A lista {+18} (✔️)

📃7.📃

Cassie:
Mikor a dalnak vége, a hangom még visszhangot ver a néma szoba falain, s nekem a szívem a torkomban dobog. Soha nem mertem senki előtt sem énekelni ezelőtt. Szegény Melody is mindig könyörög, hogy mutassak meg neki valami saját szerzeményt, de sosem bírok. Tudom, hogy nevetséges, hogy a torna meg megy anélkül, hogy félnék attól, hogy mások néznek, de komolyan teljesen más a kettő. Nem is értem, hogy Peter hogy tudott rávenni erre. A ketyegőm ezerrel ver, a tenyerem izzad, az alsó ajkam megremeg és a szemeim nem merem kinyitni, hiába van sötét a szobában.
Miután a hangom végleg elhalkul, csend telepedik ránk, kicsit sem segítve abban, hogy elmúljon az idegességem. Már szóra nyitom a szám, hogy kérjek valami reakciót, amikor az ágy rugói megnyikordulnak és a következő pillanatban már Peter a kezébe fogja az enyémet.
-Ez gyönyörű volt Csillagom-morogja, s ugyan sötét van, de érzem, hogy egymás szemébe nézünk.-A hideg futkosott rajtam.
-Hagyd m...
-Nem viccelek-szakít félbe.-Hol tanultál így énekelni? Na és a szöveg?
-Nem tanultam.-A hangom kissé távolian hat, a kezem még mindig remeg, ezért kicsit erősebben fogja, s a szavaitól érzem, ahogy elpirulok.-Csak szeretek énekelni kicsi korom óta és amikor megsérültem, akkor ez volt az én menedékem. A dalokba magamat írhatom bele és így kiadom mindazt, ami a lelkem nyomja.
-Gyönyörű a hangod és ez a dal is az. Cassie, te őstehetség vagy.
-Túlzol, de köszönöm-hajtom le a fejem zavaromban, bár tudom, hogy nem láthat.
-Nem túlzom, én őszinte vagyok. Azt is megmondtam volna, ha szar, de ez...tényleg nagyon szép volt Cassie-simít az egyik keze az arcomra.
Egy másodpercre beledöntöm a fejem a tenyerébe, de aztán észbekapok és elhúzódom tőle.
-Jobb lesz, ha...ha folytatjuk a tanulást.
Peter megköszörüli a torkát, majd ellép tőlem.
-Igen, visszakapcsolom a lámpát, meg felhúzom a redőnyt.
-Jó ötlet-állnék fel, hogy segítsek, de a telefonom rezegni kezd.
Előszedem a készüléket, majd megnézem, hogy ki az.
Daniel: Komolyan elvállaltad O'Donellt Kislány?
Az alsó ajkamba harapok. Tegnap óta ez az első életjel tőlük, ugyanis Mel nem jött haza értelemszerűen. Már Alex is írt, hogy beszélnünk kell, úgyhogy ma nálunk ülünk össze mind a négyen, hogy mindennel kitálaljunk, így nem is válaszolok neki, csak elrakom a telefont.
-Mit jelent a hibiszkusz a tarkódon?-Kérdezi Peter, miközben visszaül az ágyára.
-A nagyszüleim miatt van ott-sütöm le a szemeim.-Mindig azt mondták nekem, hogy éljek úgy, mint a hibiszkusz: csak egy napig virágzik, de akkor a legszebb. Én ezt elrontottam-húzom el a szám keserűen.-De mindegy is, elég belőlem, folytassuk a tanulást.
-Mért változott meg a hangulatod, ahogy feljött tegnap az, hogy tudod-e kezelni a fiúkat?
-Tanulás, Peter-nyitom ki a könyvet és a mellkasomban kellemetlen nyomás keletkezik.
Erről nem vele fogok elsőnek beszélni és különben is lehet, hogy semmiség az egész.
-Ugyan már Cass-tiltakozik azonnal.-Letelt a két óra, ennyiről volt szó. Kifizetem és mondd el, hogy miért.
-Peter, a tanárod vagyok, nem a haverod-emelem meg a hangom kissé ingerülten, de aztán visszaveszek.-Jobb, ha megyek-szedem össze a könyveket és felállok.
-Cassie, ne cs...
-A megállapodásunk arról szólt, hogy én korrepetállak, te meg elviszel bulikba és együtt kipipáljuk a listán lévő pontokat. Lelkizésről és indiszkrét kérdésekről szó sem volt.
-Ez mitől volt indiszkrét?-Lép elém és, ahogy főlém tornyosul megint elbizonytalanodom.-Csak érdeklődtem, mert feltűnt, hogy kellemetlenül érintett a téma, nem azt kérdeztem, hogy kivel vesztetted el.
A kezem magától lendül, hogy felpofozzam, de a nagy termete ellenére jók a reflexei és elkapja a csuklóm.
-Csak egy példa volt, tudom, hogy mi a helyzet azzal kapcsolatban-néz farkasszemet velem, de aztán az arca, a hangja és a szorítása a kezemen is megenyhül.-Mért utálsz ennyire Cassie? Ártottam neked valaha, amiért ilyen vagy velem?
A kérdései őszintén váratlanul érnek. Nem hittem, hogy azt hiszi, hogy utálom. Oké, nem is feltétlen szívlelem, de nem utálom őt. Sőt, tegnap kifejezetten jól éreztem magam vele és még biztonságot is nyújtott a közelsége. Lesütöm a szemeim és, ahogy hátrébb lépek, kihúzom a kezem a kezéből.
-Én nem utállak Peter-motyogom és automatikusan összehúzom magam.-Nem bántottál, nincs okom utálni. Mondjuk turkáltál a cuccaimban és napokig zaklattál a barátaiddal egyetemben, de nem utállak.
-Akkor mi bajod van velem? Már az elején is ellenséges voltál és most megpróbálok közeledni, de nem hagyod. Még mindig azt hiszed, hogy fogadtam arra, hogy meg tudlak...
-Nem ez lenne az első alkalom-bukik ki belőlem és visszazuhanok a babzsákfotelbe.-Nem veled van bajom, csak...nekem ez az egész új és olyan dologról kérdeztél, amiről nem szeretnék beszélni.
Peter leguggol elém, majd az arcom kezdi fürkészni.
-Bántottak téged Cassie? Vagy bántanak?
-Nem-vágom rá és megrázom a fejem, hogy nyomatékosítsam a szavaim.-Nem, ez...ez bonyolult, de nem bánt senki engem, esküszöm.
-Nem akartam indiszkrét lenni, csak gondoltam, hogy ha már így korrepetálsz, ne úgy üljünk itt, mint két vadidegen. Nem fogadásról van szó, esküszöm. Tényleg azért kerestelek fel, mert Leo mondta, hogy te tudnál segíteni a javításban.
-Elhiszem-kezdem a számat rágcsálni, s erőteljesen kerülöm a tekintetét.-Ennyire rémes vagyok? Hogy azt hitted, hogy utállak? Hárpia vagyok?-Csúsznak ki a kérdések a számon, amik már egy ideje komolyan nyomják a lelkem.
Konkrétan azóta, hogy először hajtottam el Petert.
-Egyáltalán nem vagy sem rémes, sem hárpia-huppan le elém, majd az állam alá nyúl és magára irányítja a tekintetem.-Csak mindenkivel annyira laza voltál, meg aranyos, nekem meg nem vagy hajlandó az ágyamra ülni, miközben tanulunk. Azt hittem, hogy komolyan utálsz, vagy valami rosszat tettem veled valamikor, vagy...
-Szó sincs ilyenről-szakítom félbe a fejem rázva.-Csak tudom, hogy milyen vagy a csajokkal-szökik halvány mosoly az ajkaimra.-És tegnap velem is leálltál flörtölni annak ellenére, hogy Tobias-re meg rászóltál, hogy ne másszon rám.
-Igen-nevet fel édesen.
Komolyan édesnek neveztem?
-De a tanárom vagy és vért izzadtam, mire rávettelek, hogy korrepetálj, nem szúrnám el azzal, hogy rád mászom.
-Ez biztos nehezedre esik-próbálom elfojtani a mosolyom.-Nem meghúzni egy lányt, aki az ágyban ül.
-Be kell vallanom, hogy furcsa és igen, nehéz, de akkor sem cseszem el ezzel.
-Csak a vicc kedvéért-hajolok kicsit közelebb hozzá.-Ha én is akarnám, hogy ez többre forduljon, akkor megtennéd? És most következtess el attól, hogy az edződ a keresztapám.
-Mármint a szexre gondolsz? Csakmert az elköteleződés nem az én pályám.
-Nyilván-forgatom meg a szemem.-Szóval?
-Nos...igen, ha te is akarnád, márpedig akarnád, akkor igen.
-Ezt most bóknak veszem.
-Figyelj Cassie, amiket tegnap mondtam, hogy szép vagy és csinos, azokat komolyan mondtam, én meg pasi vagyok-vonja meg a vállát.-Jobb, ha nem tudod, hogy mik vannak a fejemben-simítja meg az alsó ajkam, amitől nekem a lélegzetem elakad.
Peter O'Donell nagyon érti a dolgát, ha csajozásról van szó és ezzel ő is tisztában van. A testem libabőrös lesz, ahogy az ujjbegyével cirógatja a bőröm és ő pontosan tudja, hogy ezt váltja ki belőlem.
-Nekem tényleg mennem kell-nyelek nagyot, ahogy a hüvelykujja végigfut a nyakamon.-Holnap várlak a tornateremben-állok fel ismét, de ezúttal tényleg menni készülök.
-Elviszlek-ajánlja fel, de megrázom a fejem.
-Hívok egy übert.
-Dehogy hívsz, elviszlek-áll fel, majd fogja az iratait és a kocsikulcsot és elindul lefelé.
Nincs értelme vitatkoznom vele ráadásul csak előbb hazaérek így, mintha várnék az über érkezésére. Sóhajtok egyet, majd követem őt, miközben folyamatosan, szemérmetlenül méregetem. Alaposan szemügyre veszem a melegítőjét, amiben a laza fazon ellenére tökéletesen látom a fenekét. Aztán tovább siklik a tekintetem a karjára, ami kilóg a trikóból és a kigyúrt izmok mellett erek teszik még kívánatosabbá. A jobb karján részletesen végignézem a maui jeleket, amik pontosan passzolnak a kigyúrt testéhez és végül a szemem a hatalmas hátára siklik. Nem csodálom, hogy a lányok boldogan vetik alá magukat, mivel komolyan jól néz ki. Mondjuk azok a fiúk is jól néztek ki, akikkel tegnap buliztam. Jeremy kék szemei álmomban is megjelentek éjjel, amint lehunytam a szemem.
-Elviszem Cassie-t haza-szakít ki Peter hangja az őt való tanulmányozásból.
-Milyen volt az első tanóra?-Kérdezi Zed, miközben Tobias-szel játszanak az Xboxon.
-Jó-vágja rá Peter, komolyan meglepve engem ezzel.-Szerintem így komolyan sima lesz a javítás.
-Remélem is, kellesz a csapatnak.
-Meg, ha a profik közé akarsz kerülni, akkor nem ártana játszanod-jegyzi meg Tobias, majd lelövi a játékban Zedet, akiből egy "Basszus!" felkiáltás szakad ki válaszul.
-Jó esélyed van bekerülni közéjük, már szemet vetettek rád-bukik ki belőlem, mire a két srác megállítja a játékot, Leo pedig abbahagyja az olvasást és mind a négyen rám néznek.
-Ezt te honnan tudod?-Tér magához elsőnek Zed.
-Csak hallottam-vonok vállat.
Sosem híresztelem, hogy a bátyám a Bruinsban játszik, mert semmi kedvem az emiatti herce-hurcához az autogramok, meg képek és különböző kérdések megválaszolásához, mivel Thomas-nak is megvan a saját magánélete.
-Hallottad? És mégis kitől?-Húzza fel a szemöldökét Tobias.
-Az had legyen az én titkom-kacsintok rá, majd belebújok a cipőmbe és Peterre nézek.-Mehetünk?
-Ohm, persze-pislog nagyokat, s megrázza a fejét.
-Akkor sziasztok fiúk-intek nekik, majd már ott sem vagyok.
Peter még kissé döbbenten követ engem, de megmarad annál, hogy ő nyitja ki nekem az ajtót és csak azután száll be mellém.
-Komolyan jónak találtad az órát?-Kérdezem, miután elindultunk, mire ő felnevet.
-Te komolyan erről akarsz beszélni miután benyögted azt, hogy szemet vetettek rám a profik?
-Bocsi, általában jó vagyok a titkolózásban, de ez csakúgy kicsúszott-piszkálom a körmöm és érzem, hogy az arcomat elönti a pír.
-Igaz, amit bent mondtál?-Néz rám a pirosnál.
-A bátyám mondta, hogy jó esélyed van bejutni-bólintok az alsó ajkamba harapva.
-A bátyád? Ki a bátyád? Ő is profi? A Bruins-ban ját...-elharapja a mondatot, majd hatalmasat sóhajt, ahogy leesik neki.-Thomas White.
-Igen-bólintok ismét és nagy ívben kerülöm a tekintetét.
-Tényleg ezt mondta?
-Szerinted hazudnék egy ilyenben úgy, hogy tudom, hogy ez neked milyen fontos?-Nézek a szemébe nagy nehezen.
-Hű.
Csak ennyit bír kinyögni. Nem csodálom. Ha én kapnék ilyen hírt, úgy, hogy ez az álmom gyerek korom óta, akkor valószínűleg elsírnám magam, aztán ugrálnék egy sort, mint egy dilis tinilány, de ő más. És pasi, mégis, mintha könnyek szöknének a szemébe, amit természetesen nem hagy kifolyni.
-Gratulá...-nem tudom befejezni, mert Peter áthajol és magához ölel.
Az ölelése szoros, mégis óvatos. Közben az illata belopja magát a pólusaimba, amitől megborzongok. A nyakamba fúrja az arcát, így a lehellete csikizi azt és ettől libabőrös leszek és, ahogy a karjai körbeölelnek valami hihetetlen biztonság kerít a hatalmába, így képtelen vagyok nem viszonozni az ölelést.
-Gratulálok-mosolyodom el és automatikusan, jobban hozzábújok.
-Azért ez még nem fix, mostantól csak még jobban kell hajtanom, de köszönöm-válik el mosolyogva.
-Akkooor-próbálkozom újra.-Mostmár válaszolsz arra, hogy jó volt-e a korrep?
-Igen, komolyan jó volt. Remek tanárom van-kacsint rám, s előszedi a pénztárcáját.-Itt az első órám tandíja-nyújtja felém, de megrázom a fejem.
-Segítesz a listámban és bulikba hordasz, ezt tartsd meg-tolom arrébb a kezét.
-Ne szórakozz már Csillag...
-Komolyan-szakítom félbe.-Nem kell kifizetned ezeket, de arra megkérlek, hogy olvasd el a kövi fejezetet, hogy legközelebb át tudjuk beszélni a lényeget. Holnap a gyűrűt fogjuk gyakorolni és kérlek, hogy mutasd majd meg a legutóbbi anatómia dogád, hogy tudjam, hogy mit kell jobban átvenni és begyakorolni.
-Igenis-tiszteleg, miközben tovább hajt, ahogy zöld lesz a lámpa, kicsalva belőlem egy nevetést.-Ha a keresztapád hoki edző, a bátyád pedig a profik közt van, akkor az a pont is pipa, hogy megtanulj korizni?
-Nem-sóhajtok és a kontyom kezdem piszkálni.-Az egész családom férfi ága a jégen nőtt fel, de engem túlságosan lefoglalt az, hogy otthon is a tornát gyakoroljam. Megszállottja voltam már kicsiként is, így sose tanultam meg.
-Akkor megvan, hogy mivel kezdjük-mosolyodik el újra.-Kedden délután van edzésem, nem reggel és nincs első órám és amennyire tudom, neked sincs-néz a szemembe én pedig szóra nyitom a szám, de nem hagyja, hogy közbeszóljak.-Érted megyek reggel és egyenesen a csarnokba megyünk.
-Honnan tudod az órarendem?
-Az az én titkom marad-kacsint rám, mire megforgatom a szemem.
-Arról volt szó, hogy nincs kacsintás.
-Nem, te mondtad, hogy nincs én pedig azt, hogy lesz, szóval szokd meg-vigyorog, miközben leparkol a házunk előtt.
-Szia Peter-sóhajtok, miközben kiszállok a kocsiból, de utánam szól.
-Van korcsolyád, vagy szerezzek?
-Kaptam még régebben, azóta nem nőtt a lábam.
-Akkor holnap-biccent mosolyogva.
-Igen és köszi a bulit, meg a fuvart.
-Én köszi a korrepet-kacsint rám újra, s mielőtt reagálhatnék, elhajt.
-Itt vagyok, bocsi-vetődöm a kanapéra, miután beléptem és levettem a cipőmet.-Részletekeeeet tőletek-mutatok Melody-ékra.-És tőled is Mr. Party Király-nézek Alexre.
-Kezdjék csak ők, az övék nagyobb hír-vigyorog Danieléket nézve Alex, mire Melody arca pirossá változik, majd megemeli a kezét.
-Menyasszony lettem-mutatja meg az ezüst gyűrűt, nekem pedig elakad a lélegzetem.