A lista {+18} (✔️)

📃27.📃

Cassie:
-Tudod, hogy nem kötelező bemenned-néz rám Melody az épület előtt a kocsiban ülve.
A gyönyörű hétvége után, ami tényleg feltöltött egy kicsit, egyáltalán nem hiányzik ez a fogadó óra Mr. Styles-szal. A hátam közepére sem kívánom, de muszáj.
Amikor pedig Mel nem kap választ, folytatja:
-Mondhatnád azt, hogy beteg vagy.
-Ma bent ültem az óráján-felelem az egyetem épületére meredve.-Ezért pedig nem akarok kihagyni pár napot, hogy hiteles legyen.
-Akkor mondd azt, hogy rosszul lettél a melóban és azért nem jöttél el-próbálkozik tovább, de megrázom a fejem.
-Túl kell lennem rajta.
-De nem így. Cassie, ez a pasi nyíltan mászik rád rendszeresen. Hiszen bement a munkahelyedre és taperolt és kacsintgat és...hiszen kábé randira hívott. Ez undorító, az apád lehetne. Na jó, az azért nem, de nem egy-két évvel idősebb nálad. Mármint, ha szeretnéd, az más lenne, oké, hogy szabályellenes, de mind tudjuk, hogy nem egy tanár-diák páros van az egyetemen, de te...te nem szereted. Rosszul vagy tőle és félsz. Nem kell ezt tenned, ha nem akarod-rázza a fejét hevesen és a szemében látom, hogy mennyire aggódik értem.
Nekem sem nagyon van kedvem ehhez, de nincs más választásom.
-De muszáj-rázom a fejem még mindig, s a testemet furcsa magabiztosság önti el.-Eddig rettegtem, hogy mi lesz, de nem tűrhetem el még másfél, majdnem két évig azt, ahogy viselkedik velem. Az este gondolkoztam és rájöttem, hogy nem tud keresztbe tenni nekem. Ha mondjuk megpróbálna megbuktatni, az sem menne. Szín ötös tanuló vagyok, nem tud annyi egyest beírni, amivel le tudná úgy rontani az átlagom és, ha igen, akkor az ellen tudok mit tenni. De én nem bírom tovább azt, amit csinál. Eddig a félelem miatt nem mertem tenni ellene, de a hétvégén Des és én beszélgettünk, miközben mosogattunk. Elmondta, hogy neki milyen élete volt és, hogy mennyi ideig nem mert ellene tenni, de aztán megismertem Liaméket-mosolyodom el halványan.-Olyan emberek vették körül, akik szeretik és támogatják a mai napig, ő pedig eldöntötte, hogy nem tűri tovább a szart, hanem az arcába mosolyog és kimászik belőle. Én sem akarom ezt tovább tűrni-nézek a szemébe, s azt hiszem, hogy elértem valamit, mert Melody bólint.
-Ne feledd-teszi a kezét az enyémre-, a terem előtt várlak majd és amint baj van bemegyek. Csak kiálts, visíts, küldd el az S. O. S. üzenetet, vagy nyomd be a gyorshívóm és már megyek is. Ha mindet csinálod, az sem baj, rendben?-Mosolyodik el bíztatólag, mire aprót bólintok.
-Menjünk-szállok ki a kocsiból a füzeteimet markolva, mielőtt a magabiztosságom elillanna.
Ez a határozottság addig tart ki, amíg a terem ajtajához nem érek. Itt viszont, kezemmel a kilincset markolva, a gyomrom görcsbe ugrik, a torkomban hatalmas gombóc nő, a szívem úgy felgyorsul, hogy a fülemben kezd lüktetni és a mellkasomban megint megjelenik az a kellemetlen érzés és a félelem furcsa elegye.
-Megvagy?-Kérdezi Mel aggodalmasan, én pedig kényszerítem magam, hogy bólintsak, majd lenyomom a kilincset.
-Cassie-mosolyodik el Mr. Styles, ahogy meglát.-Azt hittem már, hogy valami baj van.
-Nem, elnézést a késésért, csak kicsit tovább kellett bent maradnom a munkában.
Ez nyilván hazugság, de nem fogom az orrára kötni, hogy már vagy öt perce a kocsiban ülök Mellel és azon vacillálok, hogy bejöjjek-e hozzá az oroszlán barlangjába.
-Semmi baj, most van időnk, utánad nem jön egy darabig senki-húzza ki nekem a széket, de ő nem ül le.
Helyette, ahogy helyet foglalok, mellém lép és a kezét a vállamra rakja.
-Idén melyik stílust mutatod majd be a fél évi vizsgához?-Kérdezi, miközben én előpakolom a jegyzeteimet és ötleteimet a füzeteimből.
-A romantikára gondoltam-kezdem felvezetni.-Arról sok mindent lehet írni. Kezdve azzal, hogy hogyan jelent meg, hogy milyen hatásai voltak az irodalomra és más művészetekre, egészen addig, hogy napjainkban hogy használjuk ezt a kifejezést és miként értemezzük. Ebből tervezek egy összehasonlítást is. Bőven ki tudom fejteni, hiszen teljesen más felfogással tekintünk rá. Persze, csak ha rábólint-nézek fel rá, ő pedig felvonja az egyik szemöldökét és jelentőségteljesen pillant rám.-Bocsánat...ha rábólintasz-helyesbítek, bár nem kéne behódolnom neki, amikor épp el akarom mondani, hogy nekem sok az, amit csinál.
Még mindig nem tudom, hogy mindenkivel ilyen kedves-e, vagy csak engem tisztel meg ezzel, de bármelyik is legyen, nekem nem kell ez és jogom van kimondani a véleményem és az érzéseimet. Elvileg ez egy egyetem. Felnőtt emberek vagyunk, csak meg tudjuk ezt beszélni civilizált emberek módjára.
Tudom...nem kéne ennyire naívnak lennem és éppen ezért a racionálisabb énem fél is a következményektől.
-A kedvenc diákom munkájára bűn lenne nemet mondani-kacsint rám, amitől engem kiráz a hideg.
Most ez enyhe utalás arra, hogy csak velem ilyen?
Ez nem nyugtat meg.
-Akkor amint tudom, el is kezdem-kapom össze a cuccaim, s már fel is állok, de ő finoman elkapja a csuklóm.
-Sikerült beszélned a szüleiddel arról, amit mondtam?-Néz mélyen a szemembe, én pedig akaratlanul is hatalmasat nyelek.
-Igen-bólogatok, holott ez hatalmas kamu.
Nem említettem nekik ezt az egészet, mivel tartottam tőle, hogy ha elkezdek mesélni Mr. Styles-ról, akkor a végén azt is kikotyogom, hogy milyen velem. Az pedig kicsit sem hiányzik, hogy a családom kerüljön bajba egy ilyen barom miatt, mert esetleg jól elverik.
-És mire jutottatok?-Biccenti oldalra a fejét mosolyogva, de a csuklómat nem engedi el.
-Arra, hogy most még jobb, ha a tanulásra koncentrálok-kezdem kiszáradt torokkal.-Tudom, hogy egy kiadóval együtt dolgozni mekkora nagy felelősség és, ha valami csoda folytán esetleg sikeres lesz a könyvem, vagy verses kötetem, akkor utána rendszeresen írnom kell nekik, ami rengeteg időt elvenne. Amíg egyetemre járok, szeretnék a tanulásra koncentrálni.
Eric egy ideig fürkészi az arcom, de aztán biccent.
-Ezt teljesen megértem-feleli, s amikor már kezdem elhinni, hogy szabadulhatok, közelebb lép.-És a versmondás? Tudod, amit mondtam hely, hogy kezdők próbálják ki magukat.
-Az teljességgel kizárt-vágom rá, de aztán szépítek.-Mármint, úgy értem, hogy mondtam, hogy lámpalázas vagyok. Nem hiszem, hogy készen állok erre a feladatra egyelőre-rázom meg a fejem, amire Mr. Styles odavezeti a kezét.
Óvatosan kisöpör egy tincset az arcomból, amitől nekem a teljes testem megfeszül. Szívem szerint kiabálnék Melnek, de amikor az ajkaim elválnak egymástól, azon egy hang sem jön ki, ellenben valószínűleg azt a látszatot kelti, hogy tetszik, amit a férfi csinál, mert közelebb hajol hozzám.
-Mondtam, hogy ezen szívesen segítek. Most úgysem jön senki egy darabig, szóval akár el is kezdhetjük.
-Nekem viszont mennem kell-felelem keményen.-Edzésem lesz.
-Szívesen elviszlek és addig is gyakorolhatunk.
-Csak a Campus másik oldalára kell mennem és Melody elkísér-próbálok hátrálni, de a csuklóm még mindig az ujjai fogságában van.
-Akkor csak egy kicsit maradj még. Az első leckéket így is át tudjuk venni-simítja meg az alsó ajkam, de elfordítom a fejem.
-Én ezt nem akarom-szakad ki belőlem.-Sajnálom, ha megtévesztettem önt, de maga a tanárom és nekem van egy barátom, aki a minden számomra. Nem akarok öntől semmit, kizárólag irodalmi órákat venni-hadarom és érzem, hogy a szívem még jobban felgyorsul.
-Köztünk marad-morogja halkan az ajkaimra, amitől hányingerem lesz.
-De nem akarom!-Szólok rá erőteljesebben, megpróbálva uralni a testem remegését.
A keze a csuklómon még erősebbre fog, amitől én meg is rogyok.
-Tanár úr, ez fáj-rángatom a kezem, ő pedig elrántja a kezét.
-Elnézést-feleli ridegen, s a szemeiben olyan megvetés és düh csillog, amitől az sem lepne meg, ha most megütne.
Valószínűleg nem szokta meg, hogy visszautasítják a lányok. Mr. Styles tudomásom szerint huszonhét éves és kifejezetten jó képű, s pletykák szerint nem igazán kell tepernie a nők figyelméért. Az ilyenek pedig nem viselik jól, ha valaki nemet mond nekik, mint most én. Nem egyszer lettem én a szűz kurva, aki szánalmasan egyedül fog meghalni, mert visszautasítottam valakit, aki egy farokfotóval indította a beszélgetésünk. De azok csak neten találtak meg. Most viszont, Mr. Styles szemtől szemben van itt velem. Az ereimben szinte megfagy a vér, ahogy állom a pillantását, s forgatom a sajgó csuklómat a hátam mögé rejtve.
-Bizonyára hibáztam. Amennyiben nincs más megbeszélni valónk, jobb ha most távozik-int az ajtó felé, bár az nem kerüli el a figyelmem, hogy még mindig túl közel van hozzám.
-Viszlát-felelem kényszeredetten, aztán sarkon fordulok és az állkapcsom összeszorítva kényszerítem magam, hogy ne rohanjak ki a teremből.
Amint az ajtó becsukódik mögöttem, annyi érzelem tódul fel bennem, hogy könnyek formájában kezd el távozni. De aztán...csak az üresség jelenik meg helyettük.
-Cass-zár az ölelésébe Mel azonnal.-Cassie, mi történt odabent? Miért nem szóltál? Bántott téged?
-Peter nekem a minden-suttogom magam elé a szavakat, amik bent elhagyták a számat.
Tényleg kimondtam ezt.
-Menjünk innen-fogja meg a csuklóm, hogy kivezessen, de ahogy felszisszenek és elrántom azt, ijedten rám kapja a tekintetét.
-Mit tett veled?-Kérdezi az arcom fürkészve, aztán a kezébe veszi a kezemet.-Cassie, miért van itt a keze nyoma?
Mel szerintem jobban pánikol, mint én. Rajta eluralkodik az aggodalom és félelem, velem ellentétben.
Rajtam...rajtam csak az üresség uralkodik és valamilyen gyenge megkönnyebbülés. Vége van. Vége a nyomulásnak és félelemnek.
-Megszorította a kezem, amikor nemet mondtam-felelem halkan, s a könnyeim szép lassan elapadnak.-De elengedett. Vége-suttogom, ő pedig újra a karjaiba zár.-Vége-motyogom még egyszer, s úgy bújok a legjobb barátnőmhöz, mintha nem lenne holnap.