A lista {+18} (✔️)

📃17.📃

Cassie:
-Tisztázzuk-néz rám Melody, miközben válogatom a ruháimat a bulira-, mégis megbocsájtasz neki annak ellenére, hogy egész héten szemétként viselkedett?
-Igen Mel, megbocsájtok neki-nézek a lányra, aki épp a copfjával babrál.-Bocsánatot kért, nem is egyszer. Majd' hogy nem könyörgött, hogy fejezzük be a listát. Majdnem sírt és azt mondta, hogy ez már nem róla szól, vagy a jegyeiről-harapok az alsó ajkamba, ahogy eszembe jut a beszélgetésünk.-Ráadásul hajlandó volt mindezek ellenére eljönni velem ma a bátyám meccsére és a családommal töltötte a délutánt. Az a másodedző tényleg egy barom és én nem akarok egy barom miatt rosszban lenni vele.
-Én csak féltelek-néz a szemembe.-Nem akarom, hogy megint miatta sírj. Annyira jó volt látni az arcod, mikor arról beszéltél, hogy kipipáltatok egy újabb pontot a listán, de aztán meg csalódtál benne és sírtál és...
-Ezúttal nem fogok-szakítom félbe elé lépve.-Hidd el, ha megint fájdalmat okoz majd, akkor elküldöm a francba és soha többet nem állok majd szóba vele, rendben?
Mel összeszűkült szemekkel elkezdi az arcomat fürkészni, s az ajkai egy vonallá préselődnek össze. Tudom, hogy csak engem akar védeni. Ő ott volt mellettem minden csalódásomnál és mélypontomnál és pontosan ezért nem akar megint egy ilyen ponton látni. Hiszen Peter miatt is ő törölgette a könnyeimet a héten. Szinte hallom, ahogy kattognak a fogaskerekek a fejében, de aztán percekkel később kienged és bólint:
-Ha megint sírni látlak miatta, vagy csak csúnyán néz rád, úgy szétrúgom a seggét, hogy hetekig nem fog tudni ülni-mondja határozottan, aztán elmosolyodik.-Vegyél pulcsit, mert nagyon úgy néz ki, hogy vihar lesz.
A karjaim automatikusan mozdulnak, s húzom őt magamhoz egy szoros ölelésre.
-Szeretlek Mel-motyogom közben, s egy pillanatra sikerül is elérzékenyülnöm, amitől a szemeimbe könnyek futnak.
Túl sok rosszat éltünk már át és fogalmam sincs, hogy nélküle ez hogyan sikerült volna.
-Én is téged Cass-simogatja a hátam hozzám bújva.-Olyan vagy nekem, mint a testvérem. De ne sírjunk, mert megjön Dan és halálra fog rémülni-törölgeti a szemeit, amikor elválik, s ajkai ismét felfelé görbülnek.-Biztos, hogy ne vigyünk mi el a buliba?
-Peter jön értem-rázom meg a fejem.-Olyan fura volt amúgy. A meccs végén sokkal finomabb lett. Mármint, többet ölelgetett és amikor elköszöntünk, akkor is sokkal hosszabban. Nem tudom, hogy mi ütött belé. Na mindegy-túrok a hajamba-, ti ma Dannél alszotok?
-Igen, de ha nem akarsz egyedül aludni itthon, akkor...
-De, nem gáz-szakítom félbe, mielőtt feláldozná a hétvégéjét a párjával értem.-Befonod a hajam?
-Persze, gyere-húzza ki nekem a széket mosolyogva.-Tudod már, hogy minek öltözöl hétfőn?-Kérdezi a hajam szétválasztása közben.
-Mért öltöznék be hétfőn?-Vonom össze a szemöldököm értetlenül.
-Talán, mert Halloween lesz? Hosszú hétvége van, tudod.
Egy pillanatra lemerevedek, amíg számolom a napokat, majd mikor rájövök, hogy igaza van, a homlokomra csapok.
-Teljesen kiment a fejemből.
-Mázli, hogy én előre gondolkozom és vettem neked jelmezt. Zed azt mondta, hogy náluk lesz a buli, Peter nem szólt?
-Tudod, hogy nem beszéltünk a héten és ma még ez nem került szóba.
-Hát lehet mondjuk, hogy ő sem tudja. Leo azt mondta, hogy mostanság elég szétszórt. Neki is a fiúk szereztek jelmezt. Vagyis Leo, szóval szegény lehet, hogy be fog égni-nevet fel, s én is elmosolyodom, ahogy elképzelem, hogy a srácok valami rózsaszín unikornis jelmezt vettek neki, csak hogy megszívassák.

-Hozok inni nekünk-mondja Peter, mikor belépünk a házba az érkezés után.
-Okés-dőlök a falnak félúton a nappaliba.-Szeretném, ha ma te is innál-nézek a szemébe határozottan.-Persze csak, amíg jól esik. Húzós heted volt és minden bulin rám vigyázol, szeretném, ha kikapcsolnál. Majd sofőrszolgálattal hazamegyünk-vázolom a tervem, mire ő elmosolyodik.
-Ez édes tőled-feleli, majd elindul a piák felé, én pedig nézem, ahogy a konyhába megy.
-Cassie-lép elém nem sokkal később Jeremy.-Hát eljöttél-mosolyodik el kisfiúsan, s látom rajta, hogy egy kicsit be van csípve.
-Igen, szia Jeremy-mosolyodom el én is halványan.
-Hozzak neked inni?-Néz az üres kezemre.
Bár nehéz megmondani, hogy biztosan a kezeimet nézi-e, miután azok a mellkasom előtt vannak összefonva és a pólóm enyhén dekoltált, a tekintete pedig úgy siklik fel és le rajtam, mint, ahogy a macskák követik a piros pontot.
-Nem, köszi, már intézve van-próbálok nem kiakadni azon, hogy ismét végigmért.
Annyira nem ehhez az énjéhez szoktam hozzá azon kevés találkozóink alatt.
Bár azt mondják, hogy részegen a legőszintébbek az emberek.
-Tudod, majd táncolhatnánk. És kimehetnénk kicsit nyugodtabb helyre is kettesben, tudod, hogy be....
-Itt is van az inni valód Kicsim-ad puszit a számra Peter, mikor visszatér, s kihangsúlyozza az újonnan kapott becenevemet, nekem pedig villámcsapás fut át a testemen.
Jeremy láthatóan zavarba jön és egy lépést hátrál. A száját elhúzza, miközben az arca pirosra vált, majd a szemembe néz.
-Akkor majd beszélünk Cass-mondja egy feszélyezett mosoly mellett, s a mellettem álló fiúra néz.-Peter-biccent neki, majd elsétál.
-Ez meg mi a fene volt?-Nézek Peterre kissé ingerülten.
-Inkább köszönd meg-adja oda az italt.
-Köszönjem meg? Csak beszélgettünk O'Donell.
-Aha, Jeremy mást is akart.
-Ezért el kellett hitetned vele, hogy együtt vagyunk? Szerintem elég nagy lány vagyok ahhoz, hogy kezeljem a pasikat-megy fel egyre inkább bennem a pumpa.
-Nézd, Jeremy egy seggfej a lányok terén, neked tettem szívességet Cassie.
-És ha bejön?-Lépek hátrébb tőle, s újra összefonom a karjaim a mellkasom előtt.
-Azt állítod, hogy bejön neked Morgan?
-Talán-próbálom tartani magam, de ahogy a szemembe néz, olyan, mintha a lelkembe látna.
-Kamuzol-mosolyodik el önelégülten.-Megint beharaptad az alsó ajkad.
-Nem-lépek megint hátrébb bizonytalanul.
-Dehogynem-lép közelebb.-Figyelj, érezzük jól magunkat, táncoljunk, ha valaki kérdez rólunk, akkor egy-két puszi, meg ilyen apróságok és ennyi. Csak vigyázom rád, este pedig hazaviszlek, tudod. Ez a megállapodás.
Pár percig habozom.
Ez egyáltalán nem volt megbeszélve és nem úgy jöttem ma ide, hogy színészkednem kell. Ennek túl sok a buktatója. Bárki megláthat, például Melody is, aki ki lesz borulva, hogy nem mondtam el, hogy együtt vagyok Peterrel.
Mondjuk, mert nem vagyok vele együtt...
Ráadásul, ha Marcus megtudja, akkor Peternek annyi. Mégis, ahogy belegondolok ebbe, egyre jobban vonz a dolog. Tagadhatatlan, hogy Peter és köztem van testi vonzalom. És valahogy tetszik, ha abba gondolok, hogy ma még annál is jobban kisajátíthatom. Forróság önt el a tudattól, hogy átkarol és jobban vigyáz rám, mint eddig bármikor.
-Jó. Bár a megállapodásban nincs benne a színészkedés-nézem a földet beadva a derekam, mire Peter átkarol.
-Csak lazán Csillagom-suttogja a fülembe, amitől a testem libabőrös lesz, de ahogy hallgatom, a szívverése háromszor gyorsabb és mintha be lenne feszülve.
Lehet, hogy a nagy Peter O'Donell féltékeny volt Jeremy-re?
A színészkedés pár órával később már sokkal könnyebben megy, mint azt gondoltam volna. Egyszerűen annyira természetesnek tűnik a dolog és valahogy a minket leső tekintetekkel sem foglalkozom. A porcikáim bizseregnek, ahányszor csak Peter szorosabban ölel és minden egyes alkalommal, amikor puszit ad a testem libabőrös lesz. Egyedül a focisták tekinteteit nem tudom figyelmen kívül hagyni, amikből nem is tudom pontosan, hogy mi árad.
-Táncolunk egyet?-Hajol a fülemhez Peter édes mosollyal, s én képtelen vagyok neki ellenállni.
-Menjünk-bólintok mosolyogva, majd hagyom, hogy összefonja az ujjainkat és a tácparkettnek kijelölt részre húzzon.
-Bocs, hogy így reagáltam ma-teszi a kezeit a derekamra.-Csak nem örültem, amikor megláttam, hogy Jeremy körülötted pörög.
-Féltékeny voltál?-Biccentem oldalra a fejem halvány mosollyal.
Nem vagyok részeg. Teljesen magamnál vagyok és amúgyis megkérdeztem volna tőle, de tény, hogy az a pár pohár kicsit vetkőztetett a gátlásaimból.
-Na és te Leslie-re?-Húzza fel a szemöldökét, én pedig lesütöm a szemeim és inkább nekidöntöm a homlokom a mellkasának, majd hagyom, hogy a zene mozgasson.
Ő sem szólal meg újra. Közelebb húz magához és ráhajtja a fejét az enyémre. A mellkasomban forróság ébred. Hihetetlen, hogy mennyire jó a karjaiban lenni.
Azonban ez nem tart sokáig.
Kint egy hatalmas villám csap be és leveri a biztosítékot. Mindenki felvisít, én pedig ugrom egyet. Nem félek a vihartól, vagy így a sötéttől, de az utóbbit nagyon gyűlölöm.
-Itt vagyok, semmi baj-ölel magához Peter, ám valaki kihasználja, hogy sötét van és rácsap a fenekemre, amitől egy kis sikkantás hagyja el a számat.-Hé, azonnal kérj bocsánatot-kapja el valahogy az ismeretlen kezét Peter, s az izmai megfeszülnek.
Nem látom az arcát, de még így is érzem, ahogy a szemei villámokat szórnak.
-Csak egy kis tapi volt, higgadj már le-érkezik a válasz, de nem ismerem fel a hangot.
-Igen, csak egy...
-Peter-kapom el, mielőtt verekedés lenne a vége a vak sötétben.-Szerintem ideje indulnunk. Kérlek, ne legyen balhé-simítom meg az arcát, ő pedig lassan kienged.
-Menjünk-fogja meg a kezem, s elindul kifelé a kezem fogva.
Fél órával később a sofőrszolgálat megérkezik a házunk elé, s mi csak nézzük azt.
Nem akarok ilyen véget ennek az estének.
Ennél ez szebb volt.
És azt sem akarom, hogy Peter elmenjen.
-Bekísérlek-bújik ki a dzsekijéből, majd kifizetve a sofőrt kiszáll a kocsiból és a feje fölé tartja a ruhadarabot.
Kinyitja nekem az ajtót és engem is a védelme alá von, hogy ne érjen a szakadó eső. A szemén látom, hogy még mindig feszült, s igyekszik elnyomni ezt, de nem nagyon megy neki. Megfogja a kezem, majd rám néz.
-Fussunk, vagy elázunk-szorítja meg finoman a kezem, s mikor biccentek futni kezdünk.
Csak pár méterre vagyunk az ajtótól, amikor megcsúszunk és az addig védelmet jelentő dzseki már nem fed minket.
-Gyorsabban-nevetek fel, mint egy kisgyerek, s felhúzom a verandára, de a nagy lendülettől nekem jön, s a derekamra téve a kezeit tart meg, hogy ne essünk el.
Nagyon közel van.
Talán még sosem volt ilyen közel hozzám és ettől elakad a lélegzetem. Az illata belopja magát a pólusaimba, a teste melege perzsel a hűvös ellenére. A tekintetem folyamatosan a szeme és a szája között cikázik, akárcsak az övé az enyémek közt.
-Ma egyedül leszek itthon-suttogom elgyengülve, s az arcára simítok.
-Nagyon nem helyes, amit csinálunk-rázza meg a fejét és végre megint elmosolyodik.
-Ha nem akarod, akkor...
Peter egy csókkal belém fojtja a szót, miközben a háttérben újabb villám csap be, egyszerre azzal, ami végigszáguld a testemen.
Életem első csókja.
És most, hogy a viharban állok és Peter ajkai az enyémeken vannak, úgy érzem, hogy az egész testem lángol. Életemben először rá kell jönnöm, hogy a könnyek és a féltékenység sokkal erőteljesebb volt, mint azt be akartam ismerni. Azt nem tudom, hogy hova fog vezetni ez az egész köztünk és a zakatoló szívem miatt nem is tudok tisztán gondolkozni, de abban biztos vagyok, hogy Peter O'Donell párnái megrészegítenek és ebből a részegségből nem akarok kijózanodni.