A lista {+18} (✔️)

📃2.📃

Cassie:
Még mindig csak meredek a mobilomra, pedig Melody már vagy háromszor felszólt, hogy menjek le, mert különben nélkülem folytatja a Teen Wolfot. Miután hazértem az edzésemről megígértem neki, hogy egy gyors vacsi és zuhany után lemegyek hozzá, de akkor még nem tudtam mi vár a telefonomban. Még zuhanyzás közben jelzett, hogy valaki írt a Brightonon, de annyira jól esett a forró zuhany, hogy egy kicsit elhúztam a dolgot. Csak annyira, hogy a Shawn Mendes lejátszási listám fele le is ment. Még akkor sem fordítottam nagy figyelmet az értesítésnek, amikor kényelmes tempóban felöltöztem. Nem sokan szoktak keresni. A legjobb barátnőmmel együtt lakom, a pasija-aki a legjobb heteró barátom-általában SMS-ben szokott írni, vagy messengeren, Melody-n és Danielen kívül pedig csak Alex-a meleg legjobb barátom-szokott, de ő inkább felhív, ha van valami pletykája. A három barátomon kívül csak a szüleim, vagy a tesóim szoktak keresni, mivel az egyetemen nem igazán vagyok ismert. Mondhatni, hogy senki nem ismer kábé. Az óráimon általában messze ülök az emberektől, hogy ne tudják elterelni a figyelmem, suli után melózni megyek a plázába az egyik könyvesboltba, este pedig négy órát edzem az egyetem szertorna termében.
Ezért aztán, amikor megláttam, hogy a hokicsapat kapitánya írt nekem a Brightonon, lefagytam és azóta itt ülök és nézem a kijelzőt. Mindez pedig minimum tizenöt, de lehet, hogy húsz perce volt. Az üzenet rövid, de határozott.
Peter O'Donell: Kell a segítséged Csillagom. Korrepetálj.
Semmi légy szíves, vagy kérlek. Ő nem kér, hanem követel. Nem meglepő. A Brightonon a hokisoknak nem sűrűn mond senki nemet. A sportolók itt tisztában vannak a vonzerejükkel és a tehetségükkel és pont ezért állati magabiztosak.
Daniel is egy közülük. A focisták irányítója legalább olyan egoista és makacs, mint ez a Peter O'Donell és amíg nem jött össze az én drága barátnőmmel, addig-akárcsak Peter-az egyetem majdnem összes csaját ágyba vitte legalább egyszer. Már megszoktam, hogy akkora egoja van, hogy alig fér be házunkba, vagy a Campus-ra, de Peter üzenete bosszant. Életünkben nem beszéltünk, szerintem azt sem tudja, hogy ki vagyok,-pedig több közös óránk is van-erre rám írt így.
Hát azt benézte, merthogy nekem nincs időm korrepetálni az egoista fejét, az egészen biztos. Ha pedig egy rossz vicc, vagy fogadás tárgya vagyok, akkor még melegebb éghajlatra is elküldöm.
-Cassie, komolyan mondom, hogy, ha nem tolod le a segged, akkor a fülednél fogva rángatlak le.-Hallom meg a trappolását Melody-nak, de amint meglátja a fejem, lemerevedik.-Mi a gáz?
-Egy követelőző hokis.-Lóbálom meg a mobilom, majd odadobom neki.
Könnyedén elkapja, aztán amint elolvassa az üzenetet a szája tátva marad.
-Azta-nyögi ki pár perccel később.-Hát-keresi a szavakat-lényegretörő.
-Szerinted mégis hogy akadt rám? Vagy ez valami rossz szöveg? Tudtommal jobban csajozik.
-Jobban.-Huppan le mellém még mindig az üzenetet tanulmányozva.-Mit fogsz válaszolni?
-Nyilván nemet.-Veszem vissza tőle, majd már pötyögöm is a választ.
Én: Remek tanulócsoportok vannak. Szívesen megadom az egyiknek az elérhetőségét.
-Ez tetszik.-Vigyorodik el.-Mégis hogy jutott el hozzád? Végre leesett neki, hogy egy csomó közös órátok van együtt?
-Azért nem csomó.
-Három-kontrázik rögtön.
-Igen, de kétlem, hogy emiatt talált meg. Az egyetem kilencvenkilenc százaléka azt sem tudja, hogy a világon vagyok.
Már szóra nyitja a száját, de a telefonomból három kopogás hallatszik, ami azt jelzi, hogy újabb üzenetem jött a Brightonon.
Peter O'Donell: Nekem rád van szükségem. Holnap megbeszéljük az időpontokat.
-Na azt lesheti.-Nevetek fel keserűen.-Se időm, se energiám rá.
-Vajon tényleg korrepetálnod kéne?-Gondolkozik el Melody a haját piszkálva.
-Fogalmam sincs, de ha igen, akkor sincs időm rá. És ebben mégcsak rosszindulat sincs. Meg kell írnom az esszét irodalomra a romantikáról, pszichológiából egy elemzést kell írnom egy a tanár által leírt emberről, anatómiából és filozófiából pedig nemsokára dolgozatot írunk. Hét közben délutánonként dolgozom, este pedig edzem.
-Hétvégente pedig kicsit velünk vagy, amikor nem a dogákra tanulsz.-Fejezi be az életem leírását helyettem, mire bólintok.
-Az, hogy egy hormontúltengéses hokisnak tartsak különórákat nem fér bele.
-Megértem. Tényleg remek tanulócsoportok vannak, felesleges téged fárasztania.
Újra a második üzenetre nézek, majd megírom a válaszom:
Én: Hát az pech O'Donell, de nem lesz megbeszélés, ugyanis nincs időm újabb melót a nyakamba venni. Őszintén sajnálom, de tényleg nincs erre időm.
-Ez letudva.-Állok fel a telóm a pulcsim zsebébe csúsztatva.-Mellesleg szerintem azt sem tudja, hogy ki vagyok. Valószínűleg megtalált a Brightonon, de holnap ugyanúgy elsétál mellettem anatómián.
-Nem is értem-fintorodik el Mel-legalább egy kérleket odaírhatott volna.
-Őszintén szerinted valaha kellett azt mondania, hogy kérlek?-Kérdezem lefelé menet a lépcsőn.
-Áhh, O'Donellnek csak mosolyogni kell és mindent megkap, amit csak akar.-Veszi a kezébe a távkapcsolót lent, de a telefonom újra jelez.
-Bocsi, lenémítom.-Veszem elő hozzá a készüléket, de megakad a szemem az üzeneten.
Peter O'Donell: Holnap délután megbeszéljük.
-Ezt nem hiszem el. Komolyan azt hiszi, hogy csak csettint és én ugrom?-Mutatom meg Melnek az újabb kijelentést.
-Ő Peter. Senki nem mond neki nemet. Ez új neki.
-Hát az szívás.-Markolok fel egy adag popcornt, majd a számba tömöm.
Én: Nem vagy te egy kicsit rámenős, enyhén tuskó?
Peter O'Donell: Ha azt mondom, hogy igazad van, akkor korrepetálsz?
Én: Negatív.
Peter O'Donell: Akkor bocs, Cicám, de én szimplán kitartónak, határozottnak és csodásnak tartom magam.
Cicám? Na ezt nem. Már nem enyhén tuskó, hanem nagybetűs TUSKÓ.
Én: Akkor bocs, Cicám, de a csodás énednek muszáj lesz találnia egy másik embert, akit fáraszthatsz.
Ennyi. Végre lenémítom a telóm és hagyom, hogy az agyam kikapcsoljon, miközben Melody elindítja a sorozat következő részét.
Negyven perccel később már kissé álmosan nézem meg, hogy jött-e újabb értesítésem. Az első, amin megakad a szemem, az anya üzenete, miszerint igazán felhívhatnám őket, mert már ezer éve nem beszéltünk. Had jegyezzem meg, hogy az az "ezer éve" négy napot jelent. De nem hibáztatom. Nekem is hiányoznak. Miután megírom az üzenetet, hogy holnap felhívom őket, átlépek a bátyámmal való beszélgetésbe, aki szintén arról panaszkodik, hogy sosem hívom. Mondja ezt úgy, hogy mióta benne van a hoki válogatottban-lassan három éve-azóta sokkal nehezebb elérni, mint régen. Mondjuk így is minden második meccsén próbálok ott lenni, főleg, ha a közelben van, de nem egyszerű egyikünk időbeosztása sem. Gyorsan neki is visszaírok, miszerint ő sem hív túl sokat és majd őt is felhívom holnap, aztán megnyitom a Brightont, mert újabb értesítéseim vannak.
Leo Odair: Tudom, hogy a barom legjobb barátom elfelejtette azt a szót használni, hogy "kérlek", de én most nagyon szépen kérlek, hogy segíts annak az idiótának.
Leo üzenete kelt bennem egy kis bűntudatot, de tényleg nincs időm erre. Nagyon szívesen megadnám bármelyik tanulócsoport számát, amelyik órájához csak kell az a korrep, de neki ez a fajta segítségem nem kell, én pedig nem fogok könyörögni.
Én: Sajnálom, komolyan, de nem fog menni. Tényleg bocs.
Fent már aludni készülök, amikor még két üzenet érkezik a profilomra.
Nem hiszem el!
Bassza meg, ezekre egyszerre jött rá a csapatkapitány-mentőakció?
Idegesen vetek egy legutolsó pillantást a telómra és nézem meg a két értesítés okát.
Zed Ozera: Babám ha kell annyi örömöt szerzek neked, amennyit csak akarsz, de vállald el annak a pöcsnek a korrepetálását, mert ettől függ az idei szezon sikere.
Tobias Cook: Kislány, tőled függ a csapat sorsa, könyörülj meg rajta. Könyörülj meg rajtunk.
Az egyik párnát az arcomra szorítom, majd belekiáltok abba, hogy ne keltsem fel Melody-t, de kiadhassam magamból, ami felgyülemlett bennem. Tényleg nem engedhetem ezt meg magamnak. Nem tehetem, mert nincs erre időm. Az én időm percre pontosan be van osztva és semmi kedvem nincs ahhoz sem, hogy a komplett hokicsapat a nyakamban lihegjen. A múltam folyamatosan az arcomba nevet és csak úgy tudom legyőzni, ha bebizonyítom, hogy amit kitűztem cél, nem lehetetlen. Gyorsan mindkettőjüknek leírom, hogy nincs rá időm, majd kikapcsolom a felefonom, betakarózom és hagyom, hogy az álmosság maga alá gyűrjön.