A lista {+18} (✔️)

📃19.📃

Cassie:
-Ezekszerint nem pipáljuk ki az 'egésznap az ágyban maradni' pontot?-Játszom Peter hajával mosolyogva, miután Mel visszament Danielhez, valószínűleg a nappaliba.
-Nem, ma nem-rázza meg a fejét, de így is mosolyog.-De majd bepótoljuk-ad puszit a homlokomra.
-Ajánlom is-simogatom az arcát, majd az ajtó felé pillantok.-Viszont akkor tényleg szedjük össze magunkat és menjünk le, ha megígértük.
-Előbb adj még egy puszit-könyököl le, hogy közelebb legyen hozzám, én pedig boldogan teszek eleget a kérésének.
Miután Peter lemászik felőlem, nagy nehezen kikecmergek az ágyból, majd összefogom a hajam egy kócos kontyba, míg Peter visszaveszi a nadrágját, aztán csak áll és néz rám.
-Visszaadjam a pólód?-Nézek a szemébe, hátha azért néz, de megrázza a fejét és újra elmosolyodik.
-Csak azt nézem, hogy mennyire gyönyörű vagy.
-A hajam kócos, a póló majdnem a térdemig ér és a szemeim még karikásak az alvástól-lépek a tükör elé és alaposabban végignézek magamon.-De a pólót imádom, hogy ekkora rám. Ezt a felsődet amúgyis szeretem.
-Mondanám, hogy itt hagyom, de mivel nincs nálam más, ezért majd akkor adom neked, amikor te alszol nálunk-ölel át hátulról és az állát a vállamra helyezi.-És egyébként rosszul látod, mert így is gyönyörű vagy.
-Jaj, nem kell ideadnod, nem azért mondtam, hogy lenyúljam-reagálok inkább az előbbi mondandójára, mert az utóbbitól égni kezd az arcom, s csak reménykedem, hogy ezt nem veszi észre.
-Nem lenyúlod, hanem én szeretném odaadni neked-ad puszit a nyakamra, amitől az egész testem libabőrös lesz.-Dan és Mel nem fognak kiakadni, ha lemegyek felső nélkül?-Néz a szemembe a tükörből, mire elmosolyodom.
-Ha tudnád, hogy hányszor láttam Danielt itthon félmeztelenül, amikor itt aludt-rázom meg a fejem.-De, ha valami csoda folytán zavarná őket, akkor majd én melléd állok, ne aggódj-adok puszit neki, majd a szekrényhez megyek, hogy elővegyek magamnak egy vastag zoknit.
-Szóval Daniel félmeztelenül szokott itt rohangálni, hah? És szoktad is nézni?
-Nem panaszkodom a látványért-vonok vállat, ugyanis az arcikfejezéséből látom, hogy zavarja.-Persze, ez a látvány jobban izgat-mérem végig szemérmetlenül és még én is meglepődöm, hogy Peter közelében ezek a dolgok mennyire természetesen jönnek.
Pár hete még hallani sem akartam róla, most meg itt áll póló nélkül a szobámban és én minden szorongás nélkül adok neki puszit, vagy csókolom meg, mintha csak ezer éve ismerném. Na nem mintha zavarna ez az egész helyzet. Kifejezetten élvezem. Azt hiszem, ha megkérdezné tőlem, hogy lennék-e a barátnője, boldogan mondanék igent neki, hiába tűnik gyorsnak a dolog.
-Igen?-Vonja fel a szemöldökét és önelégült mosollyal közelebb lépeget.-Tetszik, amit látsz?
Az alsó ajkamba harapva újra végigmérem a felső testét.
Naná, hogy tetszik!
A karjain az erek a tetoválása alatt is kitüremkednek az izmain futkosva; a mellkasa erős; az oldalán a rekeszektől bizseregni kezd a nyelvem, hogy megkóstoljam; a kockái alatt pedig olyan v vonal húzódik be a nadrágjába, amiért az ujjaim kezdenek vágyakozni. Ez a pasi hihetetlen, hogy mennyire jól néz ki. A puszta látványától bizseregni kezdek és elöntenek azok a gondolatok, amiket eddig sosem mertem hangosan kimondani. Ez van, mióta Peterrel bensőségesebb lett a kapcsolatom és úgy néz ki, hogy ez nem is fog elmúlni. Az, amit Jeremy közelében érzek, elévül a Peter közelében lévőhöz.
-Határozottan-bólogatok elfojtva a mosolyomat.
-Jobban, mint Daniel látványa?-Lép elém és a szekrénynek szorít, ügyelve, hogy ne okozzon fájdalmat.
-Jobban-bólintok újra, az alsó ajkamba harapva.
Képtelen vagyok bírni magammal. Az egyik ujjam a nadrágkorcába akasztom és még közelebb húzom magamhoz, majd megérintem az alhasát. Tény, hogy elég hideg a kezem és az is belejátszhat abba, hogy kirázza a hideg, de a vágy, ami a szemében gyull és a nyelés, amit produkál, annak semmi köze ehhez. Komolyan ennyire vonzódik hozzám. Az ujjaimat végighúzom a v vonalán, majd a hasára vezetem a kezem, s neki a szívverése azonnal gyorsulni kezd, ami őszintén, elég jó önbizalom növelő.
Azonban, amikor tovább simítanék a kezemmel, elkapja azt és mélyen a szemembe néz.
-Ha folytatod, hülyeséget fogok csinálni és azt nem akarom-rázza meg a fejét, majd a szájához vezeti a kezem és puszikat lehel az ujjbegyeimre.-Még nem akarok-mosolyodik el, s mélyen a szemembe néz.-Kedden eljössz velem egy randira?
-Nem mész temetőbe aznap?
-Miért mennék temetőbe?-Vonja össze a szemöldökét értetlenül és rá kell jönnöm, hogy ő sem tudja, hogy milyen nap van holnap és kedden.
-Hosszúhétvége van-magyarázom, ahogy Mel tette nekem tegnap.-Holnap Halloween és elvileg nálatok lesz egy buli. Leo vett neked jelmezt, én is csak Mel miatt tudom. Kedden meg halottak napja, ezért kérdezem, hogy mész-e temetőbe.
-Nekem más szokásom van halottak napján. Temetőbe anya szokott menni a kicsikkel és elmeséli nekik a történeteket az elhunyt szeretteinkről. Te mész?
Összeszorítom a számat és megrázom a fejem. Mi is másképp intézzük ezt.
-Halottak napján anya és apa szokott menni, mi pedig a bátyámmal otthon szoktunk meggyújtani egy-egy gyertyát a szeretteinkért és az év más-más szakaszába megyünk, hogy valaki mindig legyen ott úgy három havonta.
-Akkor a kedd gondolom kilőve-simít az arcomra finoman, de a másik kezével még fogja az enyémet.
-Hova tudnál vinni aznap? Hiszen akkor minden zárva van-ráncolom ezúttal én a szemöldökömet értetlenül, s képtelen vagyok megszakítani a szemkontaktust.
-Ez azt jelenti, hogy nem mondasz nemet?
-Kíváncsi természet vagyok-kezd égni az arcom a tekintetétől.
Nem tudom, hogy hogyan tud pont Peter O'Donell, akinek annyi dolga volt már nővel úgy nézni, mintha én lennék a legszebb a Földön.
-Hidd el, hogy tetszeni fog a dolog. Bízz bennem. Érted jövök kettőre majd, rendben?
-Mennyire kell kiöltöznöm?
-Én ingben leszek, de nem esküvői szinten-mosolyodik el újra, aminek megint csak nem tudok ellenállni.
-Rendben, akkor én is így készülök-bólintok, majd puszit csenek tőle és az ajtóra pillanatok.-Mostmár viszont tényleg ideje lemenni, mert azt fogjuk hallgatni, hogy mennyire megvárattuk őket.
-Nos, akkor menjünk, nehogy a friss jegyesek kiakadjanak-nevet fel, nekem pedig ettől a hangtól forróság kezdi simogatni a belsőmet.
Annyira fura belegondolni, hogy Mel és Daniel jegyesek. Már egy ideje így van, de még mindig nem fogtam fel a dolgot. Az én legjobb barátnőm férjhez fog menni, ráadásul a legjobb fiú barátomhoz. Eszméletlenül örülök nekik.
Belebújok a vastag zoknimba, amit a szekrényem tetejére tettem, amikor Peter közeledni kezdett, majd megfogom a felém nyújtott kezét és lebaktatok vele a nappaliba, ahol úgy tűnik, hogy a jegyeseknek fel sem tűnt, hogy meddig voltunk el. Melody és Daniel ugyanis egymáshoz bújva, kuncogva csókolóznak és szerintem a világról is elfeledkeznek eközben.
-Talán zavarjuk őket-suttogja Peter a fülembe, s egy pillanatra én is elgondolkozom ezen.
Imádom őket, de semmi kedvem nincs végignézni, ahogy letépik egymásról a ruhát.
-Visszamenjünk inkább a szobámba?-Nézek Peterre, aki a koszos tányérokat és bögréket egyensúlyozza a tálcán a szabad kezében.-Elmosogatok, te menj fel addig-veszem el tőle azokat, de éppen, amikor elindulna felfelé, Mel elnéz Dan válla fölött.
-Gyertek csak-szól Peter után, de én azért még kimegyek elmosni a mosogatni valókat.
Mikor visszaérek, Peter már a kanapén ül, egy takaróval a kezében és megint azzal a tekintetével néz rám.
-Kislány, imádom, hogy vastag zokni van rajtad a pizsamádhoz-nevet fel Daniel, amint leülök, mire megforgatom a szemem.
-Tudod, hogy a kezem és a lábam mindig fázik, úgyhogy fogd be-nyújtom ki rá a nyelvem, miközben Peter finoman magához húz és betakar.
-Add a kezed, meg a lábad-suttogja a fülembe hozzám bújva, én pedig boldogan teszek eleget a kérésének.
-Ne is mond-borzong meg Daniel-, egyszer értél hozzám a hideg kezeiddel és azt hittem, hogy megfagynak az ereim.
-Azért az túlzás-száll be Melody is a vitába-, de az tény, hogy Peter egy hős, ha vállalja a feladatot, hogy felmelegíti a kezed és a lábad.
-Eláruljátok, hogy mit nézünk, vagy még órákig elemezzük a kissé gyenge vérkeringésem?-Forgatom meg a szemem, mivel érzem, hogy az arcom megint pirulni kezd, de Peter egy kicsit sem segít ezen.
-Semmi baj Csillagom, szerintem ez aranyos-nevet fel, majd puszit nyom az arcomra, amitől csak még vörösebb leszek, ahogy Mel jelentőségteljesen rám néz.
A két barátom mellettem, úgy vigyorognak, mint a vadalmák és én ettől teljesen zavarba jövök. Peter az első fiú, akit így közel tudtam engedni magamhoz és ezt ők is nagyon jól tudják. Az, hogy itt ül velem a kanapén, az ő pólóját viselem, puszilgat és én hozzábújok, az egy teljesen új kép, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élvezem.
-Mind összefogtatok ellenem-csúszom lejebb a kanapén drámaian, amivel csak azt érem el, hogy Mel belém csíp.
-Hagyd már, nem vagy ez a típus-kacsint rám, miután egy kis sikkantást hallatva visszahelyezkedtem az eredeti pozíciómba.-Mit nézzünk Csillagom, inkább azt mondd meg-vigyorog, én pedig összeszűkült szemekkel nézek rá, s kiöltöm a nyelvem.
Igazából valamennyire megérdemlem. Amikor Mel elkezdett járni Daniellel, vagyis, amikor alakulni kezdett köztük a dolog, én mindennel szívattam, amivel csak lehetett. Ő évek óta vár arra, hogy ezt visszaadhassa nekem.
-Nézzünk mesét-adom fel a rá való hatást, mivel tudom, hogy semmi értelme.
-Már megint?-Nyög fel fájdalmasan Dan, mire Peter felkapja a fejét.
-Ennyire gyakori?-Húzza fel a szemöldökét, Daniel pedig komoly tekintettel ránéz.
-Ez a két lány imádja a meséket és a vasárnapi filmezések általában abból szoktak állni.
-Ne szenvedj Drágám, te is szoktad szeretni őket-ad puszit neki Mel, majd elkezdi bepötyögni a címet.
-Ez velem jár-nézek Peterre.-Szóval gondold meg, hogy áll-e a kedd.
-Semmiért sem cserélném el-rázza meg a fejét mosolyogva, s szorosabban ölel magához, miközben Mel elindítja a Lilo és Stitch-et.