Style(s) and Tiaras - BEFEJEZETT

16. - Felejthetetlen éjszaka

Sziasztok, drágák! Nem szoktam ide írni, de ebben a részben többször előfordulnak erőszakos jelenetek és bántalmazás. Ennek fényében olvassátok tovább.

•

- Gyere velem! - néz rám vággyal teli tekintettel a férfi. - Nem kérdés volt. Gyere te ribanc, vagy addig verem a segged, amíg el nem ájulsz!

Szavaira megremegek és jeges félelem kúszik fel a gerincem mentén. Nem hiszem el, hogy ezek az emberek Zayn barátai. Nem akarom úgy elveszíteni a szüzességem, hogy megerőszakolnak. Az erőszakos ember szavai után pedig ellenkezni sincs kedvem. Az arcom valószínűleg falfehérre sápadt, ahogy belökdös egy ajtón.

- Kérem, ne tegye ezt velem! Nem... ne! - gördül végig egy könnycsepp az arcomon, amint az ágyra taszít és lefogja a kezeim.

- Maradj csendben, vagy kurvára megjárod. Ha sikítani mersz, megfojtalak - vigyorog az arcomba.

Remegek a félelemtől, de inkább vegyék el az összes becsületemet, minthogy így haljak meg. Aztán még ezt lehet átgondolom.

Térdig tolja a nadrágját az alsójával együtt és az ágy mellé áll, miközben engem a hajamnál fogva rángat magával.

- Térdre! - mondja keményen.

A felém meredező pénisze látványára elfog a hányinger. Nem tudom ezt csinálni. A tarkómnál fogva húzna közelebb magához, de én minden erőmmel feszítem hátra a fejem. Hirtelen kivágódik az ajtó és Louis zihálva néz be rajta. Hangosan felzokogok a megkönnyebbüléstől, de a férfi nem törődve semmivel, merev tagjára húzza a fejem. Öklendezek és üvöltök a torkomban lévő fájdalom miatt. Az egész jelenet nem tart tovább pár másodpercnél, mert Lou hátra rántja a nyakánál fogva az embert, aki ettől rögtön elterül a földön. Szorítása annyira gyengévé válik, hogy könnyűszerrel kiszabadulok.

- Harry, fürdő! - utasít Louis, én pedig teszem, amit mond. 

Bőgve és megalázottan sietek a fürdőszoba felé. Amint becsukom az ajtót, megállíthatatlan zokogásban török ki. Az ajtó megint nyílik, de immár halkan és óvatosan. Louis amint bejön, azzal a lendülettel zárja magunkra az ajtót.

- Édesem, gyere ide! - ül le mellém, a kád szélének támaszkodva és áthúz az ölébe.

Megnyugtatóan simogat, de sehogy sem sikerül abbahagynom a sírást.

- Annyira sajnálom - kezd sírni ő is. - Ez az én hibám. Nem kellett volna eljönnünk ide.

- Az eny-éhm. Én ment-hem el tőled.

- Nem, egyáltalán nem a tiéd. De miért mentél el, drágám?

- Azt hittem... szexelni akarsz azzal az emb-herrel - nyüszítek fel.

- Nem akartam, szívem - néz rám lágyan. - Azt akartam, hogy elmenjen.

Erősebben szorít magához és ringat, amíg nem csillapodik a sírásom. A tenyerei közé veszi az arcom, amit legszívesebben elhúznék előle, hiszen undorító vagyok. Sosem fognak már szeretni. A férfi egy zsebkendővel letörölgeti az arcom, majd ugyanúgy a kezei közé veszi és csak bámul. Biztosan undorodik tőlem. Erre a gondolatra egy könnycsepp gördül le az arcomon. A jobb hüvelykujjával letörli az orcámról és megrázza a fejét.

- Bassza meg, miért vagy ennyire gyönyörű? - csattan fel, majd óvatosan egy puszit nyom az ajkamra. A sós cseppek végigszántanak az arcomon, de őt ez nem érdekli. Egy újabb puszit kapok, de ez már hosszabb ideig tart. - Jézusom, nem! Mit művelek?