A lista {+18} (✔️)

📃14.📃

Cassie:
Miután sikerült kinyitni a szemem, felnézek a még alvó Peterre. Vagyis gondolom, hogy alszik, mert a szemei még csukva vannak, így kihasználom az alkalmat, hogy végre nem jártatja a száját és elkezdem tanulmányozni őt. A bőre kisimult, az arca békés és nyugodt, de az ajkai még most, álmában is felfelé görbülnek.
Ez a srác komolyan csak mosolyogni tud.
Határozottan látom, hogy miért vannak oda érte a csajok.
A mellkasa lassan emelkedik és süllyed, ahogy halkan szuszog és a lélegzete csikizi az arcom, ahányszor kifújja a levegőjét. Az állkapcsa erős, az izmai a pulcsi alatt is dagadnak, s a rózsaszín, telt ajkai tipikusan azok, amikbe bármelyik lány szívesen harapna bele.
Így, ahogy nézem és a háttérben a tenger morajlik, engem átjár valami meleg és megnyugtató érzés.
Jó érzés, ahogy a karjaival körbeölel és így nézhetem őt.
-Tudom, hogy istenien nézek ki, de nem hittem volna, hogy téged is magamba bolondítalak-morogja a pillái alól rám nézve és az amúgyis mosolygós ajkai még magasabbra görbülnek.
-Ééés, megölted a varázst-ülök fel a szememet forgatva, de valahogy én is mosolygok.-Pedig annyira jó volt ez a csönd.
-Tudom ám, hogy szereted hallani a hangom-ül fel vigyorogva.
A hangja még rekedtes, amitől van benne valami, ami bizsergést okoz bennem, a haja pedig kusza, miközben a szemei még álmoskásan csillognak.
Aranyos így.
Aranyos és szexi.
-Hidd csak ezt Peter-húzom el a szám tettetett komolysággal.
-Mondd azt, hogy nincs így-hajol közelebb, s megint beveti azokat a kiskutya szemeit, amiket annyiszor láttam már a korrepetálásaink alatt, amikor pihenőkért könyörgött.
-Nincs így te egoista pöcs-lököm meg, leplezve a zavarom.-De kényelmes vagy párnának, ha ez számít.
-Tudom, tökéletes vagyok-húzza ki magát, amint visszanyeri az egyensúlyát.-Egyébként meg kamuzol, bírod a képem.
-Egy szóval sem mondtam, hogy nem-rázom meg a fejem a hajamba túrva.-Csak a hangodat kritizáltam-mosolygok rá ártatlanul.
-De azt is bírod, ugyanis kamuzol-hajol ismét közel és a tekintete az ajkaimra siklik.
-Tegyük fel, hogy így van-kezdem az alsó ajkamba harapva-, honnan veszed ezt?
-Talán, ha nem buktatnád le magad, akkor nem tudnám.
-Hogy buktatom le magam?-Húzom fel a szemöldököm kíváncsian, amitől-ha ez lehetséges-, a mosolya még szélesebbé válik.
-Úgy Csillagom, hogy minden alkalommal, amikor kamuzol, beleharapsz az alsó ajkadba, pont, mint most-simítja meg az alsó párnám finoman, ahogy kiengedem a fogaim közül, amitől a hátamon borzongás fut végig.
Nem hiszem el, hogy ez a srác ilyen rövid idő alatt, ennyire ki tudott ismerni. Ez a mozdulat nálam ösztönös és eddig fel sem tűnt úgy annyira, hogy minden kis füllentésem után megcsinálom.
Mivel sikerült megint zavarba hoznia, ezért inkább elterelem a témát:
-Síelés-nézek vissza a tengerre.
-Tessék?-Kérdez vissza, s a hangján hallom, hogy nem érti, hogy miről beszélek.
Bizony, hallom.
Már én is kiismertem valamennyire.
Igazából egész jól.
-Tegnap este megkérdezted, hogy bővült-e a listám azóta, hogy eldugtam az ágyam alá, de azt mondtam, hogy nem jut eszembe semmi. Hát most eszembe jutott. Szeretnék egyszer elmenni síelni a hegyekbe, tudod olyan házba, mint a filmekbe a barátaimmal.
-Megoldjuk-simogatja meg a hátam.-De ettőlmég nem tudod elterelni a figyelmem arról, hogy zavarba jöttél attól, hogy rájöttem a kis kamus titkodra-cukkol, amitől az arcom pirossá válik.
-Jó, lebuktam, örülj a fejednek O'Donell-forgatom meg a szemem.
-A fejemnek, amit imádsz-folytatja a cukkolást.
-Ha nem fogod be, esküszöm, hogy felképellek-sóhajtok fel reménytvesztve.
-Hidd el, hogy rosszabbul járnál vele-karol át még mindig nagyon jó kedvűen.
-Hát persze-hagyja el újabb sóhaj a szám.-Van valami terved reggelre, vagy megyünk haza?
-Van-vágja rá határozottan.-Most fürdünk egyet a tengerben, aztán reggelizünk, utána majd alakul.
-Fürdünk?-Kerekednek el a szemeim.-Dehát hideg van.
-Annyira azért nem és a víz pont ezért lesz jó meleg. Legalábbis az érzete.
-És amikor kijövünk, akkor kapunk majd egy jó kis tudőgyuszit-kontrázom, de csak legyint.
-Nem lesz vízes a hajunk. Bízz bennem-áll fel és elkezd vetkőzni.-Nem azt mondtad, hogy szeretnél egy kicsit élni? Azt nálam senki sem csinálja jobban-bújik ki a felsőjéből, nekem pedig nyelnem kell, ahogy végigmérem.
A hasán mind a nyolc kocka megvan, az oldala bordázott, a V vonala szinte hívogat, hogy érintsem meg, s a mellkasa akkora, hogy nehezen hiszem el, hogy az ennyire kényelmes tudott lenni. Láttam már félmeztelenül, de sosem néztem még végig rajta ennyire alaposan. A korrepetálásokon a gyűrűgyakorlatból mindig a feladatra koncentráltam, nem a tanítványom testére. Amikor a nadrágjától is megszabadul, a látvány okozta élvezet csak nő. A vádlija feszül, a combján az összes combizomfej megvan és a feneke olyan kerek és izmos, hogy szívesen mélyeszteném bele a körmeim, miután végigkarmoltam a hátát.
Éljenek a hoki edzések.
-Ha már eleget legeltetted rajtam a szemed, akkor hajlandó vagy bejönni velem a vízbe?-Szakít ki az őt való  tanulmányozásból vigyorogva, természetesen újabb zavart okozva nálam.
-Mondtam már, hogy utállak?-Állok fel és kezdek vetkőzni.
-Megbeszéltük, hogy imádsz és azok után, hogy így néztél rám, le se tudnád tagadni, hogy tetszik a látvány.
Válaszul csak megforgatom a szemem, majd megszabadulok az engem takaró ruháktól, hogy csak a fehérneműk maradjanak rajtam. Tegnap ugyan felvettem Peter bokszerét, de alatta magamon hagytam a bugyim, így a bokszertől is megszabadulok most.
Amikor megint Peter felé fordulok, már látom, hogy mért szólt be nekem. Úgy néz rám, hogy majd' kiesnek a szemei.
-Vigyázz Peter, folyik a nyálad-indulok a víz felé, miközben felfogom a hajam, hogy ha nem muszáj, ne legyen vízes.
Már kezdem feladni azt, hogy utánam jön, amikor egyszercsak megjelenik mögöttem és felkap menyasszonypózba, majd megpörget. A kezeim ijedten akasztom a nyakába és bújok hozzá, hogy le ne essek, bár tudom, hogy nem hagyna a földre zuhanni.
-Mit is mondtál?-Néz a szemembe, miközben velem a karjaiban elindul a víz felé.
-Azt, hogy folyik a nyálad. Csak a szemeid épp, hogy nem estek ki, ahogy bámultál-mosolyodom el közelebb hajolva hozzá.
-Remélem, hogy tudod, hogy ha nem így találkoztunk volna, akkor már ki lenne pipálva az első csók a listádon.
A szavaitól nyelnem kell egyet, de valami fájdalom is keletkezik a mellkasomban. Ha nem így találkoztunk volna, akkor lehet, hogy már rég nem is lenne az életem része. Így legalább a barátaim közé sorolhatom, de úgy talán csak egy este lettem volna neki. Talán önző vagyok, de nem akarom, hogy csak úgy eltűnjön az életemből, mint eddig annyian.
-De te csak egy éjszakára jössz össze egy lánnyal-mászom ki a karjaiból, majd beljebb megyek.
Igaza volt, a víz egyáltalán nem tűnik hidegnek. Sőt, kifejezetten kellemes. Most kell is, ugyanis valamiért ez a tudat a sírás felé lökdös. Összefonom a karjaim magam előtt, s a vízre meredek, hogy ne essek a zokogás szakadékába. Csak tudnám, hogy mért reagáltam erre a témára így.
-Cassie-lép mögém, s a hangja olyan lágy, mint még talán soha eddig.
-Csak vicc volt, tudom-húzom össze magam.-De épp elég ember hagyott már el és akart csak szexre használni.
-Én sosem használnálak csak arra-simítja meg a karom.-Nem akarlak bántani.
-Ezt mondod, mert ismersz, de ha...
-Ha megtalálnám azt a lányt, akivel boldog lennék, akkor azt nem csak egy éjszakára kötném magamhoz-szakít félbe és az állam alá nyúl, majd magára irányítja a tekintetem.-Nem jövök össze lányokkal hosszútávra, mert még nem volt olyan, aki kicsit is érdeklődne irántam. Csak szex volt, de te nem olyan vagy, mint a többiek. És nem akarom, hogy egy hülyeség miatt elveszítselek. Fontos vagy nekem Cassie és nem a tanulás miatt mondom, hiába ismerjük egymást rövid ideje. Én sem akarom, hogy kilépj az életenből-rázza meg a fejét, s a tekintete komoly.-Ne haragudj.
-Nem haragszom Peter-fordulok felé teljes testtel.-Csak...
Nem találom a szavakat, de ő tudja, hogy mire gondolok.
-Semmi baj, tudom-ölel magához.-De én nem foglak magadra hagyni, ígérem.
Halványan elmosolyodom és hozzábújok.
Ha valaki két héttel ezelőtt azt mondta volna, hogy Peter O'Donellel a tengerparton fogok éjszakázni, majd reggel a vízben ölelkezve török kicsit össze a karjaiban, akkor kinevetem. Nekem is kicsit abszurdnak tűnik még mindig, főleg ilyen rövid idő után, de azt érzem, hogy őszintén gondolja ezt. Hogy nem hagyna el. Egyszerűen tudom, hogy nem fog magamra hagyni.
Lett egy új legjobb fiú barátom.
-Elmész Jeremy-vel a kis randitokra?-Kérdezi pár perc csend után, de még mindig nem enged el.
Úgy ölel, mint még senki.
-Ha tényleg el akar vinni, akkor igen. Jót beszélgettünk az erkélyen, de ez nem randi-javítom ki, s lehunyom a szemeim, miközben a szívverését hallgatom.-Csak egy kis összejövetel, semmi extra. És nem fogom beáldozni a korrepeket.
-Ugye tudod, hogy ha nem bánik jól veled, akkor elásom?
-Peter-hagyja el egy kis kacaj a szám-, csak beszélgetünk, semmi több.
-Ismerem Jeremy-t Cass. Ő tényleg nem tervez hosszútávra.
-Hát nekem nem úgy tűnt, hogy nagyon meg akarna dönteni.
-Csak azt mondom, hogy légy óvatos.
-Komolyan aggódsz értem?-Nézek fel rá meglepetten.
-Mondtam, hogy fontos vagy nekem-bólint, s finoman megsimítja az arcom.-Ráadásul, kinek újságolhatom majd el, hogy hogy sikerült a gyűrűgyakorlat, ha te épp az ő szobájában visítozol az élvezettől?-Vigyorodik el, mire mellkason csapom.
-Annyira hülye vagy Peter-nevetek fel, s a homlokom a szegycsontjának döntöm.
Nagyon jó így.