A lista {+18} (✔️)

📃8.📃

Cassie:
-Szóval csak, hogy tisztázzuk-kezdi Melody, miközben sürög-forog a konyhában, ugyanis neki van első órája.-Volt már közös bulitok és két korrepetáláson is túl vagytok.
-Stimmel-bólintok, s bekapom az utolsó falatot a nutellás puffasztottrizsemből.
-És most idejön, hogy elvigyen a csarnokba, hogy kirozni tanítson.
-Ez is helyes-fogyasztom el a kávémat is.
-Nem úgy volt, hogy nem engeded a házba, mert a múltkor turkált a cuccaid közt?-Néz rám, miután a reggelijét bedobta a táskájába.
-De, de mivel a korizás rajta van a listámon és megegyeztünk, hogy segít letudni azokat, így kénytelen vagyok beengedni, hogy segítsen kiválasztani egy olyan ruhát, amiben nem fagy be a fenekem, de napközben nem sülök majd meg.-Magyarázom a mosogatóhoz lépve, hogy letisztítsam a koszos tányéromat és bögrémet.
-O'Donell inkább ruha nélkül látna téged, mint abban-csap a fenekemre játékosan, mire a kezére ütök.
-Peter nem nyúl hozzám, mert az én drága, drága keresztapám kiselőadást tartott a csapatának, hogy, ha egy ujjal is hozzám érnek, akkor csúnyán kikapnak tőle-törlöm meg a kezem, miután a szárítóra tettem az előbb használt eszközöket.
-Megkérted Marcus-t?-Harap az alsó ajkába vigyorogva.
-Nem erre kértem-rázom meg a fejem a hajamba túrva.-Arra kértem, hogy mondja meg nekik, hogy előfordulhat, hogy nem tudom folyamatosan korrepetálni és ebben az esetben ne zaklasson az egész csapat, de ismered őt.
-Igen-löki el magát a pulttól, mikor kintről dudálnak.-Te vagy az ő drágalátos unokahúga, az ő hercegnője-koppint az orromra, majd felkapja a táskáját.-Mennem kell, itt van Dan, ebédnél találkozunk és mindent el kell majd mesélned-ad puszit az arcomra, majd kihátrál a konyhából.
-Úgy lesz-szólok utána mosolyogva, s elindulok felfelé, hogy előhalásszam a korcsolyám és kicsit emberibb külsőt csináljak magamnak.
Nem sokkal később a copfommal szerencsétlenkedem, amikor lent kopognak, én pedig kissé káromkodva indulok lefelé a hajam igazgatva. A testemet még mindig a pizsamám fedi, ami egy bugyiból és egy pólóból áll, így meg sem lepődöm, hogy amikor kinyitom az ajtót, Peter legalább kétszer végigmér.
-Így fázni fogsz-vigyorodik el, mire megforgatom a szemem.
-Fogd be és segíts, hogy mit vegyek fel, hogy ne fagyjak meg-engedem be a házunkba, majd becsukom mögötte az ajtót.
-Olyat vegyél, amiben jól érzed magad és arra egy pulcsit-von vállat, belőlem pedig kiszakad egy sóhaj.
-De mennyire vastag pulcsi kell? Lehet, hogy hülye kérdés, de nagyon fogok fázni? Mármint, a bátyám meccsén voltam már kint, ott elég volt egy vastag, de még sosem koriztam. Ráadásul azt megtanultam, hogy nincs két egyforma stadion, sem hőmérséklet-hadarom, miközben elhaladok mellette, hogy a szobámba vezessem.
-Mutasd, hogy mit akarsz venni és megmondom, hogy arra milyen vastag pulcsi kell-ajánlja fel, mire egy halvány mosollyal bólintok.
-A pulóverek a második fiókban vannak-mutatok afelé és előszedem a ruhát, amit kigondoltam.
Semmi extrát nem választottam, csak egy fekete nadrágot és egy enyhén dekoltált, zöldes-kék felsőt.
-A fehérneműk melyikben vannak?-Néz felém csibészes mosollyal.
-Azt hittem, hogy ennél ügyesebben szoktad az ilyeneket-hagyom ott, hogy felöltözzek, de a mosoly az arcomról letörölhetetlen.
Fogalmam sincs, hogy hogy csinálja azt, hogy folyton mosolyog és eléri, hogy én is ezt tegyem, de szinte mindig sikerül neki. Legalábbis eddig sikerült az idő többségében, amit vele töltöttem.
Mikor kilépek a fürdőből, Peter egy férfi pulcsit szorongat a kezében és kíváncsian pillant felém.
-Mi van, Jeremy-nek csalódnia kell? Mégis volt már jó estéd és csókod Csillagom?
-Jeremy akkor sem csalódna, ha így lenne, de nem-veszem el tőle a ruhadarabot.-Ez Rhys-é.
-Fitzeraldé?
-Igen-emelem az arcomhoz, hogy megszagoljam.
-A Bruins-os Rhys-é?-Néz rám döbbenten és az ajkai elválnak egymástól.
-Igen, az övé-bújok bele.-A bátyám legjobb barátja és néha együtt lógunk.
-Együtt lógtok, mi?-Lép közelebb, s alsó, telt párnáját a fogai fogságába ejti.-Szóval mégsem vagy olyan ártatlan, mint azt mondod?
-Nem találtál csajt?-Lököm hátrébb finoman.-Nem történik semmi köztünk Rhys-szal némi ártatlan flörtön kívül. Mint mondtam, még soha nem volt sem csókom, sem másom egyetlen sráccal sem.
-Szóval lánnyal már igen?
-Peter-csapok a mellkasára, miközben a könyveimhez megyek, hogy bepakoljak.-Nem a saját nememhez vonzódom.
-Attólmég elcsattanhat egy csók egy barinővel. Melody elég bevállalós lány.
-Talán a te világodban igen-forgatom meg a szemem.-De ne fantáziálj ilyenekről zsebhoki közben, mert...
A szavam elakad, ahogy az irodalom könyv a kezembe kerül. Teljesen kiment a fejemből, hogy ma lesz irodalom órám Mr. Styles-szal és most, hogy ez realizálódott bennem, a mellkasomban megint megjelenik az a furcsán kellemetlen érzés. Peter mellém lép, de nem teljesen fogom fel a külvilág eseményeit. Úgy meredek a könyvemre, mint egy idióta.
-Cassie, minden rendben?-Teszi a kezét a vállamra Peter, ezzel kiszakítva a bambulásból.
-Persze-hunyom le a szemeim, s mélyet szippantok az ablakon beáradó friss levegőből.-Miért gondolod, hogy nincs?-Nézek a szemébe egy erőltetett mosollyal.
-Mert vagy háromszor szóltam be, hogy folytatsd amit elkezdtél, de csak nézted az irodalom könyvet és mintha teljesen máshova teleportáltál volna lélekben.
-Bocsi, csak...eszembe jutott, hogy lesz ma irodalmam-dörzsölöm meg a homlokom, mire ő az arcom kezdi fürkészni.
-De azt az írók szeretik, nem?
-A...az írók-kapom rá a tekintetem.
-Rajta van a listádon, hogy ki szeretnél adni egy könyvet, így kicsit utána néztem az írásaidnak-mosolyodik el édesen.-Szerintem nagyon tehetséges vagy.
-Utána néztél a sztorijaimnak?-Remeg meg a hangom és az arcomat elönti a pír.
-Igen és nagyon tetszettek. De a blogod is eszméletlen jó. Nem is tudnám eldönteni, hogy a versek, a novellák, a cikkek, vagy a komplett történetek tetszenek jobban.
-De...de azok...romantikusak főképp-kábé úgy hebegek, mint akinek valami komoly baja van.
-Igen, de jók-von vállat, majd ismét komolyra vált.-Úgyhogy mi a baj az irodalommal?
Először habozom, hogy elmondjam-e neki, ami a lelkemet nyomja. Elvégre lehet, hogy csak én reagálom túl, Melody pedig...nos, ő sem reálisan látja miattam. De végül összeakasztom a tekintetem az övével és egy sóhaj után elkezdem mondani, miközben leülök az ágyamra.
-Jártál már úgy, hogy mindenki oda volt egy tanárért, de te valamiért utáltad?
-Persze, még gimiben. Valamiért nagyon nem bírtam a matek tanárom, pedig mindenki imádta. Nagyon intelligens nő volt, világ szinten elismert, de szerintem sokszor lekezelő volt és felsőbb rendűnek találta magát. Amikor ezt elmondtam valakinek, mindig azt mondták, hogy neki joga van ehhez, mert ő letett valamit az asztalra-ül le mellém.-Volt egy jófej oldala is, de nagyon nem bírtam. Sosem ártott nekem, de egyszerűen képtelen voltam elviselni. Mindig kocka poénokat nyomott és azon mindenki nevetett, de én a fejemet fogtam a szenvedéstől-enged el egy aranyos kacajt.-Persze ettőlmég nagyon jó tanár volt és ő bírt engem, mivel kitűnő voltam matekból. De elkalandoztam, bocsi-néz ismét a szemembe, mire csak halvány mosollyal megrázom a fejem.
-Tetszik ez a történet-teszem a kezem az övére, de mikor leesik, hogy mit is csináltam, az arcom jobban kezd lángolni és elhúzom a kezem.
Vagyis csak húznám, de ő megfogja és nem hagyja, hogy megtegyem.
-Miért kérdezted? Nem bírod a tanárt irodalmon?
-Mindenki oda van Mr. Styles-ért. Laza, jófej, vicces és igazából egy jó tanár. Na és a lányoknál kifejezetten nagy sikert arat a zöld szemeivel, a fekete hajával, a borostájával, a tetkójával és a sportos testalkatával.
-Igen, hallottam, hogy nem egy csaj csorgatja rá a nyálát. De, ha ennyi jó tulajdonsága van, akkor mi a baj?
-Megígéred, hogy nem tartasz majd hülyének? Vagy gúnyolsz ki?
-Ígérem-teszi a kezét a szíve fölé, újabb mosolyt csalva az ajkaimra a helyzet ellenére.
-Kellemetlenül érzem magam a közelében. Tudom, hogy ez hülyén jön ki úgy, hogy mindenki imádja és elég sok jó tulajdonsága van, de...-beharapom az alsó ajkam és egy pillanatra lehunyom a szemeimet.-De valami nem oké vele szerintem.
-Csinált valamit?
-Csak folyton félreérthető megjegyzéseket tesz, meg olyan dolgokat csinál, amiket általában akkor tesz az ember, amikor jelezni akar a másiknak-harapdálom a szám, kissé szépítve a valóságon.
-Bántott?
-Nem-rázom meg a fejem.-Ezt...nehéz lenne elmagyarázni, egyszerűen csak kellemetlen érzés fog el, amikor a közelében vagyok, érted?
-Ha így érzed magad, akkor ne hagyd, hogy mások véleménye, vagy viselkedése befolyásoljon-kezd kis köröket rajzolni a kézfejemre a hüvelykujjával.
-Szerinted nem hülyeség?-Figyelem a kezünket egy darabig, aztán ismét a szemébe nézek.-Nem én értek félre valamit? Vagy nem velem van a gond?
-Nos, nem mondtál konkrét példát, hogy eldönthessem, hogy mennyire gázos a pasi, de az együtt töltött pár nap alatt nem úgy jött le, hogy drámakirálynő vagy, aki felfújja a dolgokat. És Cass, ha komolyan kellemetlen neked a közelében, akkor ne bizonytalanodj el. Veled semmi baj nincs.
-Köszönöm, hogy meghallgattál-mosolyodom el halványan, hálásan.-Eddig csak Melody-nak mondtam, de ő rendszerint kiakad, ha elmondom, hogy mi a helyzet. Mármint nem miattam akad ki, hanem, hogy egy tanár ilyet enged meg magának, de aztán ki tudja, lehet, hogy tényleg csak ennyire laza, nem tudom.
-Sokan kihasználják, hogy mások felett állnak idézőjelesen-húzza el a száját keserűen.-A Harvardnál volt is egy ilyen dráma. Mármint nem pont ilyen, de hasonló...a tanár szexuálisan zaklatta az egyik diákját, aki meg nem mert szólni az elején, amikor meg megtette, nem hittek neki.
-Mi lett vele?
-Lebukott a tanár és elbocsájtották. Perelni nem volt értelme, mert erőszakot nem követett el.
-Gyűlölöm az ilyeneket-feszül be a testem automatikusan.-Undorítóak.
-Igen azok-húzza el a száját újra, majd ismét a szemembe néz.-Gondoltál már rá, hogy átkérd magad egy másik tanárhoz?
-Igen, de Mrs. Lopez irodalom órái akkor vannak, amikor nekem rendszerint a pszichológia előadások.
-Basszus-motyogja egy újabb szájhúzással.
-Ja-bólogatok magam elé meredve-de menjünk, mert sosem lesz belőle korizás-állok fel, majd bepakolom a maradék cuccom.