Style(s) and Tiaras - BEFEJEZETT

23. - Az újdonság varázsa

Még mindig csak sírok. Nem hiszem el a történteket. Zayn egész úton megnyugtató szavakat intézett felém, de nekem most csak Loura van szükségem. Mikor a ház elé érünk, megköszönöm Zaynnek, hogy hazahozott, ő pedig miután biztosít róla, hogy rá bármikor számíthatok, elmegy. Bemegyek a házba, Louis pedig már fut is elém.

- Pici szívecském! Istenem, úgy sajnálom... - szorít magához, miközben az egész arcom csókokkal szórja tele.

- Louuu - zokogok a vállába. - Ne-hem megy-hek töb-bé haza.

- Ez itt mindig az otthonod lesz, édesem. Nem kell innen soha elmenned, ha nem szeretnél. Akarsz összebújni?

- Ühüm.

- Hozok finomságokat, jó? Nem baj?

Megrázom a fejem, és felmegyek a lépcsőn, egyenesen a szerelmem szobájába. Bátorkodom kivenni a gardróbjából egy nagy pólót és csupán csak arra cserélem át az öltözékem.

- Itt vagyok már - dob az ágyra három hatalmas tábla csokit és néhány zacskó gumicukrot, majd a takaró alá mászik ő is, és hagyja, hogy szinte ráfeküdjek. Úgy ölelem, mintha ez mentesítene minden problémától, ami most a lelkem nyomja. - Szeretlek, Hazza. A világon a legjobban.

- Én is szeretlek. - puszilom meg az arcát. - Nem éri meg miattuk sírni, ugye?

- Nem. Én itt vagyok és itt is leszek.

Ahogy kinyitom a szemeim, körülöttem teljes sötétség honol. Elaludtam? És mégis mennyit? Megfordulok és Lou már pizsamában szuszog mellettem, ezért nem szeretném felébreszteni. Átsétálok a szobámba, hogy akkor legalább csináljak valami értelmeset, ha aludni nem tudok. A legjobb ötletnek az tűnik, ha összepakolok a szobámban. Ez szimbolikusan megint jelenthet egy tiszta lapot. Belefáradtam, hogy szomorú vagyok. Végre meg akarom tapasztalni, hogy milyen boldognak lenni. Louis mellett ez bizonyára sikerülni is fog. Ígéretet teszek magamnak, hogy innentől tényleg megpróbálok boldog lenni.

- Kopp kopp - nyit be Louis az ajtón mosolyogva. - Miért vagy fenn ilyenkor? És miért nem vagy mellettem?

- Nem tudok aludni. Nem akartalak felébreszteni, ezért átjöttem ide, elpakoltam itt és most... Most bejöttél.

- Ne csinálj ilyet többé! Mi az, hogy nem akartál felébreszteni? Cica, minden lehetséges másodpercet veled akarok tölteni! Most pedig kérek egy csókot kárpótlásként!

Az egy csókból talán a százszorosa lett, de ez egyikünket sem zavarja. Boldogan csókolózunk a szoba közepén, szorosan ölelve a másikat.

- Aludj itt most te - kérem.

- Jól van, drága - kapok egy utolsó puszit a számra, miután elhelyezkedünk az ágyamon. - Aludj jól.

- Jó éjt!

*

Lou, mivel tegnap jóval a megbeszélés vége előtt jött haza, ma újból el kell mennie beszélni a vasárnapi verseny szervezőivel, amin zsűri lesz. Annyit én is tudok, hogy az esemény itt lesz a városban és tizenkét éven aluli gyerekek számára rendezik meg.

Úgy döntöttem, ezúttal itthon maradok egyedül és ha már nem sikerült a tegnapi tervem, megpróbálok az itthon lévő dolgokból összehozni valamiféle meglepetést a kedvesemnek. De előtte beszélnem kell Liammel. Kikeresem a számát és már hívom is.

- Szia, Hazz! Hogy vagy?

- Szia! Jól vagyok. Te? Hallottam a kis randiféleségetekről Zaynnel - vigyorgok.