A lista {+18} (✔️)

📃28.📃

Figyelem!
Ebben a részben enyhén 18+-os részek vannak. Ha nem akarod, ne olvasd el ezeket.✋✋🔞🔞🔞❤❤❤❤

Peter:
Két nappal később sokkal megkönnyebbültebben lépek be a torna terembe, de a megkönnyebbülésem tovaszáll, amikor egy szivacskocka repül el a fejem mellett.
-Hékás, mi a baj?-Nézek a barátnőm felé, aki újabb kockát ragad meg a szivacsgödörből, hogy aztán elhajítsa.
-Mióta itt van, ezt csinálja-szólal meg Damon a táskájába pakolva.
-Nem is edzett?-Vonom fel a szemöldököm a padhoz sétálva, hogy letegyem a cuccom.
-Nem igazán-rázza meg a fejét.-Elkezdett, de aztán átkattant és ez lett a vége. Megpróbáltam beszélni vele, vagy kicsit lenyugtatni, de hol csak meredt maga elé és mintha a levegőt kapkodta volna, hol pedig így dühöngött. Tényleg próbáltam segíteni neki, de egy szót sem tudtam kihúzni belőle-húzza el a száját szomorúan, s a szemében is aggodalom csillog.
Régen nem bírtam őt a viselkedése miatt, de tudom, hogy azóta sokszor állt Cassie mellett és segített neki, például mikor én hanyagoltam őt, mert Leslie-nek segítettem. Nem mondom, hogy most legjobb barátomnak mondanám, de azért tény, hogy sokat köszönhetek neki. Meg hát...Cassie jóban van vele, szóval én is elviselem, vagy elvagyok vele, ha egy helyen vagyunk. Például ebédnél, mikor ő is oda kerül hozzánk.
-Majd megpróbálok én beszélni vele, de köszi-veregetem meg a vállát, ő pedig aprót biccent.
-Sok sikert-teszi hozzá, majd a barátnőmre néz.-Asszem kettesben hagylak titeket-dobja fel a vállára a táskáját és elindul Cassie felé, hogy elköszönjön, de amint újabb szivacs repül felé, elbizonytalanodik.-Jobb, ha nem ölelem most meg-néz rám, én pedig a helyzet ellenére elvigyorodom.
-Igen, asszem jobb-próbálok nem hangosan felnevetni, s látom Damonon, hogy neki is nehezére esik.
-Hát akkor sziasztok-int nekünk, bár csak én reagálok, majd kimegy.
Leteszem a cuccom a szokásos helyére, majd lassan elindulok Cassie felé, aki még mindig a dühöngő fázisában van. Amikor viszont fejbe dob, mert nem veszem észre a felém repülő szivacsot, feladom az óvatosságot és odarohanok hozzá, majd a karjaimba zárom. Eleinte próbál kiszakadni belőle, de aztán a pólómba kapaszkodva közelebb bújik hozzám és az arcát a mellkasomba fúrja.
-Akkora egy szemétláda-morogja, s a hangja most sokkal megtörtebb, mint amilyennek ő tűnt úgy egy perccel ezelőtt.-Én...olyan idióta vagyok, hogy azt hittem, hogy tud felnőtt módjára viselkedni. Annyira gyűlölöm, Peter. Gyűlölöm-markolja egyre jobban a pólóm, én pedig szorosabban ölelem.
-Mi történt?-Kérdezem a hátát simogatva, de ő hátrébb lép tőlem és a szemébe olyan tűz lobban, amit még nem láttam.
Ez nem az a tűz, ami akkor játszik az íriszeiben, amikor akar engem, hanem a harag tüze. És bár nem kellene sem kinevetnem az ideges barátnőm, sem pedig felizgulnom rá, de állati dögös így. Nem szép dolog, de nem tudok ellene tenni. Ha nem lenne ilyen állapotban, akkor most azonnal nekiesnék.
-Az a barom történt-int a Campus felé.-Azt hittem, hogy a fogadó óra után már nem lesz gond. Komolyan azt hittem, hogy képes normálisan viselkedni, erre ő teljesen rácáfolt. Mégis milyen az ilyen ember? Hah? Hogy lehet valaki ekkora szemét?
A kezdeti jó kedvem és vágyam azonnal elillan, ahogy eszembe jut, hogy kiről is van szó. Az agyamra lila köd borul és közelebb lépek Cassie-hez.
-Mit csinált? Bántott? Cassie, megint hozzád ért?-Teszem a kezeim az arcára, de ő megfogja a csuklóm és finoman eltol magától.
-Nem-fordul el összeszorítva a szemeit.-Nem bántott testileg. De oda ütött lelkileg, ahol majdnem a legjobban fáj-hajtja le a fejét, aztán kivesz egy újabb szivacsot és a falhoz vágja.
-Cassie, mondd el, hogy mi történt, kérlek.
-Új feladatot osztott ki a fél évi feladatnak-fordul felé, s a kezdeti tűz most átcsap aggodalomra a kék szemeiben.-Azt mondta, hogy hamár ez az utolsó előtti évünk, akkor emeljük a tétet-mélyíti el a hangját a férfit utánozva, ami a helyzet ellenére igen csak vicces.-Kitaláltam egy gyakorlati feladatot is-folytatja egyre jobban belelendülve.-A szokásos elemzés mellett lesz még egy feladatotok. Írnotok kell majd egy verset és előadnotok az osztály előtt, hamár irodalom óra. Előadni-néz a szemembe ismét a saját hangján.-Direkt csinálta. Tudta jól, hogy lámpalázas vagyok, ezért így állt bosszút, amiért nemet mondtam neki. Hogy lehet valaki ennyire...ennyire szánalmasan undorító. Én...én nem tudok mások előtt énekelni, vagy a tornán kívül bármi mást csinálni-gyengül el a hangja és a szemébe könnyek szöknek.-Nem fog menni-rázza a fejét hevesen és egyre szaporábban veszi a levegőt.-Nem-nyögi ki, s előre görnyed.-Nem kapok...nem kapok levegőt.
-Héé-guggolok le elé-, hé, Csillagom, nézz rám. Nézz a szemembe, hallod? Csillagom, nézz a szemembe-fogom a két kezem közé az arcát, ő pedig levegőt kapkodva teszi, amit mondok.-Semmi baj, rendben? Lélegezz velem, vagy a pánikroham föléd fog kerekedni. Gyerünk, nagy levegő. Gyere, csináld velem-kezdek mély levegőket venni, miközben ő rákulcsolja a kis ujjait az enyémekre.-Gyerünk, Cassie, menni fog. Segítek. Együtt megoldjuk, hallod? Segítek legyőzni a lámpalázad. Menni fog-simogatom az arcát finoman, ő pedig elkezd velem egy ritmusra lélegezni.-Ez az, nagyon jól csinálod-folytatom bólogatva.-Maradj velem, Cassie, csináld tovább. Megoldjuk, rendben?
Két nagy levegő közben hevesen bólogatni kezd, aztán szép lassan sikerül megnyugodnia és a homlokomnak dől.
-Köszönöm-suttogja lehunyt szemekkel.-Ne haragudj, hogy így viselkedtem és, hogy fejbe dobtalak azzal a szivaccsal.
-Ugyan-simogatom az arcát és a nyakát.-Meg sem éreztem, nem kell bocsánatot kérned. Nem haragszom-ingatom meg a fejem, s akaratlanul is elmosolyodom, de megnyugszom, amikor Cassie felnevet.
-Fejbe dobtalak egy szivacs kockával-rázza meg a fejét nevetve, aztán a szemembe néz.-És megcsak nem is köszöntem neked. Szegény Damontól el sem köszöntem. Tök hülyén viselkedtem szegénnyel.
-Hát szerintem abból kiindulva, ahogy mosolygott, kétlem, hogy haragudna. Nem akarlak megbántani, Csillagom, de elég viccesen néztél ki, amíg nem mondtad el, hogy mi a baj és nem kaptál pánikrohamot.
-Kapd be-lök meg nevetve, de mivel guggolok, ezért a lökéstől hanyatt esem.
-Hé, ez nem volt szép-kapom el az ép csuklóját és finoman magamra rántom.-Egyébként meg tudod, hogy csak kérned kell-nézek a szemébe, s kisimítok egy a kontyából kiszabadult kis tincset az arcából.
-Igen, tudom-csókol meg a hajamba túrva, s az ágyékomra ülve mozgatni kezdi a csípőjét.
Oké, tudom, hogy azt mondta, hogy a menzesz után előfordulhat, hogy esetleg nagyobb lesz a libidója és még bátrabb lesz, de ez azért mégis meglep. Na nem mintha nem tetszene. Igazán bejön ez a magabiztos és kissé irányító szerep, de nem tudom, hogy ez most mennyire jó ötlet.
-Csillagom-tolom el finoman, bár sem én, sem a nadrágomban lévő kis barátom nem akarja ezt-, biztos, hogy ezt akarod? Nem...nem akarom, hogy csak a kiborulás miatt legyen ez az egész és...
-A hétvége óta várom, hogy megint együtt legyünk így-szakít félbe a fejét rázva, s újra megcsókol.
Akaratlanul is felszakad belőlem egy sóhaj, ahogy újra ringatni kezdi a csípőjét az ágyékomon.
-És, mi van, ha ránk tör valaki?-Nézek a szemébe, de igazából nagyon tetszik ez a helyzet.
Cassie elmosolyodik, majd a fülemhez hajol:
-Akkor kap egy ingyen műsort.
Ahogy az ajkai a fülemhez érnek és a lehelete megsimogatja a bőröm, az egész testem libabőrös lesz.
-És emiatt egy kicsit sem izgulsz?-Kérdezem még, csak hogy biztos legyek abban, hogy nem baj, ha elveszítem a fejem kicsit.
-Felizgat-kezdi csókolgatni a nyakam, nekem pedig itt a vége.
Nem bírok tovább magammal.
A kezeim a fenekére vezetem és abba markolva élvezem, ahogy felfedezi a párnáival a nyakam. A számból folyamatos sóhajok törnek fel és érzem, hogy egyre szűkebb lesz a nadrágom oda lent. Egyik kezem Cassie tarkójára vezetem, majd egy pillanat alatt kerekedem fölé és kezdem el én végigcsókolni a teste minden zegét és zugát.
-Irányítás mániás-jegyzi meg Cassie, de csak elvigyorodom.
-Szeretem kézben tartani a dolgokat-vezetem le róla a pólóját, majd a sportmelltartótól is megszabadítom.
-És azt nem szeretted, amit én csináltam?-Vonja fel a szemöldökét.-Csakmert nekem a sóhajaidból nem úgy tűnt, hogy igen-húzza pimasz mosolyra az ajkait.
-Kíváncsi vagy, hogy mennyire tetszett?-Húzom fel én is a szemöldökeim, de ahelyett, hogy válaszolna, a kis kezét a kő kemény ágyékomra vezeti, s megmarkolja.
-Ahogy érzem, nagyon-harap az alsó ajkába, s most viszont pontosan az a tűz lobban fel szemében, amit korábban hiányoltam.
-Még annál is jobban-támaszkodom meg a feje két oldalán.-De ma neked volt fárasztó és stresszes napod amiatt a seggfej miatt, szóval ma nem én vagyok a lényeg-csókolom meg, majd elkezdem a puszikkal a nyakát behinteni a füle felé haladva.-Nem haragszom meg, ha a nevemet nyögöd majd-harapom meg a fülcimpáját, amitől egy kis nyögés hagyja el a száját.-És szólj, ha valami fáj, vagy álljak le, rendben?-Nézek ismét a szemébe, mire hevesen bólogatni kezd és magához húz egy csókra.
Azonnal viszonzom az ajkai érintését, s az ujjaimmal finoman elindulok a testén. Minden kis négyzetcentijét végig akarom simítani és csókolni. Azt akarom, hogy teljesen elfelejtse azt a sok rosszat, ami az elmúlt napokban történt. Végigsimítom a nyakát, a kulcscsontját, a vállát, a szegcsontját és a melleit. Kiélvezem, ahogy a csípője miattam emelkedik meg a földről, s folyamatosan megborzong. Elmosolyodom, ahogy a mellbimbói megkeményednek a tenyerem alatt, majd tovább is haladok, de egy pillanatra sem válok el az édes ajkaitól.