazadoblak, ha kell.
-Akkor elfogadom azt a fuvart-pattan fel a meleg legjobb barátom, majd ő is magához szorít.-Ahj, de örülök, hogy ilyen jó volt.
Nem tudok mit mondani, így csak rájuk mosolygok. Annyira jól esik, hogy szeretik Petert és, hogy így örülnek a boldogságomnak. Jobb barátokat elképzelni sem tudnék.
-Szia, Kicsim-lép Melodyhoz Dan, s gyöngéden megcsókolja.-Szeretlek, este még hívlak.
-És írj, ha hazaértél-morogja a fiú ajkaira a legjobb barátnőm.-Én is szeretlek.
Kikísérjük a két fiút az ajtóhoz és megvárjuk, hogy elhajtsanak a ház elől, de ahogy ez megtörténik, Melody felém fordul és csillogó szemekkel összecsapja a tenyerét.
-Jöhetnek a részletek-kapaszkodik a karomba, majd behúz a nappaliba és velem együtt rávetődik a kanapéra.-Minden mocskos kis részletet tudni akarok arról, amit a hétvégén csináltatok.
A számat elhagyja egy kacaj, ahogy megingatom a fejem, de tudom, hogy nincs visszaút.
Ideje belemennem a részletekbe.