A lista {+18} (✔️)

📃1.📃

Peter:
Bassza meg!
Tudom, hogy elcsesztem. Felfogtam, amikor az a tanár vigyorogva mondta, hogy egyest kapok a rohadt gyűrű gyakorlatra. De nem tehetek róla, hogy szemét módjára akkorra tette a gyakorlások időpontjait, amikor nekem a jeget kellett hasítanom edzésen. Alapvetően ez az egyes nem zavarna annyira, mert tudom, hogy simán kijavítom majd, de anatómiából is rontottam és a filozófia sem úgy megy most, ahogy kéne, úgyhogy, ha még jobban rontok, akkor repülök a kispadra. Márpedig csapatkapitányként nem vezethetem győzelemre a csapatom, ha a kispadon növesztem a seggem a meccsek alatt. Az a rohadt Darbus bekaphatja. Miatta kaptam rossz jegyet. Direkt csinálta. Márcsak ő hiányzott az életemből.
Nem szándékosan rontottam, de nem tudtam gyakorolni és az a hülye feladat messze nem olyan könnyű, mint azt hiszik. Márpedig, mivel két szakot végzek és ebből az egyik a testnevelői, nem mindegy, hogy hányast kapok a különböző sportokból, ahogy az sem, hogy a következő anatómia dolgozatom hányas lesz. A filozófiát csak a plusz pontok miatt vettem fel, igazából a másik szakom a marketing, de azzal és annak a mellék szakaival nincsenek is problémáim. Viszont ebben az iskolában hiába sportoló az ember és hozza a folyamatos eredményeket, az nem elég. Itt a Brighton Egyetemen a tanulói átlagok is számítanak és ebből a szempontból az edző keze meg van kötve. Ha romlik az átlagom-ami most megtörtént-akkor muszáj kispadra raknia, amíg nem javítok és nekem, aki a több szak ellenére a profik közé készül, nagyon nem mindegy, hogy a csapattal együtt nyerem a meccseket, vagy külső szemlélőként.
Ezt magamtól is tudom, de az edző már vagy egy órája kiabál velem az irodájában az edzés után, hogy, ha nem szedem össze magam, akkor úgy seggbe rúg, hogy csak műtéttel lehet kiszedetnem magamból majd a bakancsát. A folyamatos szitkozódás és kiabálás ellenére Kennedy edző jó ember és imádom. Na meg rohadt jó edző is, de kezd elegem lenni ebből a cirkuszból. Amúgysem volt jó kedvem, mióta megtudtam, hogy az a seggfej egyest adott és tudom, hogy az edző csak motiválni akar, de ezzel most kicsit sem segít. Mondjuk az is tény, hogy neki sajátságos motiváló szövegei vannak. Ha nyerünk egy meccsen, akkor is maximum három rövid mondatot vakkant oda nekünk és ha kikapunk, akkor öt két szóból álló kis szövget kapunk.
Vagy olvas a gondolataimban, vagy csak látja rajtam az érzéseimet, esetleg megsajnál,-ami kicsit sem tetszene-de a hangja és a vonásai most ellágyulnak, miközben perzselően kék tekintetét az enyémbe fúrja.
-Van, aki segítsen? Korrepetáljon?
-Még nincs Uram.-Felelem rekedten, s az öklöm úgy nyomom a combomnak, hogy már az ujjaim is és a combom is fáj.
Úgy érzem magam, mintha az izmaim bentonból lennének, s az állkapcsom is már lüktet attól, ahogy a fogaim összeszorítom. Minden idegszálam és izomrostom be van feszülve, s az ereim is kijönnek a karomon a rátetovált minták alatt.
-Fiam, nagyon gyorsan keríts valakit. Ha nem megy, megpróbálok tenni az érdekedben, de...
-Vállalom a tetteim következményeit Uram. Nem kell szabályt szegni, vagy bedobni a csapatkapitány kártyát.-Szakítom félbe, de a hangomból egyértelműen kihallatszik a tisztelet, na meg a félelemmel vegyes idegesség.
Az álmom az, hogy a profik közt játszom, ahhoz pedig muszáj a csapadban lennem. A jégen lennem.
-Szó sincs szabályszegésről, emiatt nem kell parázni. Csak van egy trükk a tarsolyomban, de az nem egy egyszerű menet, úgyhogy próbálj keríteni valakit, addig én is próbálok intézkedni.
-Rendben-nyögöm ki nehezen a torkomban lévő gombóc miatt-akkor, mehetek?
-Eredj.-Legyint az ajtó felé, mire úgy lövök ki innen, mintha puskagolyó lennék.
Egy gyors viszlát és köszönöm után, már itt sem vagyok, s megint öt másodperccel később már az épület ajtaján is kilépek. Kint az arcomba csap az októberi, hűvös szellő, de most kicsit sem bánom. Kifejezetten jót tesz.
A félév vége előtt még van időm javítani, de ahhoz segítség fog kelleni.
Nem sokkal később már a házunk előtt parkolok le, amit a barátaimmal bérelek. Zed, Leo és Tobias már az edzés után hazajöttek, több okból kifolyólag is: nem akartam, hogy hallják, ahogy az edző szétrúgja a seggem; ők sem akarták hallani, hogy lehord a sárgaföldig; éhesek voltak; és szimplán semmi kedvük nem volt ott maradni. Az új segédedző őket is folyamatosan szívatja, így olyan gyorsan tűnünk el általában, amennyire csak tudunk.
Nem hibáztatom őket.
Én is ezt tettem volna a helyükben.
Amikor belépek a házba, isteni illatok uralkodnak, szóval gondolom Leo már megcsinálta a vacsoránkat. Ma ő volt a soros. Annak ellenére, hogy sokan azt hiszik, hogy csak buta izomagyak vagyunk és sosem ismernénk be, de mind a négyen tudunk főzni.
-Peter-virul ki Zed, amint meglát-fordulj meg kérlek.
-Minek?-Ráncolom a homlokom, miközben kibújok a bakancsomból és a kabátomból.
-Csak fordulj meg.-Vigyorog, s mivel tudom, hogy amilyen makacs nem tágít, inkább csak eleget teszek a kérésének.-Látjátok?-Beszél Leonak és Tobias-nek, akik épp Call of Duty-t játszanak az Xboxon.-Annyira nem volt ez vészes.
-Mégis mi a francról beszélsz?-Fordulok vissza még mindig befeszülve.
-Épp azt fejtegette, hogy Kennedy mennyire rúgta szét a segged, de mivel nem lát bakacsnyomot, így nem volt vészes.-Vigyorog Tobias is, majd hozzáteszi.-A konyhatündér kint hagyta neked a kaját.
-Kösz.-Biccentek, majd Zedre nézek, aki még mindig vigyorogva méreget.-Te pedig kapd be.-Mutatok be neki, aztán kimegyek a konyhába.
Őszintén annyira nem vagyok éhes, ami egy edzés, vagy meccs után ritka. De most a gyomrom olyan görcsben van, hogy akkor sem kívánom igazán az ételt, amikor kiszedem magamnak a tejszínes-csirkés tésztát, pedig nagyon jól néz ki. Miután megmelegítettem a kaját, leülök az asztalhoz és előveszem a mobilom, hogy felmenjek a Brighton profilomra. Ez az egyetem saját oldala. Olyan, mint egy facebook, de csak az itt tanulóknak van hozzáférése, így, ha tanárt akarok keresni magamnak, akkor ez a tökéletes felület. Folyamatosan pörgetem a képeket és profilokat, hátha találok olyat, aki megfelelő lenne, de egyelőre semmit sem találok. Annyira nem aggódom, hogy bárki nemet mond, hiszen csak csettintenem kell és szinte bármit megkapok. A hokisok a legkapósabbak az egyetemen, a lányok szinte könyörögnek, hogy csak egy éjszaka erejéig nyúljak a bugyijukba és, ha a szertorna készségeimet kell fejleszteni, akkor már nyílván lányt keresek. Semmi kedvem valami tornász sráccal ott szerencsétlenkedni esténként. Legalább részben had élvezzem.
-Ki fog hűlni.-Szól rám a legjobb barátom, majd leül velem szembe.-Mit akart az edző pontosan?
-Romlott az átlagom-szúrok fel egy adagot a tésztából a villámra-egyest kaptam a gyűrűre és anatómiából is rontottam, valamint a filozófia most elég necces. Ha tovább rontok, akkor kispadra kerülök.
Leo szemei elkerekednek, s az ajkait elhúzza.
-Akkor szedd össze magad de nagyon gyorsan.
-Azon vagyok.-Préselem össze a szám.-De nem találok olyan embert, aki értene mindegyikhez. Három embert pedig nem fogok megkérni mind a három dologra külön.
-Peter, nincs olyan ember, aki téged ne korrepetálna.-Nevet fel, s ellop egy darab húst a tányéromról.
-Az egy dolog. De most nem csak matek példákról van szó és rohadtul nem mindegy, hogy sikerül-e javítanom. Ha kispadra kerülök az utolsó évben, akkor kieshetek a profik válogatásáról, így nincs időm három külön emberrel egyeztetni a különböző órák miatt.
-Tudom.-Sóhajt nagyot a hajába túrva, majd látom a szemén, hogy gondolkozni kezd.
Szinte hallom, hogy kattognak a fogaskerekek a fejében.
Hosszú percek telnek el csendben, mire újra megszólal:
-Add ide a telód.
-Minek?
-Csak add ide, megmentem a segged.
-Milyen lovagias.-Nyújtom át a telefonom mosolyogva, mire ő bemutat.
Valamit pötyög a telómon-gondolom a megmentő nevet-, aztán rányom az egyik profilra és a kezembe nyomja.
-Ő segíthet-áll fel, s elindul vissza a többiekhez, de az ajtóban megáll és visszanéz rám a válla fölött.-De emlékszel, mikor azt mondtam, hogy nincs olyan ember, aki ne korrepetálna?
Amikor biccentek-bár nyilván emlékszem, mert csak pár perce volt-, megrázza a fejét, majd egy kissé keserű mosollyal azt mondja:
-Hát ő nem korrepetálna, úgyhogy nagyon szépen nézz rá.