Veled minden olyan más - DaiSuga fanfiction

12. fejezet - Beszélgetés

- Sensei, kész vagyok a feladattal – szólalt meg Kageyama a legelső sorból, mikor látta, hogy a tanár nem fog egyhamar felfigyelni a jelentkezésére. Sugawara felnézett a lapok közül, amiket épp javított, és a kisfiúra pillantott. Halványan elmosolyodott Tobio felé bíztatás képpen, és felállt a tanári székéből. Kageyama türelmesen várta, amíg Sugawara összepakolta a lapokat és elrendezett mindent az asztalon, még mielőtt a diákhoz lépett volna. Sugawara igazán meg akarta dicsérni, amiért nem csapott semmilyen hangzavart, hogy a tanár nem figyel egyből rá, hanem szépen vár. Koushi észben tartotta, hogy a nap végén jutalmat kell adnia a fiúnak.

- Igen, Kageyama? – kérdezte Koushi, mikor lehajolt a diák padjához. Tobio csöndben eltolta maga elől a papírt, és a tanár felé nyomta, hogy ő is meglássa mit alkotott eddig.

Sugawara felvette a kezébe a lapot, amit saját maga tervezett és nyomtatott ki a fiúnak, hogy specifikusan tudjon gyakorolni a felzárkóztató órán, és ne azzal kelljen töltenie az időt, hogy olyan feladatokat csinál, amik már mennek neki. Koushinak nem kellett sok idő, amíg átfutotta a megoldásokat, de egy kicsit csalódott volt, hogy Kageyama nem mutatott nagyobb fejlődést az adott témakörben.

- Tobio, nagyon szép munka – kezdte ezzel Koushi, miközben óvatosan végig simított a fiú haján. Koushi próbált először mindig valami pozitív visszajelzést adni a diákjainak, mivel ilyenkor mindig sokkal könnyebben el tudták fogadni és nem utolsó sorban be is tudták fogadni a hibákat, amiket elkövettek a megoldásaik során. – Sokkal jobban sikerült ez a feladatlap, mint amit legelső alkalommal csináltunk.

Sugawara szavaira Kageyama enyhén elmosolyodott és kihúzta magát, élvezve a dicséretet. Ami miatt nem is fogta nagyon fel Sugawara következő mondatát.

- Nézzük át, hogy mik voltak a hibáid, hogy legközelebb még jobban tudd megoldani a feladatokat, rendben? – kérdezte Koushi kedvesen, miközben visszahelyezte a lapot a diák elé, hogy ő is lássa. Suga gyorsan visszaszaladt a tanári asztalához, hogy felkapja a piros tollat és néhány üres papírt, hogy azon vezesse le, vagy mutassa meg a helyes megoldást és menetet a megoldás felé. Miután mindet felvett az asztalról visszasétált Kageyama mellé, és egy ugyanolyan kisebb fajta széket húzott a pad mellé, mint amilyenen a diákok szoktak ülni. Sugát nem zavarta, hogy kissé kényelmetlen az ülőhelye, már megszokta a tanítási évei alatt. Így probléma nélkül kezdte el újra átnézni Tobióval a feladatokat. Suga tanítási módszere mindig változott, a diáktól és a tantárgytól függően, de egy lépés mindig ott volt közöttük, amit fontosnak tartott. Ez pedig a diák gondolatmenetének megismerése volt, ami miatt mindig megkérte őket, hogy írják le, vagy mutassák meg, hogyan jutottak el az eredményhez, ami kijött nekik.

Kageyama csöndben hallgatta a tanárja magyarázatát, miután megmutatta a saját gondolatait, de ilyenkor Suga nem annyira értékelte ezt a tulajdonságát a másiknak, mivel, ha kérdése volt, vagy csak egyáltalán nem értette az egészet, nem mondott semmit, hanem ugyanúgy csak bólogatott, mint aki érti. Ezzel pedig nem csak saját magát, de Koushit is hátráltatta, mivel nem tudta, hogy min kellene változtatnia, hogy a diák megértse a tananyagot.

Ezzel ellentétben pedig ez a probléma egyáltalán nem merült fel Hinata kapcsán. Mikor Hinatához kellett mennie, hogy ő vele is megbeszélje a hibákat, a fiú ahogy nem értett valamit, gondolkodás nélkül megkérdezte azt Sugawarától. Ami ebben az esetben pont jól jött, de ez a beszédessége nem mindig volt értékelve a tanáraitól.

- Sensei, mikor láthatjuk újra a rendőrt? – kérdezte Hinata miközben a tanár éppen beszélt. A diák nem zavartatta magát, hanem ha nem volt kedve tovább figyelni csak témát váltott. Mindig arra, ami éppen érdekelte, ami most a rendőr volt. Sugawara egy enyhe sóhajtás kíséretében félbehagyta a mondatát, meg sem próbálva befejezni azt. Suga letette a tollat a kezéből, és a teljes testével a fiú felé fordult.