Style(s) and Tiaras - BEFEJEZETT

26. - Randinap

És Liam megcsókolta. Olyan elemi erővel préselte össze ajkát a másik férfiéval, hogy szinte én is éreztem. Először csak boldogan néztük őket, de mikor másodpercek múlva sem csillapodtak, diszkréten elfordultunk és most már Niall is csatlakozott a fűben ücsörgésünkhöz.

- Liam sem fog ma este nálunk aludni - nevet fel halkan Lou. - Azért te remélem nem lépsz le valakivel, Niall.

- Nem terveztem. Jó itt nekem veletek. Persze, csak ha nem zavarok.

- Ni, ne legyél már hülye! Nem zavarsz minket - csapok rá a karjára.

Épp Ni nyári terveiről beszélgetünk, amikor a két szerelmes férfi idejön hozzánk elbúcsúzni.

- Biztos nem baj, hogy megyünk?

- Z, ha még egyszer megkérdezed, seggbe rúglak. Menjetek már, mindjárt itt a taxitok!

- Köszi mindent nektek, srácok - mosolyog Liam, miközben mindannyiunkon végig néz. - Holnap találkozunk!

- Sziasztok! - integetek nekik vigyorogva.

Lassan elindulunk befelé a házba, magunkkal hozva az odavaló dolgokat. Mindhárman felkapunk egy-egy tálcát, vagy tányérhalmot, így megyünk be.

- Gyönyörű ez a ház - bólogat elismerően Niall.

- Köszi - mondja Lou. - Harryvel szeretnél aludni?

- Nem muszáj, aludjatok csak együtt nyugodtan. Viszont csak alvás legyen! Nem akarok traumát a hangoktól.

- Nem fogsz hallani, hidd el - horkanok fel, mielőtt Lou vállára hajtanám a fejem.

A férfi csak halkan kuncog a beszélgetésünkre, majd egy puszit lehel a homlokomra.

- Akkor az jó lesz, ha az én szobámban alszol? Vagyis már régóta nem alszok ott. Csak most húztam fel tiszta ágyneműt is, úgyhogy készen áll. De persze van rengeteg másik vendégszoba is, ha inkább ott akarsz - magyarázom a kezemmel is hadonászva.

- Nyugi már, ez nem egy olyan nagy dolog. Alszok a te szobádban.

- De még nem kell aludni, még csak nyolc óra van. Kértek még inni?

Érdeklődve figyelem Lou arcát, hátha kijelenti, hogy csak viccelt és nem ihatunk többet, mert még kicsik vagyunk. Lassan belátom, hogy úgy tűnik, mintha nem bíznék benne, mire rögtön el is szégyellem magam. 

- Én kérnék, ha nem baj - hajtom le a fejem.

- Ha baj lenne, nem kérdeztem volna meg, drága - emeli fel a fejem az államnál fogva, hogy rá tudjak nézni.

- Tudom. Ne haragudj. Ni, te is kérsz?

- Akkor én is kérek, köszönöm.

Ni még mindig nem oldódott fel teljesen és bár teljesen megértem a miértjét, szeretném, ha elengedné magát. Nem tudom, hogy Lou kora frusztrálja-e, vagy az egész kialakult helyzet, hiszen mégiscsak illegális, de mindenesetre tudatni szeretném vele, hogy Louis az egyik legkedvesebb ember, akit valaha ismertem. Soha nem bántana engem és mindketten ugyanannyira szeretjük egymást és komolyak a szándékaink.

Időközben előkerül az UNO kártya is, amivel egészen sokáig elszórakozunk. Rengeteg dühös pillantás, vagy elég cifra káromkodások is előfordultak, de még bőven játékban vagyunk. Épp Niall húzatott fel Louisval négy darab kártyát, pedig szegénynek már csak két lapja volt.

- Nem hiszlek el - húzza fel bosszúsan a kártyákat.

- Bocsi - kuncog önfeledten a szőke.

Nekem már csak egy piros lapom van, amit ha leteszek, Niallnek két lapot fel kell húznia.