Style(s) and Tiaras - BEFEJEZETT

Epilógus

Az ébresztőóra hangja hirtelen rángat ki álmomból, de nem tudok panaszkodni. Izgatottan pattanok fel az ágyból, ezzel felébresztve Louist is. Ő persze nincs ennyire felpörögve. Legszívesebben visszaaludna, de nem hagyom neki. Az ő oldalára sétálva nyomom neki szám az övének. Erre már neki is kipattannak a szemei, és boldogan csókol vissza.

- Gyere, Lou! Készülődjünk, mert el fogunk késni!

- Drágám, két órával indulás előre állítottad az ébresztőt. Esély sincs rá, hogy elkéssünk. Nem aludhatnék vissza egy órát?

- Dehogy alszol! Szépen jössz, és segítesz nekem. Csinálunk reggelit, aztán kisminkelsz...

- Na jó, menjünk. Csak húzz fel innen! - nyújtja felém lustán a karjait, amiket ezután megragadok, és ezzel felhúzom Lout az ágyból.

Melegszendvicset csinálunk reggelire, amit én sietve eszek meg, Louis pedig csak kuncog a hevességemen. Annyira izgatott vagyok!

- Jobban izgulsz, mint azok a kislányok, akik ma versenyezni fognak.

- Meglehet - kiáltom le a lépcsőről, amint rohanok felfelé, hogy megejtsek egy zuhanyt és fogat is tudjak mosni.

- Hé, nyugi bébi - öleli át a derekam. A mosdókagyló előtt állok egy szál alsóban és a hajam próbálom beállítani. - Gyönyörű vagy.

A mai szettem egy világoskék ingből és egy fekete szoknyából áll. Louis szerint illik hozzám ez a kombináció, ezért még jó, hogy erre esett a választásom. A férfi ezután nagyon szép sminket készített nekem, amit egy jó pár csókkal hálálok meg neki.

- Biztos, hogy megvan mindenünk? - kérdezem már az autóban ülve.

- Megvan, drágám. Ne aggódj, minden rendben lesz.

- Oké, próbálok.

Az utóbbi kicsit több, mint két hétben rengeteg cikk jelent meg kettőnk kapcsolatáról az interneten és az újságokban, magazinokban. A legtöbb csak tényszerű közlés volt, de a kicsit nevezetesebb divatlapok már ki is fejtették a véleményeiket. Ezek többségben pozitívak voltak, de persze volt néhány negatív is. Nem mindenki toleráns az ekkora korkülönbséggel kapcsolatban. Mivel a hetekkel ezelőtti élőmben azt mondtam, hogy a napokban jöttünk össze, semmilyen ügy nem lett belőle szerencsére. Pedig nagyon féltem. Rettegtem, hogy elveszik tőlem Lout. Szerencsére ez nem történt meg.

Természetesen, miközben a helyszínre sétálunk be, az ujjaink össze vannak kulcsolva egymással. Gyorsan köszönünk a bejáratnál lévő lányoknak, majd bemegyünk a zsűriknek fenntartott terembe.

- Sziasztok! - köszön Gloria. A nő negyven éves és az egyik zsűritársunk lesz. Még sosem találkoztam vele versenyeken sem, de a tegnapi megbeszélésen rögtön kért, hogy tegezzem.

- Hali! - üdvözöl minket May is, aki egy tőlem tíz évvel idősebb lány.

- Sziasztok! - köszönünk mi is.

- Látod, Lou? Mondtam, hogy elkésünk - nézek rá morcosan.

- Nem késtetek el, mi jöttünk sokkal hamarabb - kuncog Gloria.

- Harry nagyon izgul a mai miatt, segítsetek már megnyugtatni, mert én sehogy sem tudtam eddig.

- Figyelj csak, tudom, hogy szarul hangzik elsőre, hogy lepontozz egy kislányt, viszont most ez a munkád. Ezért kapsz rohadt sok pénzt. Ha pedig végképp megszakad a szíved a picik miatt, legyen nálad sok kis csoki, vagy kis apróságok. Én mindig így csinálom, ha találok egy sírdogáló kislányt, adok neki egy csokit - magyaráz May, miközben a rózsaszínre festett haját csavargatja ujjai köré.