Style(s) and Tiaras - BEFEJEZETT

27. - Feltétel nélküli szerelem

- Jaj! Megég a hús! - bújok ki Lou öleléséből.

Szaladok a sütő felé, hogy gyorsan kinyissam az ajtaját. Szerencsére nem égett meg, csak füstölni kezdett, de azt elég erősen. Mindenesetre, gyorsan kihúzom a tepsit. Lou már venné is el tőlem, hogy segítsen, de nem hagyom neki. Szerencsére tudomásul veszi, hogy én is le tudom rakni a húst a pultra kihelyezett fém tartóra, ezért ő inkább kinyitja az ablakot.

- Szerintem így is finom lesz - vonja meg a vállait és a derekamnál fogva magához húz. - Táncoljunk még egy kicsit! Kérlek...

- De annyira béna vagyok benne - nyafogok.

- Dehogy vagy az, drágám! Na, add a kezeid!

Mosolyogva nyújtom felé a kezeim. Az egyiket az ő tenyerébe helyezi, a másikat pedig a vállára rakja. Ő óvatosan a derekamra illeszti kezét, és táncolni kezdünk. Végig a szemeibe nézek és annyira szeretném, ha ki tudná olvasni a tekintetemből a gondolataim. Remélem, érzi, hogy mennyire is szeretem igazából. Amint a szám véget ér, ajkaival közelít az enyémek felé, és megcsókol. Rengeteg szeretetet sűrít ebbe a pár percig tartó lágy csókolózásba.

- Mindig itt leszek neked, elhiszed? - szorítja meg mindkét kezem.

Egy könnycsepp csordul ki a szememből. Próbáltam tartani a sírásom, de mégsem sikerült. Hosszú ideje nem sírtam már, de most sem amiatt teszem, mert szomorú vagyok. Épp ellenkezőleg. Csupán nem tudom szavakba önteni a szerelmem a férfi iránt.

- Hé, minden oké - mosolyog és egy zsebkendővel letörölgeti az arcom.

- Lou, én úgy szeretlek. Nem is tudok mást mondani, csak hogy annyira... Annyira nagyon szeretlek.

- Én is téged, csillagom - ad egy cuppanós puszit a homlokomra. - Gyere, ebédeljünk!

Az étel finom volt, bár kicsit tényleg megégett. Minket annyira ez nem zavart, hiszen együtt készítettük, így a némi égett íztől eltekintve, jóízűen ettük meg. Lou elvállalta, hogy elpakol, de természetesen én is segítettem neki. Jó, néha megálltam mögötte, és csak csodáltam azt az ellenállhatatlanul feszes hátsóját, de az ilyesfajta cselekedeteimet megpróbáltam kontrollálni.

- Akkor most az én randijaim jönnek?

- Igen - bólogatok izgatottan.

- Az első az lesz, hogy összebújunk picit és pihenünk.

- Tökéletes - mosolygok.

Bevonulunk a hálónkba és alsóra vetkőzve bebújunk a kényelmes ágyba. Lou hihetetlenül közel húz magához és aprócska puszikkal hinti be a vállam. Egy halk sóhaj kúszik ki ajkaim közül és még közelebb fészkelem magam a párom karjai közé.

- Nem baj ha alszok egy fél órát így? - suttogja Lou.

- Dehogy is! Én is szeretnék. Meg amúgy sem lenne baj, tudod jól - mosolygok mélyen a szemébe nézve.

- Aludj jól - simít végig a hátamon olyan védelmező módon, amit csakis ő tud éreztetni velem.

- Te is - nyomok egy puszit a szájára.

*

Amint felkeltem, egyből Lou hatalmas mosolyával találom szembe magam. Egy hosszú csókkal köszönt, amibe képtelen vagyok nem belepirulni. Végighúzza ujjbegyeit az arcomon és a tekintetem fürkészi.

- Jó reggelt!

- Neked is - suttogom, míg az ujjaival játszadozok. - Bár nincs reggel.

- Az nem baj - kuncog csillogó szemekkel. - A következő randi sem lesz olyan különleges, de a körülményeinkhez képest szerintem nem lenne olyan szörnyű.