Style(s) and Tiaras - BEFEJEZETT

15. - Csalódás

Louis kinyitja a szemeit, majd mikor meglát, azonnal eltátja a száját.

- Gyönyörű - áll fel, hogy közelebbről is megnézhesse a ruhám.

- Sajnálom, Harry, hogy nem vittelek magammal vásárolni, de hirtelen jött az egész. Megláttam őket és tudtam, hogy ezek azok. Na, nézd meg magad a tükörben - fordít Zayn a tükrös fal felé. - Milyen? - szorongatja meg a vállaim.

- Nagyon tetszik. Szépnek érzem magam benne.

- Az is vagy - mosolyog rám Louis, mire az egész arcom egy vörös árnyalatot vesz fel.

- Megnézzük a másikat is? Az még jobb is, mint ez - tol az öltöző felé Zayn.

- Ennél is jobb? - kerekednek el a szemeim.

- Aha. Futás! 

Izgatottan sietek vissza az öltözőbe, hogy levegyem ezt a ruhát és felpróbáljam a - Zayn elmondása szerint - jobbat.

Óvatosan kicsomagolom a narancssárga darabot. Lélegzetelállítóan néz ki. A ruha fodros aljú szoknyája egy pár centivel érhet csak a térdem felé. Nem csicsás, egészen letisztult darab. A szívkivágású felső része is ugyanolyan színű, viszont a tetejére virágszirmoknak kinéző anyagdarabokat varrtak. A szirmok folytatódnak a ruha ejtett vállrészű rövid, kicsit puffos ujjának felső részén. Valami mesés az egész összkép. A hátulja fűzős, ezért egyedül teljesen biztos vagyok benne, hogy képtelen leszek megoldani. 

- Kész vagyok! Louis csu...

- Becsuktam! - vág bele a mondandómba nevetve a férfi.

Kilépek az ajtón és óvatosan Zaynre nézek, aki drámaian a szája elé kapja a tenyerét. Hátat fordítok neki, hogy értse, amit szeretnék tőle, majd elkezdi befűzni a ruhát. Pár perc múlva magával szembe fordít és letöröl az arcáról egy könnycseppet.

- Mi a baj? - kérdezem tőle.

- Csak... olyan szép vagy.

- Megnézhetném már én is? - csattan fel Louis.

- Nézd csak! Gyönyörködj benne - sír tovább a fiatalabbik.

- Édes Istenem! Harry... ez... ez... nem találok szavakat. Annyira, de annyira csodálatosan festesz!

- Köszönöm - piszkálom a szoknyám megilletődve.

- Olyan büszke vagyok rád - szorít magához. A pillanatot Zayn hangos orrfújása zavarja meg.

- Ne haragudjatok, de ez olyan szép volt - sír jobban.

- Gyere ide, Z! - hívom magamhoz és átölelem a derekát.

- Olyan, mintha tényleg a családomba tartoznál, Hazza - mosolyodik el Louis.

- Igen, innen már haza sem engedünk soha - bólogat Zayn.

*

Péntek késő délután van. Tegnap is és ma is rengeteget próbáltunk és már egészen jól meg az az egy koreográfia. Most jöttem ki a zuhany alól, és egy törölközőt magam köré csavarva sétálok be a gardróbba, hogy kiválasszam a ruhám a bulira. Nagyon izgulok, hiszen nem voltam még soha ilyen eseményen. Alkoholt már ittam, de sosem olyan hatalmas mennyiségben. Mondjuk Louis biztosan nem engedné ezt most sem. Kopognak az ajtómon.

- Gyere! - kiáltok ki.

- Ó, bocsánat. Nem tudtam, hogy... - pásztázza a földet Louis. Végre tudatosul bennem, hogy csak egy törölköző takarja az alsó felem, ezért rögtön elpirulok.