A lista {+18} (✔️)

📃39.📃

Figyelem!
A történetben szereplő vers saját gyártmány, kifejezetten ehhez a sztorihoz.
Remélem, hogy tetszik majd.❤

Peter:
A barátnőm két hete kerül engem. De nem csak úgy, hogy véletlenül nincs ideje rám, hanem szó szerint kerül engem. Ha meglát, elsprintel és bemenekül a lánymosdóba. A múltkor már utána akartam menni, de megjelent Darbus és lecseszett, amiért odáig süllyedtem, hogy már lányokat kukkolok a mosdóban.
Hülye barom.
És, ha ez nem lenne elég, Cassie nem válaszol az üzeneteimre és a hívásaimat is kinyomja, a korrepetálásokra pedig, mire odaérek, ő felszívódik. Alaposan kitervelhette, hogy hogyan kerüljön el a lehető legjobban, ugyanis hozzájuk is elmentem minden nap, de ő valahogy sosincs otthon. Van egy olyan érzésem, hogy Damonnál, vagy Rhysnál van ilyenkor, esetleg csak szimplán lelép motorozni, hogy véletlenül se legyen esélyem találkozni vele. De olyan szinten, hogy a műszakját ebben a két hétben mindig úgy osztotta be, hogy a hoki edzéseim időpontja alatt legyen. Volt, hogy valahogy pont koppra sikerült eljutnom edzésre, mert megkerestem a munkahelyén és ő pontosan akkor ment el ebédszünetre, vagy bújt el a raktárban előlem. Ja és ne felejtsük el, hogy az összes barátja durván nekem esett, tulajdonképpen közölték velem, hogy kinyírnak, ha még egyszer Cassie közelébe megyek.
Cassie nem az a típus, aki gyáva módon elbújik a gondok elől. Mindig őszinte volt, ha valami nem volt rendben, viszont most látványosan rosszul van és a kerülést is úgy értékelem, hogy összetört. Ez pedig engem annyira kicsinál, hogy konkrétan aludni sem tudok. Minden este lefekszem és csak forgolódom az ágyban, aztán mire észbe kapok, addigra már kelnem kell. Néha be tudok hunyni egy kicsit, de aztán mindig felébredek, hogy nincs mellettem a barátnőm és hiányzik. Emiatt pedig mosott rongy vagyok. Folyamatosan fájdalom van a mellkasomban. Olyan, mintha felnyitották volna a mellkasom, kitépték volna a szívem, felszabdalták volna, citromot nyomtak volna rá, aztán felgyújtották volna és a hamvakat visszaszórták volna a vérző mellkasomba. Cassie hiánya mindenre kihat. Alig vagyok önmagam. Eltűnt a mosolyom és a humorom, nincs szívem, sem boldogságom és valahogy mindent sokkal sötétebbnek látok. Azt hittem, hogy ezek csak a filmekben vannak és durva túlzások, de úgy néz ki, hogy bazi nagyot tévedtem. Edzéseken vagy olyan rossz vagyok, mintha bekötött szemmel játszanék-bár szerintem úgy jobban menne-, vagy olyan agresszív, hogy azért már eltiltás járna. És nyilván a seggfej másodedző nem könnyíti meg a dolgom. Háromszor annyi szar feladatra vesz rá, mint szokott és kétszer annyi ideig tart bent az edzések után most, hogy tudja, hogy úgy sincs korrepetálásom. Valamelyik nap komolyan azon gondolkoztam, hogy megütöm. De úgy igazán, hogy reccsenjen az állkapcsa, pedig egyáltalán nem vagyok erőszakos. Vagyis nem voltam, de mióta Cassie kábé szó nélkül szakított velem, azóta nem vagyok ura önmagamnak. A fiúk is csak próbálnak segíteni, de nem tudnak. Senki sem tud. Ez benne a legrosszabb. Csakis az segítene, ha letisztáznám a dolgokat Cassie-vel és visszakapnám őt, de ezt elég nehéz megvalósítani, amikor a másik fél nem hajlandó konkrétan a közelemben sem lenni, nemhogy szóbaállni velem.
Ráadásul pont most csinálja ezt, amikor szüksége lenne rám az irodalom miatt. Mert egyszerűen tudom, hogy még mindig szüksége van rám. Láttam a szemén, mielőtt a múltkor eltűnt előlem a mosdóban. Szüksége van rám, ahogy nekem is rá. Konkrétan fáj a hiánya.
Ki akartam mondani neki, hogy szeretem, erre ő úgy viselkedik velem, mintha én lennék a világ leggonoszabb embere. Talán dühösnek kellene lennem, de valahogy nem tudok az lenni, mert láttam rajta és hallottam Danék fenyegetéséből, hogy mennyire rosszul van. Daniel azt mondta, hogy összetörtem a szívét, amitől csak még rosszabbul érzem magam. És a legrosszabb az egészben, hogy gőzöm sincs, hogy mit rontottam el. És ez nem ilyen pasi logikás "mindent jól csináltam, de az asszony haragszik" dolog. Én tényleg nem tudom, pedig mindent átpörgettem az agyamban, amikor nem tudtam aludni és minden kis botlásnak számítható dologért bocsánatot is kértem, de egyáltalán nem reagált rájuk. Pedig tényleg nagyon elszúrhattam valamit, ha Cassie ennyire kerül.
-Melody!-Kiáltok fel, amikor meglátom a lányt kifelé menet, aki erre felgyorsítja a lépteit, de nem adom fel.
Tuti, hogy nem és ő az egyetlen reményem már csak. Mel is nekem jött, de tudom, hogy nála talán van még esélyem egy kis segítséget kapni. Muszáj válaszokat kapnom. Egy makacs hokis vagyok, akinek piszkosul hiányzik a barátnője, úgyhogy ennyivel nem tud lerázni
-Mel, állj meg-kapom el a kezét, amint a közelébe érek, mire ő idegesen felém fordul.
-Még van képed ehhez azok után, amit tettél?-Szegezi nekem a kicsit sem kedves kérdést, amitől én hátrálok egy lépést, de nem engedem el.
Egyszerűen nem lehet.
-Mit tettem?-Kérdezem összevont szemöldökkel, amitől Melody csak még idegesebb lesz.
-Ne játszd a hülyét, Peter-rázza a fejét hevesen, s megpróbálja kiszabadítani a kezét, természetesn sikertelenül.
Nos, ezzel kicsit sem segített.
-Mel, mit csináltam, amiért a lány, akit szeretek, úgy kerül, mint más a tüzet?
A hangom már megtört és könyörgő, de ez kicsit sem érdekel. Tudnom kell, hogy mit rontottam el, hogy helyre tudjam hozni. Ugyanis helyre fogom hozni.
És úgy látszik, hogy ez a kérdés működik is, ugyanis Mel testének ellenállása megszűnik, a szemei elkerekednek, a hangja pedig ellágyul.
-Szereted?
Legutóbb, amikor ezt mondtam neki a konyhájukban állva, aznap, amikor először csókoltam meg Cassie-t, nem voltam még benne biztos, mivel túlságosan korainak éreztem, így nem hibáztatom a bizonytalanságért, de már teljesen biztos vagyok az érzéseimben. Egyszerűen tudom, hogy szeretem őt és vele akarom eltervezni a jövőmet.
-Igen, szerelmes vagyok belé, de nem tudom neki elmondani, mivel nem áll szóba velem-esnek előre a vállaim.
-Ha szereted, akkor miért szakítottál vele?-Fürkészi az arcom összeszűkült szemekkel.
Mi van?
-Mi van?-Szakad ki belőlem a kelleténél hangosabban, amivel magunkra csalom néhány ember kíváncsi és rosszalló pillantását.
Talán hangos voltam, de jelenlegi helyzetben az illem a lehető legkevésbé sem érdekel.
-Szakítottál vele-szedi elő a telefonját, majd elkezd keresni valamit, aztán az arcomba nyom egy képernyőfotót.-Látod?
Bocs, Cicám, de nekem ez mégsem fog menni, jobb, ha inkább békén hagyjuk egymást-olvasom az állítólagos üzenetemet, amitől felmegy bennem a pumpa.
-Én sosem hívtam cicámnak-rázom meg a fejem, idegesen a hajamba túrva.-És nincs is ilyen üzenetem-szedem elő én is a mobilom.
-Én is ezt mondtam neki a cicámozással kapcsolatban, de azt mondta, hogy mielőtt nem vállalt el, így hívtad-süti le a szemeit.
-Dehát azon már rég túl vagyunk! Mindig Csillagomnak, vagy Bébinek, vagy Cassie-nek, néha Cassnek hívom-szakad fel belőlem és felmutatom az üzenet váltásainkat.-Látod? Nem írtam ilyet. Ugyan miért szakítottam volna vele? Ráadásul így? Annyira jól megvoltunk.
Mel elolvassa az üzeneteinket, majd elvörösödik a méregtől.
-Valaki kitörölte-feleli, s a teste megremeg, valószínűleg a dühtől.
Elgondolkozom rajta, hogy ki lehetett, meg, hogy mikor kezdődött ez. A versenyén még minden rendben volt. Sőt, jobban, mint rendben. Minden tökéletes volt. Hiszen utána még írt is, hogy alig várja, hogy hallhassam a versét. Folyamatosan pörgetem a fejemben az eseményeket s ahogy leesik, az én testem újra befeszül. Az volt az utolsó üzenete is. Azután ment tönkre minden.
-Sarah-nyögöm ki.-Eljött hozzám, hogy bocsánatot kérjen, amiért úgy beszélt Cassie-vel és rólam, ahogy, én meg egyedül hagytam a telefonommal, hogy átöltözzek. Biztos, hogy ő írt a nevemben neki-húzom el a szám dühösen, majd ismét kétségbeesetten Melody szemébe nézek.-Segíts, hogy helyrehozzam. Kérlek, Mel-remeg meg a hangom.
Ha kell, akkor térden könyörgök neki az egész iskola előtt és az sem érdekel, ha azt felveszik videóra, majd feltöltik a netre. Bármit megteszek, hogy visszakapjam a másik felem. Akármire hajlandó vagyok Cassie-ért és remélem, hogy ezt Melody is látja rajtam.
Már épp kezdeném mondani neki, hogy akármit kérhet cserébe, de szerencsére nem kell csalódnom az utolsó reményemben, ugyanis látom a szemén, hogy hisz nekem, s ezt egy bólintással bizonyítja is.
-Cassie holnap olvassa fel a versét az irodalom óráján. Menj el rá. Ott tudsz majd vele beszélni-feleli, én pedig már épp lépnék közelebb hozzá, hogy megöleljem, ám megint megszólal.-De Peter-nyel nagyot, ahogy elhúzza a száját-, nagyon megzuhant, úgyhogy nem lesz könnyű dolgod.
Akkor már ketten vagyunk.
Mielőtt gondolkozhatnék, vagy megint megszólalna, gyorsan és szorosan megölelem a lányt és vagy ezerszer megköszönöm neki ezt a hatalmas segítséget. Ha nem lenne Mel, akkor valószínűleg még mindig csak agonizálnék és próbálnám kitalálni a taktikát, hogy hogyan vadászhatnám le Cassie-t és mondhatnám el neki, hogy ez az egész félreértés és én szeretem. Így viszont megtudtam, hogy még nem volt az ő verse és holnap esélyt kaphatok arra, hogy beszéljek vele. Nem, nem csak kaphatok. Kapni fogok. Beszélni fogok vele és visszaszerzem. Helyre fogom hozni.
Nem veszíthetem el.
Viszont mivel tudom, hogy ezzel várnom kell holnapig, magamra kell öltenem a türelmes énem és várni az alkalmat. Persze ezt nem fogom tétlenül tenni. Már tudom, hogy Sarah tett keresztbe és lefogadom, hogy ugyanezért szemétkedik velem a másodedző, úgyhogy ebből elég. Végre megfogadom Cassie tanácsát és beszélek az edzőmmel, aki szerencsére nem tudja, hogy mennyire összetörtem...nem, Sarah összetörte a nevemben az unokahúga szívét. Elmegyek hozzá és elmondom neki, hogy a férfi, akit segítségnek vett fel, mekkora egy paraszt és kérem, hogy tegyen ez ellen valamit. Aztán pedig elbeszélgetek Sarah fejével és elmondom neki, hogy ettől csak még kevésbé akarok egyáltalán szóbaállni vele.
Elköszönök Meltől, aztán elindulok a kocsim felé. Ma még van pár feladatom.