Style(s) and Tiaras - BEFEJEZETT

29. - Miss American Royalty

Hosszú hetek munkája után végre elérkezett a Miss American Royalty. Talán még egy versenyre sem készültem ennyit, mint most. Nagyon sokat várok a mai naptól, hiszen rengeteg energiánkat fektettük bele mind a négyen a próbákba. Zayn egy csodálatos koreográfiát hozott össze nekem, Liammel majdnem minden nap hosszú órákig beszéltünk át különböző interjúkérdéseket, Louis pedig megtervezett nekem egy lélegzetelállító ruhát, és meg is varratta. Ez egy smaragdzöld, földig érő fodros ruha. Első látásra beleszerettem, úgyhogy teljesen biztos volt, hogy ebben fogok ma versenyezni.

Kitaláltuk, hogy mivel nem akarunk ilyen sokan becsődülni a helyszínre, ezért csak Lou jön velem. Mivel egyáltalán nem szerettem volna olyan versenyre menni, ahol ő is zsűri lesz, direkt ezt választottuk, hogy ne legyen gond belőle, ha eljátssza a trainerem szerepét. Ebből semmi baj nem lehet.

Már Lou kocsijában ülünk és Sacramento központjába tartunk éppen. A férfi keze a combomon pihen,csak akkor veszi le róla pár másodpercre, amíg a sebváltóhoz nyúl.

- Izgulsz? - pillant rám a napszemüvege mögül. Igaz, már október van, de a nap még mindig szikrázóan süt. Főleg most, ahogy éppen csak felkelt.

- Nagyon. Nem akarok csalódást okozni. Nem szeretném, ha ez az egy hónapnyi kemény munka kárba veszne.

- Minden oké lesz, picim. Miattunk ne aggódj! Magad miatt csinálod ezt az egészet, nem?

- De, magam miatt. Viszont ti is ugyanúgy benne vagytok.

- Nem számít. Tegyél meg minden tőled telhetőt, de egyáltalán nem akarok rád nyomást helyezni.

Miután biztosítom, hogy nem helyez rám nyomást, kicsit fentebb tekerem a rádió hangerejét arra az öt percre, amíg a helyszínre nem érünk. Amint meglátom az épületet, szinte érzem már a fellépés előtti izgalmat a véremben. Mosolyogva szállok ki az autóból, majd a csomagtartóhoz sétálva veszek ki onnan minél több cuccot.

- Hagyd csak, beviszem én!

- Nem - jelentem ki nemes egyszerűséggel. - Ezt nem bírod el egyedül. Értem én, hogy erős vagy, meg minden, de ennyi kezed nincs.

Szó nélkül veszek ki annyi táskát a kocsiból, amennyit csak tudok és elindulok befelé. A bejáratnál ülő két fiatal felnőtt lány, akik valami nagyobb verseny királynői, egy széles mosollyal fogadnak.

- Szia! Te vagy Harry, igaz? - kérdezi a szőke loknis lány.

- Sziasztok! Igen, én lennék - bólintok.

- Itt mindenki csakis rólad beszél. Szinte kivétel nélkül megkérdezték a többiek, hogy igaz-e, hogy te is részt veszel a versenyen. Most már akkor nyugodt szívvel mondhatjuk nekik, hogy itt vagy és jöttél legyőzni mindenkit? - mosolyog a barna hajú.

- Szerintem az összes versenyzőnek ez a célja - nevetem el magam.

- Persze, persze - somolyognak össze. - Itt írd alá, kérlek! - mutat a papír aljára. - És mondd csak, most akkor ki is a trainered?

- Louis Tomlinson - válaszolom büszkén.

- Nem mondod? Ő is itt lesz? - igazgatja az egyikőjük a hullámos, barna haját.

- Igen, nemsokára jön.

Ahogy ezt kimondtam, Lou szinte beesik az ajtón a rengeteg holmimmal. Nem értem, hogy az összeset hogy tudta volna behozni, mikor már ennyivel is meggyűlik a baja.

- Jó napot, Mr. Tomlinson - váltanak át a lányok egy sokkal kényesebb hangnemre. Nem tetszik ez nekem.

- Sziasztok! - mosolyog vissza kedvesen. - Meg tudnátok mutatni, hogy hol van Harry öltözője?