A lista {+18} (✔️)

📃29.📃

Peter:
-Anya-nyögök fel fájdalmasan, amikor anya előszedi a családi fotóalbumot-, azért, mert a filmekben és a könyvekben ilyenkor kiskori képeket mutogatnak a gyerek párjának, nem kell neked is-dörzsölöm meg az arcom, de nem hatom meg ezzel.
Az édesanyám vigyorogva nyitja ki az albumot, majd közelebb csúszva a barátnőmhöz lapozgatja azt.
-Lehet, hogy nem kell, de évek óta erre várok-feleli, aztán Cassie-re néz.-Itt két éves volt és azzal szórakozott, hogy ledobálta a ruháit, majd úgy rohangált a házban és a kertben is. Ahányszor ruhát akartam ráadni, ő hisztizni kezdett és elbújt.
-Anya, le kell fektetni Belle-t, szóval nyugodtan elteheted az albumot-próbálkozom újra a kishúgom lovagoltatva a lábaimon.
-Ebben igazad van-néz fel rám, s leteszi fejjel lefelé, hogy folytathassa majd.
-Peter és Cassie-bújik hozzám a kicsi.-Ők fektessenek ma le-ásít hatalmasat, majd felnéz rá nagy kék szemeivel.-Szabad?
-Ha Cassie-nek nem baj, akkor persze-ad puszit a feje búbjára anya, Cassie pedig azonnal megrázza a fejét.
-Dehogy baj-teszi hozzá édes mosollyal.-Sőt, nagyon örülök neki-áll fel, majd elveszi tőlem a felé nyújtózkodó húgomat.
-Addig mi elmosogatunk-áll fel Izzy és Brett és elindulnak a konyhába, én pedig megfogom Cassie kezét és elkezdem felfelé húzni Annabelle szobájához.
-Itt lesztek még, amikor felkelek?-Néz a szemembe a kishúgom, én pedig a barátnőmre pillantok, aki mosolyogva bólint.
-Megígérem, hogy maradunk, hogy el tudjunk majd még köszönni tőled-takarom be a hercegnős takarójával, ő pedig magához öleli a plüss maciját és bólint egyet.-Mindjárt jövök, csak megtöltöm a cumisüveged-adok puszit a homlokára, majd lemegyek egy üveg vízért.
-Szervusz Medve Úr, nagyon örülök-fog kezet a plüssel Cassie, amikor visszaérek, de nem rontok rájuk.
Inkább csak a fal mögül kukucskálva nézem őket. Annyira aranyos látvány. És eszméletlenül örülök, hogy a tesóim így megszerették őt már az első találkozás után. És amennyire láttam, anya is kedveli. Mondtam én neki, hogy nincs mitől tartania.
-Énekelsz valamit nekem?-Kérdezi Belle cumival a szájában.
Már épp belépnék, hogy szóljak, hogy Cassie nem bír mások előtt énekelni, amikor ő aprót bólint.
-Csak várjuk meg Petert, rendben?
A mellkasomban forróság ébred attól a tudattól, hogy Cassie akkor tud szerepelni, ha én mellette vagyok. Valahogy ettől a szívem is gyorsabban kezd el verni és bizsergés kezdi elönteni a testem. Kellek neki. És ő is kell nekem. El nem tudom mondani, hogy mennyire.
-Na megjöttem-lépek be kicsit később, mintha nem hallottam volna az előbb történteket, majd leülök a húgom lábához és hátulról átölelem a barátnőm.
-Cassie azt mondta, hogy énekel nekem-néz rám Belle, s a kis kezével megfogja az enyémet.
-Ugye tudod, hogy nem kötelező, ha nem akarsz?-Nézek rá a lányra, aki bólintva a mellkasomnak dől.
-Tudom, de előtted nem félek és Belle-nek nem tudok ellenállni-mosolyodik el édesen a picire nézve és megcirógatja az arcát.-Ráadásul rajta van a listán a lámpaláz legyőzése. És miután Mr. Styles kötelezővé tette a mások előtti fellépést, nem árt, ha gyakorolok.
-Végig itt leszek melletted-ölelem kicsit szorosabban, ő pedig elkezdi cirógatni az alkarom a körmeivel, amitől nekem borzongás fut végig a testemen.
Már így is eléggé beindított az asztal alatti kis nyúlkálásaival és bár tudom, hogy ezt most nem azért csinálja, hogy tovább húzza az agyam, de nem segít abban, hogy lehiggadjanak a nem túl visszafogott gondolataim.
Cassie megnedvesíti az ajkait, majd vesz egy mély levegőt és lehunyva a szemeit elkezd énekelni. Velem pedig megint az történik, ami akkor történt, amikor először hallottam énekelni. Az egész testem libabőrös lesz és egyszerűen azt érzem, hogy függője vagyok ennek a lánynak. Belle nagy szemekkel nézi a barátnőm és a szemében talán csodálat csillog, mégha ez hülyén is hangzik egy két éves kislánynál. Azonban ahogy Cassie tovább énekel, a húgom úgy kezd el egyre nagyobbakat pislogni az álmosság ellen küzdve, természetesen sikertelenül. Mire a dalnak vége már csak én maradok Cassie nézője, ugyanis a pici az igazak álmát alussza és édesen, egyenletesen szuszog.
-Ez gyönyörű volt-suttogom Cassie fülébe, majd puszit lehelek az arcára.
-Shawn Mendes volt-jegyzi meg mosolyogva, én pedig bólintok.
-Tudom, a Never Be Alone-teszem hozzá, amire ő meglepetten felkapja a fejét.
-Ezt meg honnan tudod?
-A barátnőmnek Shawn a kedvenc énekese és fontos számára a traumája miatt. Belehallgattam pár számába miattad-simítom ki az odalógó tincseit az arcából, mire ő elérzékenyülve pislogni kezd.
-Ezt most nem mondod komolyan?
-Dehogynem, teljesen komolyan mondom-mosolyodom fel, ő pedig a nyakamba ugrik és úgy bújik hozzám, mintha nem lenne holnap.
-Egyébként, hamár felhoztad a listát-kezdem, miután adtam egy puszit a húgomnak és elindultunk kifelé-, volt valami, amit megbeszéltünk még mielőtt Leslie a segítségemet kérte és eltűntem. Esetleg bepótolhatnánk a napokban.
Cassie egy pillanatra megtorpan, s felém fordul. Próbál komoly lenni, de a szemei csillogásából látom, hogy esélytelen a dolog.
-Hogy van az, hogy erre emlékszel, bezzeg a múltkor arra nem emlékeztél, hogy nálam hagytad az egyik pulcsid? Sőt, gyakorlatilag amikor megláttál benne, elkezdtél faggatni, hogy milyem csávó adta nekem oda a pulóverét.
Ez tényleg így volt, de mentségemre legyen mondva, hogy igencsak fárasztó napom volt aznap és a másodedző is szívatott edzés közben. Meg aztán utána is, megint késtem miatta és totál szét voltam csúszva. Mellesleg...ez a múltkor...tegnap volt.
-Az más-kezdem azonnal kimagyarázni magam.-Az egy pulóver, ez meg veled kapcsolatos.
-Na persze-forgatja meg a fejét mosolyogva Cassie.-Szép mentés, de pontosan melyik megbeszélt dologra gondolsz?
Erre a kérdésre hatalmas vigyor terül el az arcomon, ahogy belegondolok.
-Hát az egész nap fehétnemű próbálgatást-túrok a hajamba a szabad kezemmel, mire Cassie felhorkant.
-Valahogy éreztem, hogy erre akarsz kilyukadni.
-Még szép-válik szélesebbé a vigyorom.-Most, hogy következmények nélkül nézhetem a barátnőm testét, különös figyelmet adva a cicijének és popsijának, kihasználom a dolgot.
Habár tény, hogy a hasáért is megbolondulok. Meg a lábaiért.
Na jó, kit akarok becsapni?
Mindenéért megőrülök.
-Következmények nélkül?-Vonja fel a szemöldökét az alsó ajkába harapva.-Biztos vagy te ebben?-Lép közelebb és a kis kezét a hasamra vezeti, majd elkezd vele lesimítani.
Oké, szeretek irányítani az életben és az ágyban is, ez nem kétség, de állatira bejön, amikor Cassie kicsit átveszi az irányítás és húzza az agyam. Basszus, a feszültség a nadrágomban minden másodperccel nő és beugranak olyan képek, amikben itt helyben teszem magamévá. És aztán, amikor a keze leér az ágyékomra és finoman megszorítja, kiszakad belőlem egy kis nyögés.
-Én nem úgy hallom és érzem, mintha következmények nélkül menne a dolog-suttogja az ajkaimra, s amikor közelebb hajolnék hozzá, hogy megcsókoljam, elhajol, elenged, majd folytatja az útját le a családom többi tagjához.
Kell pár másodperc, amíg összeszedem magam és megigazítom a kis barátom a nadrágomban, hogy ne legyen teljesen egyértelmű, hogy felizgultam, de aztán utána megyek, elkapom az ép csuklóját, majd a falnak nyomva megtámaszkodom a feje két oldalán.
-Látom, hogy nagyon élvezed ezt a kis játékot, Bébi-préselem neki a testem.-De remélem, hogy tudod, hogy ha felhúzol, akkor belemegyek a játékba és annak nem lesz jó vége.
Nem kerüli el a figyelmem, hogy az új bevenév hallatán megborzong. Egyszer hívtam még így és akkor is hasonlóan reagált. Akkor még meglepett, de most csak baromira élvezem.
-Nem félek-feleli és a csípőjét jobban nekem nyomja.-És igazad van, nagyon élvezem-mosolyodik el, majd a fülemhez hajol.-Mindig is érdekelt, hogy milyen lehet valakivel egy olyan kapcsolat, amiben szinte sosem bírtok magatokkal-harapja meg a fülcimpám, amitől végigfut a hideg a gerincem mentén.
-Megőrjítesz, Csillagom-morgom rekedtesen, s nagy önuralom kell, hogy ne essek neki komolyan itt helyben.
Szerencsére-vagy nem-, pont felharsannak anya léptei a lépcső felől, így kénytelen vagyok elhajolni tőle és nem arra koncentrálni, hogy milyen gondolatok kúsztak a fejembe az imént.
-Sikerült elaltatni?-Suttogja, amint felér és elénk lép.
-Igen, Cassie énekelt neki és pillanatok alatt elaludt-karolom át a derekát a barátnőmnek, aki mosolyogva nekidönti a fejét a vállamnak.
-Akkor most egy pár órát biztosan alszik-görbülnek felfelé anya ajkai is, majd Cassie mellé lép.-Érdekelnek még Peter kiskori képei?
-Ki nem hagynám őket-bólogat Cassie lelkesen, én pedig megint hallatok egy fájdalmas nyögést.
-Az anyám és a barátnőm összefogtak ellenem, na szép...
-Jaj, Kisfiam, ne drámázz úgy-borzolja össze a hajam anya, majd elindul lefelé, Cassie pedig vigyorogva követi anyát.
Az a vigyor pedig mindent elárul.
Szinte az arcomba röhög, amiért ezt csinálja anya.
-Legalább ne élvezd annyira-megyek utána a fenekére csapva.
-Te is hallgattál kiskori sztorikat rólam, szóval ne hisztizz-kapja el a kezem és megpöcköli az orrom.
-Te most...komolyan megpöcköltél?-Pislogok nagyokat lemerevedve.
-Pontosan-ad puszit az arcomra vidáman, majd kislányosan leszökdel a lépcsőn.
Én még hallatok egy hitetlen kacajt, miközben megrázom a fejem, aztán én is követem őket a saját, személyes poklomba, ahol kicsi Peterről készült ezernyi fotót dörgölnek az orrom alá. Mármint nem a gatyámban lévő kicsi Peterről, hanem a gyerekkori énemről. És bár talán nem ezzel kéne indítania anyának egy friss kapcsolatomban, próbálom tagadni, de nagyon élvezem a mai napot és ezt az egész helyzetet.
-Ez volt az első meccse-meséli anya mire leérek, én pedig leülök Cassie mellé és hátulról átölelve a vállára teszem a fejem.
Imádom, amikor húzzuk egymás agyát, de valójában minden alkalommal, amikor a karjaimban van és hozzábújhatok, azt érzem, hogy hazaértem.