A lista {+18} (✔️)

📃25.📃

Cassie:
-Victoria most is nagyon jól választott-nézi magunkat a tükörben Melody.-Ilyenkor mindig úgy érzem magam, mint valami hercegnő.
-Jó ízlése van, az biztos-simítom meg a szoknyám óvatosan, nehogy valamilyen kárt tegyek benne.
Tényleg nagyon jól választott. Melody egy földig érő, halványlila ruhát kapott, enyhe dekoltázzsal és ejtett stílusú szoknyával. Az én ruhám is földig ér, de a szoknyáján van egy kis felvágás a combom közepéig és a vállai is ejtettek. Na meg, halvány rózsaszín. A felső részén pedig csipke bevonat van. Gyönyörű. És valószínűleg többet ér, mint az életem. Szerintem olyan árban van, hogy sose tudnám kifizetni és ezer százalék, hogy, ha egy boltban látnám, akkor vissza is tenném, mivel tudom, hogy nem tehetem meg. Szerencse, hogy az unokahúgom ezeket kölcsön adja az ilyen alkalmakra, különben igazán nem lenne mit viselnem. Na jó...néha örökbe adja és ennek egy icike-picikét örülök. Kábé az összes igazán szép és különleges ruhám tőle van.
-Gyönyörű vagy, ugye tudod?-Teszi az állát a vállamra.-Jobban is vagy, látom. De tényleg így is van?
-Tudod, hogy legalább ebben azon ritka szerencsések közé tartozom, akik három-négy nap alatt túl vannak ezeken a nehéz napokon. Cserébe az háromszor rosszabb, de már jól vagyok. Ez az utolsó napom.
-Akkor mégis miért vagy olyan bánatos?-Dönti a fejét az enyémnek és az arcom kezdi fürkészni a tükörből.
-Nem vagyok bánatos-erőltetek mosolyt magamra.-Nagyon várom az estét és, hogy a családommal legyek. Hogy Peterrel legyek, meg veletek, csak-beharapom az alsó ajkam, amíg átgondolom, hogy biztos jó ötlet-e vázolni a dolgot, de aztán megadom magam-a fogadóórán gondolkoztam.
-A fogadóórán?
-Igen, én-fordulok felé és mélyen a szemébe nézek-, nekem lenne egy kérésem.
-Tudod, hogy bármit kérhetsz.
-Nem akarok kettesben maradni az irodalom tanárommal-rázom meg a fejem.-Eddig az sosem sült el jól és nem akarom többször is azt a rosszullétet érezni, amit vele minden egyes alkalommal. Tudom, hogy hatalmas kérés és megértem, ha nemet mondasz, de...eljönnél velem a fogadóórára vele? Nem jöhetsz majd be, az tény, de nagyon sokat segítene, ha tudnám, hogy kint vársz rám és bejössz, ha úgy alakulna a dolog.
-Ez nem is kérdés-ölel meg jó szorosan, majd halványan elmosolyodik, amikor elválunk.-De próbálj meg ma nem erre gondolni, hanem kikapcsolni és tényleg élvezni az estét, meg a holnapi napot.
-Úgy lesz-mosolyodom el ezúttal őszintén.-És te is gyönyörű vagy egyébként. Remélem, hogy Liamék nem mellétek adnak majd szobát nekünk Peterrel, mert Dan garantáltan le fog teperni ma.
-Nehogy azt hidd, hogy Peter majd bírni fog magával-bök meg, én pedig megforgatom a szemem, de nem tudok nem mosolyogni.
-Tudod, hogy nem sietünk.
-Tudom, de attólmég lassan is lehet nem bírni magaddal-vigyorodik el, majd a kezembe adja a táskám és a karomba kapaszkodik.-Ne is várassuk a fiúkat tovább. Alig várom, hogy lássam a reakciójukat. Stefan és Alex akkor oda jönnek majd?
-Igen. Nem férnénk be együtt a kocsiba hatan, plusz azt mondták, hogy még szeretnének valamit elintézni. Az sem lepne meg, ha csak szimplán kettesben akarnak lenni-döntöm a fejem a vállára.-Alex először szerelmes, ez olyan aranyos. Úgy örülök nekik.
-Aha, első szerelem. Ez ismerős lehet, nem?-Pillant rám csillogó szemekkel, de én teljesen összezavarodom.
-Miről beszélsz? Ezt hogy érted?
-Te és Peter... Tudod, hogy hogyan értem-biccenti oldalra a fejét, de én megtorpanok.
-Nem, mi nem-rázom meg a fejem hevesen.-Mi még nem. Vagyis...igen, fontos nekem és szeretek vele lenni...és...és, ha így folytatódik, akkor igen, valószínűleg bele fogok szeretni, de még nem-ingatom még mindig a fejem-, még nem vagyok szerelmes és ő sem.
Melody pár percig fürkészi az arcom, de aztán nem erőlteti a dolgot, csak biccent.
-Oké-mosolyodik el kedvesen-, nem akartam tolakodó lenni, csak azt hittem. De, ha te azt mondod, hogy ez még nem az, akkor nem. És én leszek a legboldogabb, ha majd azt mondod, hogy igen.
-Ha ilyen lesz továbbra is a kapcsolatunk, akkor ez nem fog elmaradni, ebben biztos vagyok-kezd égni az arcom, ahogy belegondolok.
Nem hiszem el, hogy a puszta említésétől is képes vagyok zavarba jönni.
-Ebben biztos vagyok-kapaszkodik újra belém, s ismét elindul lefelé.
-Szóval mire is számítsak majd?-Hallom meg Peter hangját a lépcső tetejéről, ami mosolyt csal az arcomra.-Liamék ki fognak nyírni, vagy olyan lesz, mint az apukája és a bátyja?
-Nos...ha az apja és a bátyja bír téged, akkor csak nem lehet akkora baj-nevet fel Daniel jó ízűen.
-Egy szóval sem mondtam, hogy bírnak engem, csak azt, hogy...asszem nem utálnak.
-Ez esetben rettegj-nevet fel újra a legjobb fiú barátom, amitől belőlem is kiszakad egy kis kacaj.
Az, ha ennyi férfi rokona van egy lánynak, akik szeretik őt egyszerre áldás és átok. És igen...mind a kettő érvényesül a pasik terén.
-Komolyan ennyire vészes?
-Mi az, csak nem izgulsz?-Vonja fel a szemöldökét Daniel, de mielőtt Peter válaszolhatna, Mel megköszörüli a torkát, ezzel ránk irányítva Danék figyelmét.
Amint a két fiú felénk fordul, a szemeik elkerekednek és látszólag a lélegzetük is elakad.
-Asszem jól festünk-morogja a fülembe Mel, amitől én felkuncogok.
-Gyönyörűek vagytok-térnek észhez egyszerre a fejüket megrázva, s nagyokat pislogva.
-Mi sem panaszkodhatunk a látszat miatt-harap az alsó ajkába Mel, majd mosolyogva Daniel elé lép.
Tényleg nagyon jól néznek ki. Peter határozottan hordhatna gyakrabban is inget és fekete zakót hozzá illő nadrággal és órával. Szerintem egész este el tudnám így nézni. Beindítja a fantáziámat, az biztos.
Basszus...de utálom, hogy a piros ünnep együtt jár a nagy libidóval. Totál tapasztalatlan vagyok, de legszívesebben most azonnal megcsókolnám és letépném róla a ruháit. A testem szinte könyörög, hogy tegyem ezt, de igyekszem nem kimutatni a tomboló hormonjaim okozta vágyaim.
-Eszméletlenül szép vagy-öleli át a derekam mosolyogva a barátom, majd finom csókot lehel a számra.-Már jól vagy?
-Teljes mértékben-bólintok a szemébe nézve.-A hétvégén csak magunkra akarok koncentrálni.
-Akkor indulhatunk?-Simítja meg az arcom, én pedig az alsó ajkamba harapok.
-Igen, induljunk-bólintok, mire Mel arca kivirul.
-Tisztára úgy érzem magam, mint a gimiben egy bálon-kapaszkodik Dan karjába, s a fiú vállára dől.
-Biztos olyan-indulok el kifelé, de a barátom megtorpan.
-Mi az, hogy biztos olyan?
-Cassie sosem jött el egyetlen bálra sem. Hülyeségnek találta és inkább edzett. Tizenegyedikben el akart jönni, de akkor ugye megtörtént a balesete.
-Onnantól pedig tudod-fejezem be a sztorit.-Még jobban az edzésnek szenteltem az időmet, szóval nem voltam bálon, soha a gimiben.
-Akkor enyém a megtiszteltetés, hogy elvigyelek az első bálodba. Ha ezt tudom, akkor hoztam volna olyan csuklóra tűzhető kis virágcsokrot.
-Ez így is tökéletes-igazítom meg a zakóját.-Nagyon jól nézel ki és ami a családomat illeti, nem kell tartanod tőlük, imádni fognak-adok puszit a szájára, majd megfogom a kezét és kihúzom a házból, hogy elindulhassunk.
Egy órával később, amikor kiszállunk a kocsiból és felmegyünk a lakosztályba a cuccainkkal,-amiket még készülődés előtt tettünk be a kocsiba otthon-, ahol éjszakázni fogunk, anyáék már ott várnak Liamékkel egyetemben.
-Cassie-rohan ide hozzám a legkisebb unokahúgom, aki történetesen a legjobb barátnőm névrokona.
-Melody-kapom fel, bár ennek a hátam kicsit sem örül.-Hogy megnőttél. Hihetetlen, hogy már sulis vagy-ölelgetem meg, de a kislány Peterre pillant.
-Ő kicsoda?
-Nos, ő a barátom, Peter. Nagyon rendes fiú, teszteld csak le-teszem vissza a földre, mire a barátom leguggol hozzá.
-Nagyon örülök, hogy megismerhetlek-ad puszit a kicsi kézfejére.-Cassie igazat mondott, amikor a szépségedről mesélt.
-Cassie mesélt rólam?-Csillan meg a kis Melody szeme, mire Peter édesen elmosolyodik.
Nem hittem, hogy lehet fokozni a vágyaimat, de látni őt egy kislánnyal...a világ legtökéletesebb látványa.
-Persze, hogy mesélt. Mindenbe beavatott.
-Akkor bizonyára rólam is mesélt-jelenik meg szokásához híven sugárzóan Victoria.-Nagyon jól választottam a ruhákat. Szia, Victoria vagyok-nyújt kezet Peternek, majd a húgára néz.-Mel, segítesz nekem hajdíszt választani?
A pici szeme újra megcsillan, majd Victoria nyakába ugrik, de miután köszöntek a barátaimnak is, még visszanéz Peterre.
-Táncolhatok ma egyet veled?
-Amennyit csak szeretnél, Prücsök-karol át Peter, de az arcán még mindig ott van az a kedves mosoly.
-Kedvel téged-mondom, amint a két lány eltűnik az emeleten a szobájukban.
-Ahogy mi is kedveljük-jelenik meg a húgom, majd a nyakamba ugrik.-Úgy hiányoztál.
-Ti is nekem-ringatom meg, s magamba szippantom az illatát.
-Peter, jó újra látni-öleli meg a barátomat is, majd Danéket is köszönti.-Ha a kicsi kedvel téged, akkor a többiek miatt sem kell aggódnod.
-Na azt majd mi eldöntjük-szólal meg Liam a húgom mögül, mellette a bátyjával és az enyémmel.
-Ez jó lesz-vigyorodik el Dan a másik oldalamon, mire Mel és én egyszerre vágjuk hasba.
-Te vagy az a Peter, aki összejött a mi első szülött unokahúgunkkal?-Kérdezi Liam keresztbe font karokkal.
Peter nyel egyet a három fiú láttán, de aztán összeszedi magát és odalép hozzájuk.
-Igen, Peter O'Donell vagyok-nyújtja a kezét, s a két unokabátyám keményen megrázzák azt, miközben bemutatkoznak.
-Előre szólok, hogy, ha megbántod, akkor mi...
-Ha most felmondod a kis szöveget, amit kipróbáltál, mielőtt ideértek, akkor szétrúgom a segged Liam White, még terhesen is-lép a fiú mellé mosolyogva Des.-Hagyd szegényt. Örüljünk, hogy Cassie megint itt van-ölel magához a lány.
-Des, csodásan festesz-siklik a tekintetem a gömbölyödő pocakjára.
-Te sem panaszkodhatsz-mosolyodik el, majd Peterre pillant.-Szép választás-kacsint, aztán felé fordul, hogy bemutatkozzon.
Jó hétvégének nézünk elébe.