A lista {+18} (✔️)

📃26.📃

Figyelem!
Ebben a részben 18+-os jelenetek vannak. Ha nem szeretnéd elolvasni, ugord át.✋✋🔞🔞🔞❤❤❤❤

Cassie:
Minden önkontrollom és fegyelmem tovaszáll, amikor a testem Peter testének simul és a karjait körém fonja. A vágyaim felszínre törnek, amiket egész nap próbáltam elnyomni, pontosan úgy, mint az első csókunknál. Lábujjhegyre állva tudom magamhoz még közelebb, miközben a csókunk egyre hevesebb lesz. Peter elkezd finoman tolni, miközben én a hajába túrok, s a következő pillanatban már a hátam a falnak nyomódik.
De nem elég.
Többet akarok.
Finoman meghúzom a haját, újabb morgást kicsalva belőle, ami végigszáguld a testemen, hogy még a porcikáim is beleremegnek. Peter a kezeit a fenekemre vezeti, majd belemarkolva, közelebb húz magához, de amint elhagyja a számat egy kis nyögés és a körmeim a bőrébe vájom, lihegve elválik tőlem.
-Nem sietünk-hadarja, de a hangja rekedt, s a szemében olyan tűz lobog, ami talán még soha eddig.
Először képtelen vagyok bármit is reagálni, csak egy bizonytalan bólintásra futja tőlem, de aztán legalább olyan bizonytalanul hozzáteszem:
-Nem sietünk.
A hangom vékony és reszketeg, a testem pedig folytatásért könyörög, miközben farkasszemet nézek azokkal a gyönyörű, zöldes-kék szemekkel. Peter állkapcsa megfeszül, s elhúzza a száját, de egy centit sem hajol távolabb. Ő is küzd magával és többet akar. Nem hiszem, hogy túl sokszor előfordult volna, hogy ennyi időt töltött csaj nélkül. De értem megtette. És ettől valamiért csak még jobban akarom őt.
-Nem sietünk-ismétli újra, de aztán megint megcsókol, s amint viszonzom, az ajkaink tánca megint hevesre vált és mohóbbra.
Azonnal megszabadítom az ingjétől, hogy teljesen elém táruljon a felső teste és ő is többet enged meg magának. Az ujjait lassan felvezeti az oldalamon, amitől mindenem tiszta libabőr lesz, de ő nem áll meg. Végigsimít a bordáimnál, amitől kiszakad belőlem egy sóhaj, majd a mellem vonalára vándorol. Tudom, hogy miattam visszafogja magát és érzem is rajta, mégis a puszta érintésétől remegni kezdenek a lábaim. Amikor a kebleim a kezébe veszi, finoman masszírozni kezdi, mind a kettőnkből hangot kiszakítva. Egy pillanatra elválik tőlem, s mélyen a szemembe néz.
-Nem teszek semmit, amit nem akarsz-kezdi levegőért kapkodva.-Egy szavadba kerül és leállok, rendben?
-Rendben, de most nehogy abba merd hagyni-nyelek nagyot, s a szavaimmal hatalmas mosolyt varázsolok az arcára.-Bízom benned.
-Reméltem, hogy ezt mondod-hajol újra közelebb, de amikor már azt hiszem, hogy meg fog csókolni, elhajol és az ajkaival a nyakamat célozza meg.
És ez még messze van a kínzástól, ugyanis felfogni sincs időm, hogy mit tesz és a kezeim máris a fejem fölött, az ujjaival összekulcsolódva szorulnak a falhoz. A szemhéjaim elnehezednek, a lábaim pedig elgyengülnek, ahogy Peter elkezdi felfedezni a nyakam, a mellkasom, majd a szegycsontom és a bordáim.
-Istenem-sóhajtok fel, ahogy hagyom, hogy a gátlásaim teljesen eltűnjenek.
Átadom magam az érzésnek, a vágynak, az ösztöneimnek és Peternek. Valahogy nem félek, mint ahogy azt hittem, hogy fogok. Tudom, hogy tényleg nem tesz majd semmit, amit ne akarnék és azt is, hogy tudja, hogy mit csinál.
-Ezt akármeddig el tudnám hallgatni-morogja, majd a csókokkal újra elindul felfelé, s mire észbe kapok, a nyelvével a bimbómat kezdi kényeztetni.
Hatalmas nyögés hagyja el a szám, miközben a hátam ívbe feszül a falon, s jobban megszorítom a kezeit, mint gondoltam volna, hogy tudom. De ez nem minden. A lábaim úgy megrogynak, hogy valószínűleg ennek köszönhetem azt, hogy Peter elengedi a kezeim és a fenekemre simítva az ölébe kap. A lábaim automatikusan rá kulcsolódnak a derekára, s a csípőm magától kezd el mozogni, miközben a körmeim újabb és újabb nyomokat hagynak Peter lapockájánál. Még mindig a melleim kényezteti, de a csípője is mozogni kezd és a szorítása a fenekemen kicsit erősebb lesz. Gőzöm sincs, hogy így meddig fogom bírni, pedig nem is vagyunk teljesen meztelenek, de érzem és értem a testem reakcióit. A testemét, amiben forr a vér és közeleg a csúcs felé. A légzésem egyre szaporább, a szívem zakatol a mellkasomban, az izmaim egyre gyakrabban ugranak össze és a csípőm is gyorsabban mozog. Peterben is hasonló mehet végbe, ugyanis érzem az ő testének is a feszüléseit, na meg azt, hogy az ágyékánál mennyire feszül a nadrágja. Amikor elválik tőlem, újra megcsókol, én pedig automatikusan az alsó ajkába harapok.
-Megőrjítesz-morogja, de elmosolyodik.-Nem tudom, hogy meddig bírom még.
-Én nem sokáig-lihegem, s ismét magamhoz húzom.
Képtelen vagyok betelni vele. Imádom a csókjai ízét és a teste melegét. Imádom az illatát, s ahogy a kezével felfedezi a testem, aztán az ajkaival követi azt. És imádom, hogy előtte merek önmagam lenni és tudom, hogy bízhatok benne, mert bármilyen heves a pillanat, ő majd vigyáz rám.
A csókunk heves, a nyelveink táncot járnak, a csípőnk egy ritmusra mozog és a karjai védőn ölelnek körbe. Talán pont ettől a heves, mégis meghitt hangulattól tudtam ennyire könnyedén kivetkőzni a gátlásaimból. És aztán...amikor a testünk már nem bírja tovább, a forróság végigsöpör az enyémen. Az izmaim összeugranak, a számat hatalmas sóhaj hagyja el és a körmeim még utoljára felsértik Peter bőrét, ő pedig követ engem a csúcsra.
Amint a testünkön átszáguld az édes beteljesedés, még lehel egy finom csókot a számra, majd a nyakamba temeti az arcát és ott kezd pihegni. A teste remeg, a szívét érzem a mellkasomon, ahogy az övé hozzám nyomódik. Biztos csak képzelem, de annak ellenére, hogy gyorsan ver a ketyegője, olyan, mintha egy ritmusra futna az enyémmel. Nekem is idő kell. A hajával játszva próbálok magamhoz térni az olyan intenzív érzéstől, amit még sosem éreztem és ami csak fokozza bennem azt, hogy Peterrel nem félek majd megtenni semmit. Nem csak a lelkünk kezd egyre jobban egymásra hangolódni, hanem a testünk is, ennél pedig kevés jobb van egy kapcsolatban.
-Megvagy?-Morogja egy idő után, amikor már meg tud szólalni.
A megvagyok nem megfelelő kifejezés. Tökéletesen vagyok. Sőt, még annál is jobban és ez nem akarom, hogy megváltozzon.
-El sem tudod képzelni, hogy mennyire jól-suttogom és hozzábújok, de ő felnevet.
A levegő, amit kifúj nevetéskor csikizi a nyakam, s a hangja simogatja a dobhártyám. Imádom hallgatni a nevetését, de a mai naptól fogva a sóhajait, morgásait és nyögéseit is.
-De, el tudom-feleli, s tudom, hogy magára céloz ezzel.
Bárcsak örökre így maradnánk-szólal meg a fejemben egy kis hang, de mégis az álla alá nyúlok és magamra irányítom a tekintetét.
-Ha elengedsz, akkor leszállok rólad, hogy ne szakadj meg-simogatom az arcát finoman, neki pedig a szemöldöke felszalad a homlokán.
-Megszakadni? Cassie, pihe súlyod van-puszil meg és szorosabban ölel.-Nem engedlek el.
-Így akarsz zuhanyozni is?-Kuncogok fel összeborzolva a haját.
-Meg tudjuk oldani?-Pillant fel rám kisfiúsan, amitől én újra felnevetek.
-Zuhanyozzunk le, aztán addig ölelgethetsz, amíg fel nem kel a nap-csenek csókot tőle, ő pedig kissé tétován ugyan, de lerak.
Óvatosan helyezem a lábaimra a testsúlyom, ugyanis nem csak Peter remeg, hanem én is a gyönyörtől. Talán éppen ezért esik még jobban a forró fürdő, amint belépünk a zuhany alá. Akaratlanul is folyamatosan méregetem Peter tökéletes testét és még kevésbé akarattal a lába közé is vándorol a tekintetem. Nem hazudnak a pletykák, az biztos...
-Te kiszívtad a mellem?-Kapom Peterre a tekintetem, amikor elkezdem beszappanozni magam és kiszúrom a lila foltot a mellkasomon.
Peter arca azonnal elsápad és a tekintetében aggodalom csillan meg.
-Ne haragudj, meg kellett volna kérdeznem, cs...
-Semmi baj-szakítom félbe közelebb lépve hozzá és az arcát a két kezem közé veszem.-Nem baj, csak meglepődtem. Nincs meg, hogy pontosan mikor történt.
Régen nem értettem, hogy miért jó kiszívni a pároknak egymás nyakát, vagy mellkasát. Nem is igazán tetszett, vagy érdekelt, hogy milyen ez az egész, de most, ahogy nézegetem a foltot és a barátomat, kifejezetten tetszik. Nem vagyok ilyen "ő az enyém és én az övé" típus, de valamiért nagyon bejön, hogy megjelölt. Az ő nyomait bármeddig el tudnám viselni magamon.
-Biztos? Csakmert, ha nem szereted, akkor segítek eltűntetni és többet nem csinálom, han...
Egy csókkal belé fojtom a szót, s nagyon lassan válok csak el tőle.
-Biztos-felelem halkan, amikor már nem próbál meg magyarázkodni.-Tetszik-mosolyodom el, amitől ő is megkönnyebbül és megvillantja azt az általam annyira imádott mosolyát.-Kérdezhetek valamit?
-Bármit-vágja rá hátam simogatva.
-Emlékszel, amikor a focisták bulija előtt beszélgettünk arról, hogy hol csinálnánk, meg milyen vágyaink vannak?-Kérdezem, miközben folytatom a fürdést.
-Azt a beszélgetést nehéz elfelejteni-ölel át hátulról.-Miért?
Az alsó ajkamba harapok, mert kissé izgulok a reakciója miatt, de igyekszem lenyugodni. Eddig sosem ítélt el, vagy akadt ki semmi miatt, amit én csináltam és igyekszem ezt mantrázni magamban.
-Van egy oldal instán-kezdem nagyot nyelve.-Ha érdekelnek a vágyaim, nézd meg.
-Van egy insta oldalad, ahova azokat a vágyakat írod ki?-Teszi az állát a vállamra.
-Valahova ki kellett írnom magamból és igazából csak poénnak indult. Csak Mel tud róla az ismerőseim közül. Meg mostmár te. Ha zavar, akkor törlöm, meg abbahagyom, cs...
-Dehogy, ne butáskodj-szakít félbe az oldalam cirógatva.-Ha neked ez segít és fontos számodra, akkor semmiképp se hagyd abba, engem nem zavar. Sőt-hajol a fülemhez, amitől nekem libabőrös lesz a testem-, talán még tetszik is.
-Talán-fordulok felé felvont szemöldökkel.
-Talán, biztos-támaszkodik meg a fejem két oldalán.-Megnézem az oldalt és megtudom, hogy mennyire tetszik. De te csinálod, szóval biztosan imádni fogom, főleg, ha meg is csináljuk mindazt-hajol az ajkaimra, én pedig képtelen vagyok nem viszonozni a csókját.