Style(s) and Tiaras - BEFEJEZETT

8. - Pizsiparti

- Harry, esetleg véletlenül ne szopjalak le? - lök le magáról Niall. Azt sem tudom hirtelen, hogy hol vagyok, viszont hamar szembesülnöm kell vele, hogy egy egészen furcsa pozícióban fekszem a barátomon. Pontosabban mindkét lábam a mellkasán fekszik terpeszbe nyitva, természetesen a feje felé irányulva, miközben a teljes testem pont Niall-lel ellentétes irányban terül el.

- Hupsz, bocsika - nevetem el magamat, mire a szőke csak megforgatja a szemeit és a falon lévő órára pillant.

- Már fél hét van - jelenti ki.

- Akkor éjjel nem fogunk aludni, ugye? - vonom fel az egyik szemöldököm.

- Nyilván nem. Ahogy szoktuk. Tehát kell a nasi, laptop, tévé, társas és a mikrofonok.

- Már csak a kaják kellenek. Mondjuk előtte nem ártana felöltözni, nincs olyan meleg, hogy egy szál alsóban flangáljunk - nézek végig magamon.

A tekintetem megállapodik a hasamon és a kezem az elé téve kezdem magam méregetni a tükörben. Ha csak két kilóval kevesebb lennék...

- Mi a gond? - néz rám lágyan Niall.

- Nem szabad most nasiznom - rázom meg a fejem.

- Dehogynem! Muszáj, hiszen megígérted - szontyolodik el egyből.

- Ni... nézz rám - bökök a tükörképben viszontlátott rakás szerencsétlenség felé. - Bele se férnék már a ruhámba.

- Miről beszélsz, drága? - húz az ágyam felé. - Vékony vagy, talán túlzottan is.

- Nem hiszem - sóhajtok.

- Szerinted hazudok neked? Az életemben te vagy a legnagyobb büszkeség. Tudod, nem mindenkinek adatik meg egy ilyen legjobb barát. Olyan, aki ugyanolyan tökéletesen néz ki, mint amilyen tökéletes a személyisége. És ez itt - fekteti rá a tenyerét a hasamra -, lapos. Arra vár, hogy megtömd kajával - kacsint egyet.

Egy puszit nyom az arcomra és szorosan magához ölel.

- Tökéletes vagy. Sosem hazudnék neked.

- Szeretlek, Nialler.

- Eszünk? - fordul felém egy győztes mosollyal.

- Eszünk - adom meg magam.

Az ír származású fiú rögtön sprintel lefelé a konyhába, hogy kellő szakértelemmel kiválassza a legjobb finomságokat a teli pakolt kamrából.

- Aha... fogd ezt! Meg ezt is - rakosgatja a rágcsálnivalókat a kinyújtott kezeimre.

- Nem lesz ez egy kicsit sok? - ráncolom a homlokom.

- Nem - hagyja ennyiben a dolgot. - Mit szólnál, ha inkább egy nagy táskában vinnénk föl ezeket?

- Nekem oly' mindegy, csak menjünk már. Így is szerintem négyszer annyi időt töltöttünk el itt, mint kellett volna.

- Na jó. Tedd ezeket ide - mutat egy vászontáskára. Engedelmeskedek neki és a rengeteg étellel teli táskát gyorsan a vállamra kapom és felszaladok vele.

Még hallom, ahogy Niall kiabál valamit, de azt már nem tudom kivenni a hangfoszlányokból, hogy pontosan mit szeretne velem közölni. Bár valószínű ahhoz hasonló dolgokat, hogy ez nem lesz elég. Annyira cuki, hogy így aggódik értem. Lehet, még élvezi is, mivel a fiú sosem vetett meg semmifajta ételt és imád mindig valami újat megkóstolni. A legnagyobb álma, hogy a gimi után elmenjen egy olyan képzésre, ahol kiváló séfet faragnak belőle. Kiskora óta szeret főzni. Mindig besegített az anyukájának a konyhában és már olyan is volt, hogy ketten alkottunk valami finomat. Megértem, hogy szívügye az, hogy Harryt meg kell tömni, csak szeretném megértetni vele, hogy ez nem mindig fog menni. Még akkor is, ha most az egyszer megpróbálok behódolni az akaratának.