Veled minden olyan más - DaiSuga fanfiction

14. fejezet - Egy éjszaka vele

Daichi mikor besétált a főnöke irodájába és meghajolt, egyből észrevette a férfi asztalán a saját aktáját. A tekintetét egyből megragadták a papírok, és nem is tudta figyelmen kívül hagyni a tudatot, hogy nem hiába vannak ott az információk a főnöke előtt. De leplezte idegességét és arcát megmerevítette, semmilyen érzelmet nem engedett láttatni, amit a főnöke megszólhat.

- Sawamura, örülök, hogy végül ide találtál – kezdte a főnöke, ami miatt Daichi arcizma megrándult egy pillanatra, ahogy felidegesítette magát a megszólalásán. Még csak most érkezett be, ráadásul mikor rápillantott az órára, maximum öt percet késhetett. Sawamura csukva tartotta a száját, és nem szólt amiatt, hogy a munkaideje öt perce végződött csak, és maga a séta telt el ennyi időbe, és nem azért érkezett meg csak most, mert annyi ideje lett volna. A rendőr megtartotta inkább magának a véleményét, nem kockáztatott, így inkább csak bólintott válaszként.

- Jöttem, ahogy befejeződött a munkaidőm – fűzte hozzá kimérten. A főnök csak bólintott, majd újra belemerült a papírjaiba. Néhány percig teljes csönd volt, semelyikük sem szólalt meg, mind e közben pedig Sawamura csak nézte a felettese mozzanatait.

- Sawamura, úgy láttam az önéletrajzodban meg az irataidban is, hogy te a Saitama prefektúrában születtél, igaz ez? – kérdezte hirtelen a férfi, ami meglepte Sawamurát. A rendőr enyhén összevont szemöldökkel vizslatta egy pillanatig az előtte ülő férfit, majd bólintott.

- Igaz, ott születtem, de néhány éven belül elköltöztünk ide, a Miyagi prefektúrába – válaszolt készségesen. A főnök csak bólintott, szemében egy érdekes és nem megnyugtató fénnyel. Sawamura mélyet nyelt.

- Az egyik rendőrségnek mostanában elég sok problémája akadt – kezdte a férfi. – Főleg emberhiány alakult ki náluk, de más gond is akad ott, ami gyors megoldást kíván. Ezért arra gondoltam, hogy át kéne helyeznünk egy embert hozzájuk, és rád esett a választásom. A Saitama prefektúrában lenne az áthelyezésed helyszíne, ideiglenes lakással, amit a rendőrség áll természetesen. Nagyon remélem, hogy megfelel számodra, és nem fog problémát okozni az utasítás teljesítése.

Daichi összepréselt ajkakkal hallgatta végig a férfi mondatait, és nem mert semmit sem válaszolni egyből, de muszáj volt kérdeznie.

- Mikortól és meddig? - tette fel Daichi az egyszerű kérdést komolyan, mivel tudta, hogy ellenkezni nem fog tudni.

- Azt írták, hogy hét végére készen áll a lakás, és addigra felkészülnek az érkezésedre is, ami azt jelenti, hogy vasárnap este már ott kell lenned. Előreláthatólag két hétről van megállapodásunk az ottani kirendeltséggel, de ez a körülmények alakulásával változhat.

Sawamura agyán gondolatok sokasága futott végig, kezdve Sugával és azzal, hogy így, hogy fog találkozni velük, majd átirányult magára a munkára és az utazásra. Daichi volt már egyszer még diák korában abban a prefektúrában a rendőr akadémiával, és amire emlékezett az az volt, hogy körülbelül öt óra az út csak oda a saját helyükről.

- Ha nincs semmilyen más kérdésed vagy ellenvéleményed, abban az esetben végeztünk, és emailben elküldöm a csatolmányt és a szükséges információkat, amiket még indulás előtt tudnod kell. Emellett a levélben meg fogod találni az ottani csapatvezetőnek és főnöknek az elérhetőségeit. És akkor végeztünk is – mondta a férfi, és várakozóan tekintett Daichira, aki csak mélyen maghajolt és elköszönt, majd kisétált az ajtón.

Nem jutott messzire, mivel néhány lépésre összetalálkozott Kurooval és Bokutóval, akik érdeklődve kérdezték a beszélgetés eredményét. Hangjuk lelkesedéssel volt tele, mint akik tényleg elhitték, hogy a barátjuk visszajön a csapatukba.