Style(s) and Tiaras - BEFEJEZETT

7. - Búcsú

- Annyira csodálatra méltó, ahogy a színpadon teljesen önmagad vagy. Látszik rajtad, hogy az egészet élvezed csinálni.

- Igazad van. Talán ez tart életben - gondolkozok el.

- Azért biztosan van más is - mosolyog kedvesen.

Te...

- Talán vannak, de azt hiszem, ez leginkább. Hány óra van?

- Fél négy - pillant le a karórájára. - Nem vagy álmos?

- Egy teljes napja ébren vagyok, szóval de. Egy kicsit.

- Gyere, menjünk vissza a kanapéra, megoldjuk valahogy az alvást.

Csendben sétálunk egymás mellett. Igazából én csak az alvási lehetőségeken gondolkozok, hogy miképp tudnánk normálisan átaludni ezt a pár órát.

- Alszok a földön és te aludhatsz a kanapén. Nem aludtál már egy napja - jelenti ki Louis.

- De te öregebb vagy. Meg fog fájdulni a derekad - harapom be az alsó ajkam, nehogy a mosolyom eláruljon.

- Hé! - neveti el magát.

- Akkor aludjunk ülve. Mintha csak egy autóban ülnénk.

- Rendben - sóhajt fel, hiszen ez a legracionálisabb megoldás és így legalább nem kell csöveseket megszégyenítő módon a földön fetrengni egyikőnknek sem.

Elfordítom a fejem Louistól, majd lehunyom a szemem és szinte rögtön elnyom az álom.

Egy hatalmas ásítással ébredek. Laposakat pislogva nyitogatom a szemem és próbálok rájönni, hogy hol is vagyok éppen. Bár ne tettem volna... A fejem Louis vállán pihen, a férfi pedig mosolyogva nézi végig az egész ébredésem.

- Jó reggelt - köszönt vidáman.

- Neked is - állok fel nyöszörögve a kanapéról. - Mennyi az idő?

- Nyolc óra.

Remek, akkor még van egy óránk, amíg újra kinyit ez a szar.

- Öhm... régóta fenn vagy?

- Úgy egy fél órája.

- Nem zavart, hogy...?

- Hogy rám feküdtél? Nem, aranyos volt. Kifejezetten azután, hogy azt mondtad "Louis, Louis! Ölelj át!". Aztán mondjuk te tetted meg, de nem baj.

- Jézusom - kapom a fejemhez a kezem. Ennél kínosabb dolog nem létezik. - Sajnálom.

- Tényleg nem gond, Harry! - mosolyog rám.

- Ugye nem mondtam mást?

- Csak annyit, hogy hiányzik anyukád.

Sóhajtok egyet, mire egy szoros ölelésbe von.

- Figyelj, ha valaki végre bejön ide és kinyitják az ajtókat, ki kell surrannunk úgy, hogy senki ne lásson minket - tereli el a témát, amikor elválunk egymástól.

- Rendben. Gyorsan felhívom Liamet.

A trainerem mintha csak erre a hívásra várt volna egész éjjel, rögtön felveszi a telefont. Tanulva a tegnapiakból, most nem hangosítom ki.

- Harry! Jól vagy? Minden rendben? Már úton vagyunk.

- Miért? Sokkal hamarabb fogtok ideérni.

- Nem baj. De elárulnád, hogy hogy vagy?

- Nagyon jól vagyok, Li. Niall?

- Hátul van elhoztuk a reggelit a hotelből. Neked is van és Tomlinsonnak is.