Style(s) and Tiaras - BEFEJEZETT

12. - Utazás

Egy végtelennek tűnő, majdnem négyórás kocsikázás után, végre megérkeztem Elkoba a repülőtérre, ahol már becsekkoltam és már csak várakoznom kell. Innen is kiposztolok egy sztorit, hogy minden ismerősöm is nyomon tudja követni azt, hogy épp hol járok. Nem sokkal később jön is egy válasz rá.

zayn: Itt az Instámon találsz képet, hogy hogy nézek ki és egy világoskék farmerban leszek, egy ingben, ami függőlegesen csíkozott és erre egy világosabb szürke színű farmerkabát. Gondolod, hogy észreveszel, ha megyek érted?

harrystyles: Valószínű;)

zayn: Jól van akkor. Jó utat!

harrystyles: Köszi:)

Kicsit furcsa csak így nézegetni Zayn Instagramját. Kicsit olyan, mintha lenyomoznám, pedig csak megnézem, hogy hogy is néz ki. Tegnap jó, hogy nem ezzel voltam elfoglalva, hiszen hihetetlenül gyorsan pörögtek az események, ma pedig szintén. Meg kell hagyni, a férfi elég jól néz ki, sőt gyönyörű szép, de valahogy nem az én esetem. Nagyon remélem, hogy jól fog működni köztünk a közös munka.

Szólnak, hogy mehetünk felszállni a gépre, ezért magamhoz veszem a táskám és elindulok végig a folyosón, egészen az ajtóig, ahol perceken belül kijutok. Amint a sok ember felszállt előttem, végre én is kijutok, hogy felmehessek a repülőre. A stewardessek kedvesen köszöntenek mindenkit, de én mégis akkor vagyok a legnyugodtabb, amikor már végre az ülésemen ülök és elhelyezkedem. Az ablak mellett ülök és még valószínű, mellém fog ülni valaki. Nem sokkal később helyet is foglal az ülésen egy húszas éveiben járó lány. Csak köszön nekem, mire udvariasan visszaköszönök én is.

Miután felszálltunk, a fejemre teszem a fejhallgatóm és bekapcsolok egy lassú számokból álló lejátszási listát. A lágy dallamok hamar elálmosítanak, ezért pár perc után sikerül elbóbiskolnom.

Már csak akkor riadok fel, mikor megérzem, hogy a gép megkezdte a leszállást. Egyre hevesebben ver a szívem a gondolatra, hogy itt most valami új kezdődik. A leszállásnál rengeteg embert magam elé engedek, hiszen én annyira nem sietek. Maximum majd Zayn vár egy kicsit. Miután én is végre kiértem a friss levegőre, visszaindulok a reptérre a bőröndömért. A futószalagon szerencsére rögtön meglátom a nagy poggyászom, amit sietősen leemelek onnan és megszaporázva a lépteim, sietek a kijárat felé. Zayn minden bizonnyal ott vár rám.

Rengeteg ember áll ebben a helyiségben, aligha képes leszek közülük valaha megtalálnom Zaynt. A szememmel mindenhol a leírt öltözetet és a képeken látott arcot keresem, amikor végre meglátom. Ő is éppen akkor pillantott az én irányomba és mikor tekintetünk találkozik, lágyan elmosolyodik. Nagy léptekkel sietek oda hozzá.

- Harry! - ölel rögtön magához, mintha már ezer éve legjobb barátok lennénk.

- Szia, Zayn! - kuncogok.

- El sem tudom mondani, hogy mennyire várom, hogy együtt dolgozhassunk.

- Hálás vagyok, hogy elvállaltál - mondom őszintén, amíg a kocsijához sétálunk.

- Megteszek mindent, hogy nyerj. Persze csak azt, ami legális - nevet fel, amihez én is csatlakozok. - Na csüccs be, addig berakom a cuccaid a csomagtartóba - biccent a fehér BMW felé.

Az autó gyönyörű kívül-belül. Olyan, mintha még csak most hozták volna a szalonból, ezért a lehető legóvatosabb módon helyezkedek el az anyósülésen.

- Jól utaztál amúgy? - kérdezi, miközben kikanyarodik az útra.

- Igen, viszonylag gyorsan is ideértem - pillantok az órára, ami fél kilencet mutat..