A lista {+18} (✔️)

📃10.📃

Cassie:
-Ugyan semmi pénzért sem szeretnéd elárulni, hogy mért nem bírod az új edzőt és ő téged, de szeretnéd, hogy beszéljek Marcus-szal, hogy ne őt válassza?-Pillantok Peterre a kocsiban ülve, mikor leállítja a motort a házunk előtt.
-Aranyos vagy, de nem hiszem, hogy jó ötlet-rázza meg a fejét a szemembe nézve.-Már így sem bírja a képem, hát képzeld el, hogy hogy reagálna, ha meg tudná, hogy a háta mögött szervezkedem és ki akarom túrni.
-És, ha nem említelek téged?-Mosolyodom el, mire az ő ajkai is felfelé görbülnek.
-Nem szereted a nemleges választ, igaz?
-Ez ismerős lehet, nem de bár?-Döntöm a halántékom a fejtámlának meg nem szakítva a szemkontaktust.
-Nos, kicsi korom óta makacs vagyok-von vállat mosolyogva, amitől nekem a számat elhagyja egy kis kacaj.
-Azért, ha meggondolod magad, vagy nagyon szemétkedik veled az a pasi, akkor szólj és meglátom, hogy mit tehetek az ügyben.
-Köszönöm-teszi a kezét az enyémekre, s meglepetésemre én nem akarom elhúzni most a kezem.
Ahhoz képest, hogy az elején mennyire nem akartam elvállalni őt-hiába az időhiány miatt-mióta tart a korrepetálás, azóta nagyon is jól érzem magam vele. Már a random flörtjei sem zavarnak, meg ezek a kis érintések, pedig csak három közös órán vagyok túl vele. Sosem voltam túl bizalmas másokkal, de valahogy Peter előtt bátrabban nyílok meg. Nyílván nem úgy, mint a barátaim előtt, mert ahhoz messze nem elég nekem háromszor két óra, plusz egy buli és öt fuvar, de nem bánom annyira, hogy mégis belementem ebbe az egészbe. Mondjuk ezt neki sosem vallanám be, mert csak növelném az egóját, ami már így is hatalmas.
Az órára pillantok, ami negyed tizenkettőt mutat. Mindig ilyenkor szoktam kábé hazaérni, de még egyáltalán nincs kedvem bemenni, pedig tudom, hogy ez lehet, hogy holnap fájni fog az alvást tekintetbe véve. Az alsó ajkamba harapok, majd ismét Peterre nézek.
-Neked holnap lesz edzésed?-Kérdezem halkan, s eléggé bizonytalanul, ami nagyon zavar.
Ez a habozás és félénkség, ami a közelében néha el tud kapni, nagyon zavar. Hiába jó vele beszélgetni, meg tanulni és néha hülyéskedni, akkor is idegesít ez a bizonytalanság, ami olykor elkap a közelében. Talán azért, mert tartok tőle, hogy csak kihasznál és engem is a végén csak az ágyába akar vinni, amit az önbecsülésem nem viselne jól. Vagy talán csak amiatt idegesít ez az érzés, mert nem szoktam hozzá. Szinte senki nem okozott még ilyet nekem és igyekszem nála is összeszedni magam, hogy ne legyek ennyire óvatos.
-Csak kondi elvileg, miért?-Kezdi fürkészni az arcom, s az a mosoly kábé letörölhetetlen róla, miközben a szemében csibészes fény csillan fel.
-Tudsz motorozni?
-Persze, hogy tudok. Miért?-Ismétli a mondata végét, én pedig nagyot nyelek.
-Csak akkor mondom el, ha nem kezdesz el érte cukkolni, vagy piszkálni.
-Ugyan Csillagom, úgy ismersz, mint aki cukkol téged?-Túr a hajába, de én erre a kérdésére csak egy jelentősségteljes pillantást küldök felé.-Jó-sóhajt megadóan-ígérem, hogy nem foglak sem cukkolni, sem piszkálni, sem beszólni.
Egy kicsit várok, mielőtt elmondom azt, ami a fejemben kavarog és vizsgálni kezdem. Az arcán még mindig látszik a csibészes vágy, de a hangja komoly volt és eddig az összes ilyen szituációban tartotta a szavát és komoly maradt, így biccentek egyet, majd végre kinyögöm.
-Csak arra gondoltam, hogy ha nem sietsz és nem gond a holnapi edzés miatt, na meg, ha van kedved, akkor elmehetnénk motorozni egy kicsit.
-A listádon nem az éjszakai kocsikázás van rajta?
-De, de azt nem csak egy órásra képzelem el, szóval azt nem hétfőn kéne megütni. Ha nincs kedved, akkor nem kell, csak eszembe jutott és ott a motorom, meg...
-Menjünk-szakít félbe, amitől nekem megakad a lélegzetem.
-Komolyan?
-Persze, van kedvem és itt a lehetőség. Miért is ne? De kérlek nyugtass meg, hogy azért kérdezted, hogy tudok-e motorozni, mert nekem kéne vezetni.
-Nahát, nahát, Peter O'Donell nem bírja, ha nem ő irányíthat?-Vigyorodom el, miközben kiszállok a kocsiból.
-Szeretek én irányítani, ez nem titok-vonja meg a vállát, ahogy mellém ér és felveszi a tempóm.
-Vezethetsz te-dobom oda neki a kulcsot, ő pedig könnyedén kapja el a felé repülő tárgyat.-De, ha csak egy karcolás lesz rajta, vagy bármilyen sérülés, akkor én kinyírlak.
-Ne aggódj Csillagom, jó kezekben vagy-kacsint rám.
Már nem is reagálok, csak megforgatom a szemem, miközben előveszem a sisakokat és odanyújtom neki az egyiket.
-Kapaszkodj erősen-pillant rám, miután felszálltunk a motorra és felvettük a sisakokat.-Párszor már taperoltál, szóval nem kell szégyellősködni.
-Az agyamra mész O'Donell-fejelem meg finoman.
-Ahhoz képest bízol bennem annyira, hogy felülj mögém egy eléggé veszélyes járműre.
-Még meggondolhatom magam-figyelmeztetem, de ő megrázza a fejét és a kezét finoman a combomra teszi.
-Vigyázok rád, ígérem-mondja komoly hangon és bár a két sisak miatt nem látom a szemét, de szinte érzem, hogy mélyen a szemembe néz.-Nem hagynám, hogy bajod essen.
-Jó-fonom köré a karjaim csendben eltelt percek után, majd a kezem a bordás hasára helyezem.
Marcus edzései durvák, de azt hiszem, hogy határozottan megéri, ugyanis ezeket az izmokat még így, a pulóveren és a pólón keresztül is érzem.
-Van kifejezett úticélod, vagy elvihetlek egy általam választott helyre?
-Amennyiben a te választottad nem egy sztriptíz klub, vagy valami aminek a végén egy édeshármasba akarsz bevenni, akkor mehetünk oda, ahova te szeretnéd.
-Bírlak Cass-nevet fel jó ízűen.-Akkor induljunk-rúgja be a motort, majd lehajt a feljárónkról és elindul.
Lehunyom a szemem és hozzábújok teljesen rábízva magam, miközben ő átszáguld a városon.
Amikor leparkol és megint felnézek, a lélegzetem is elakad, ahogy meglátom, hogy hova hozott.
-A kilátó?-Veszem le a sisakom mosolyogva.
-Gondoltam, hogy tetszene-vonja meg a vállát mosollyal az arcán a motoron ülve velem szemben.
-Hát jól gondoltad-csodálom a várost innen föntről, ahogy a fények elűzik az éjszaka sötétjét odalent.-Kérdezhetek valamit?-Nézek a szemébe és a lábaim rárakom az övéire, hogy kényelmesebben elférjünk.
-Persze, kérdezz csak.
-Ha nem jött volna be a másodedző és nem szakított volna minket félbe, akkor megtetted volna? Megcsókoltál volna?
-Valószínűleg igen-nedvesíti meg az ajkait és ettől a puszta mozdulattól rajtam hihetetlen borzongás fut végig.
-Értem-motyogom lesütve a szemeim.
Csend telepedik ránk. Percekig tartó, hosszú csend. Csak a város felszűrődő zaja és a természetben ciripelő bogarak hangja hallatszik. Régen nagyon tudott zavarni, ahogy a kis lények hangot adnak az éjszakának, de most valahogy van ebben az egészben valami varázslatos.
-De tényleg nem akartam nyomulni, vagy kihasználni téged-szólal meg őszintén.-Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém.
-Hiszek neked, nem kell mentegetőzni-mosolyodom el halványan, s újra a szemébe nézek.
-Jeremy szeretné, ha ott lennél a következő buliján hétvégén-tereli el a témát egy kis biccentés után.-Mondtam, hogy csalódott lesz, ha megtudja, hogy Rhys és te kavargattok.
-Mondtam már, hogy nem kavarunk, csak flörtölgetünk néha-forgatom meg a szemem mosolyogva, majd a motor tartórészének dőlve összefonom a karom a mellkasom előtt.-És megyünk a buliba?
A mellkasomban furcsa bizsergés támad a gondolatra, hogy Jeremy szeretné, ha ott lennék. Nem vagyok szerelmes, mert tudom, hogy nem, de ebben a srácban van valami, ami egyszerűen ezt váltja ki belőlem. Eszembe jutnak a kék szemei és a mosolya, meg az, ahogy bánt velem a hétvégén és az arcom égni kezd.
-Tőlem kérdezed?-Húzza fel a szemöldökét egy önelégült mosollyal.-Szóval nem elég, hogy ma hajlandó voltál velem pihenni a teremben, meghívtál motorozni és még fel is ültél mögém, de most meg tőlem kérdezed, hogy elmegyünk-e a bulira? Ez azt jelenti, hogy mostantól azt csináljuk, amit én mondok és bízol bennem?
-Te csak ne gondold azt, hogy irányíthatsz-csapom meg finoman a mellkasát.-És a teljes bizalomtól még messze vagy, de mondjuk, hogy igen. Mellesleg megegyeztünk, úgyhogy azért kérdeztem, de ha te nem válaszolsz, akkor majd én eldöntöm, hogy megyek-vonok vállat, mire felhorkant.
-Van egy jobb ötletem.
-Miszerint?-Vonom fel a szemöldököm, de ismét kiül az arcomra az a letörölhetetlen mosoly, amit általában Peter közelében kapok.
Dan, Alex és Mel is képesek ezt a mosolyt elérni nálam, de ez valahogy más, mint velük. Lehet, hogy szimplán az új ember miatt annyira különböző, de igazából élvezem a vele töltött időt és amíg ez tart, addig nem is akarok végetvetni ennek.
-Elviszlek az óriáskerékhez és kipipáljuk azt a pontot, aztán benézünk a buliba, ha van kedved és, ha nem dőlsz ki ott, vagy fáradsz el, esetleg maradsz Jeremy-vel, akkor letudjuk az éjszakai kocsikázást is.
-Nagyon vicces Mr. Partiarc, de tudod, hogy nem dőlök ki és nem is akarok oda eljutni. Jeremy-t pedig nem ismerem annyira, hogy ott éjszakázzak, de kérhetek valamit?
-Attólfügg, hogy mit.
-Amikor megírtam azt a listát, úgy képzeltem el, hogy a kocsikázás az nem csak annyi lesz, hogy gyök kettővel elmegyek jobbra-balra.
-Gondoltam-nevet fel édesen.
-Akkor lehet, hogy száguldozzunk?-Kérdezem kissé félénken, ugyanis bajba meg nem akarom sodorni őt.
-Meglátom, hogy mit tehetek ezügyben-kacsint rám vigyorogva.-Vannak még ilyen rejtett vágyaid, amiket nem nézne ki belőled senki az angyali külsőd miatt?
-Van-csúszom közelebb hozzá és a kezeimmel megtámaszkodom kettőnk között, nem messze a férfiasságától.-Minden jó kislánynak vannak mocskos fantáziái Peter-harapok az alsó ajkamba, amitől az ő tekintete lesiklik a számra és nagyot nyel.-Talán egyszer-hajolok még közelebb-még meg is osztom veled. De egyelőre, ha azt megtenném, akkor meg kéne, hogy öljelek.
-Kíváncsivá tettél-hajol ő is közelebb, amitől csak pár miliméter lesz köztünk.
-Aki kíváncsi, hamar megörekszik Mr. O'Donell-suttogom, majd az orrommal az orrára koppintok és elválok tőle, amitől belőle kiszakad egy elkeseredett sóhaj nekem ezzel mosolyt csalva az ajkaimra.