Style(s) and Tiaras - BEFEJEZETT

17. - Új kezdet

Mozgást érzek mögülem. Lassan kinyitom a szemem és észreveszem, hogy már teljesen világos van. A következő dolog, amit érzek, az az, hogy a fejem olyan, mintha szétszakadni készülne és rohadt hideg van.

- Jól vagy? - simítja meg a felkarom Louis. - Jézusom, te tűz forró vagy! Maradj itt, hozok egy lázmérőt!

Egy hatalmasat sóhajtok. Remek... Nem lehetek pont most beteg. Lou máris hozza a lázmérőt.

- Hogy érzed magad? - kérdezi, miközben a készülék csipogására várunk.

- Szörnyen. Vagy talán annál is rosszabbul.

- Nagyon sajnálom.

- Nem te tehetsz az érzéseidről.

- Már mondtam, hogy nem erről van szó - rázza meg a fejét. - Csodálatos vagy, de nem kéne, hogy tetssz nekem.

- Lou, nem hagyhatnánk ezt? A szívem már így is összetört, ne taposs a darabjain.

- Tönkretettelek - suttogja maga elé.

- Ne aggódj, nem te voltál az, hanem az egész helyzet.

- Ezt még te sem gondolhattad komolyan - néz rám felhúzott szemöldökkel.

A lázmérő csippan egyet, a férfi pedig megnézi a rajta lévő számot.

- Harmincnyolc és fél. Le fog menni hamar. Maradj az ágyban, hozok reggelit és borogatást!

Óvatosan bólintok, majd bevackolom magam a paplan alá. Próbálok az összes gondolatom kizárni a fejemből, de egyszerűen nem megy. Hogy kell kiszeretni egy emberből?

- Hoztam teát és piritróst - nyújt felém egy tálcát, de csak megrázom a fejem. - Muszáj ezt megenned, Harry! Direkt csak egyet hoztam, de ezt meg kell enned!

Mielőtt válaszolni tudnék, megcsörren az éjjeliszekrényre helyezett telefonom.

- Ki az? - kérdezi.

- Liam - olvasom le a nevét.

- Hangosítsd ki, légyszíves! Elmondunk neki mindent.

- Ne! Ne, kérlek!

- Tudnia kell róla - veszi ki a kezemből a mobilom és kihangosítja.

- Szia, Hazzus! Napok óta nem hívtál, mi van veled?

- Szia - próbálok normálisnak tűnni. - Louis is hall téged.

- Ó, jó reggelt!

- Nem tegeződhetnénk inkább?

- De, természetesen. Meséltek?

- Majd én mesélek. Előre is sajnálom, Liam.

Szóról szóra elmeséli a tegnapi eseményeket, egészen a mostani percig. Liam csendben hallgatta a majd' háromnegyed órás történetet.

- Liam... itt vagy? - kérdezi óvatosan.

- Hiba volt elengednem téged oda. Kérlek, a legközelebbi géppel gyere haza - mondja színtelen hangon.

- Louis nem rossz ember, Liam! Higgy nekem!

- Csak azért mondod ezt, mert szerelmes vagy belé, a jó életbe már!

- Nem csak azért. Nem megyek haza, Li. Még ez is jobb az otthoni dolgoknál. Persze... csak ha Louis nem akar kirakni - nézek rá félve.

- Nem! Dehogy akarlak - simítja rá tenyerét a kézfejemre.

- Harry! El fogok mindent mondani a szüleidnek.

- És mit fognak csinálni? Megmondom, hogy semmit. Kurvára semmit nem fognak csinálni ezzel. Nekem... itt a legjobb. Itt maradok. Gyógyulj meg hamar! Szia - nyomom ki a hívást és dühösen hátradőlök az ágyon.