Veled minden olyan más - DaiSuga fanfiction

3. fejezet - Az érintése

Sugawara körbetekintett a gyerekeken, akik három sorban ültek a füvön, a játszótér területén. Legtöbbjük halkan beszélgetett a barátaival, de voltak, akik már mozgolódni kezdtek a türelmetlenségtől. Várakozással és izgalommal teli szemek, akik már alig várták a meghívott előadót.

Koushi sóhajtott egyet, majd rápillantott az órájára. Nem ez volt az első ebben a néhány percben, de minden egyes alkalommal csak egyre idegesebb lett, mikor meglátta azt, hogy az idő csak telik, de sehol senki. Nagyon nem tetszett neki a helyzet; a rendőr már tíz perces késésben volt.

- Sugawara sensei – kiabált egy kisgyerek az első sorból. Karja magasan himbálózott a levegőben, valószínűleg jelentkezni próbált, csak a szája megelőzte a tettét. Suga rákapta a tekintetét a fiúra, majd közelebb ment hozzá, és leguggolt, hogy nagyjából egy szintben legyenek.

- Igen, Tadashi-kun? Mit szeretnél? – kérdezte Koushi mosolyogva. Az arca és a tekintete is boldogságot és nyugalmat árasztott, már nyoma sem volt az előbbi negatív aurájának.

- Sensei, mikor kezdődik már az előadás? – kérdezte Tadashi a hangjában a tipikus gyermeki akarattal. Ezt mindegyik gyerek meghallotta, mert egyként fordultak a tanárjuk felé, úgy várva a választ.

- Ezt én is nagyon szeretném tudni, higgyétek el. De lehet, hogy a rendőrnek, akinek itt kéne lennie, valami nagyon fontos dolga akadt a rendőrségen – válaszolt Suga. – Tudjátok, a rendőröknek nagyon sok dolguk van – mesélte tovább, hogy ezzel is legalább lekösse a gyerekeket. – Biztos el kellett kapnia egy bűnözőt, és ezért késik. Ha szeretnétek megkérhetjük, hogy majd meséljen nekünk erről külön? – ajánlotta fel Sugawara. Kérdésére mindenki lelkesen bólogatott és kiabálta az igeneket. Koushi felállt a gyerekek mellől, és néhány métert távolabb menve nézett a távolba, ahonnan nagyon reménykedett, hogy másodperceken belül egy rendőr fog feltűnni.

- Hogy akarja Akaashi, hogy kedves legyek hozzá, mikor még időben sem tud érkezni? – kérdezte magától Suga. – Aztán meg majd miatta kell a következő tűzoltónak az előadását eltolni. Csak még több probléma... - sóhajtott dramatikusan Koushi, felnézve az égre.

- Elnézést, Sugawara Koushit keresem? – szólalt meg egy hang a fiú háta mögött. Sugát kirázta a hideg a hangtól, a szemei pedig becsukódtak a kellemes tónustól. Még soha nem érzett ilyet. Csak a hang annyira kellemesen és mélyen szólt, hogy érezte, ahogy ellazul miatta. Suga hagyta, hogy pár másodpercig élvezze a hatást, majd kinyitotta a szemét, és újra kihúzta magát. Gyorsan megpördült, hogy lássa ki az, aki megszólította. Meg kíváncsi is volt, hogy kinek van ilyen hangja.

Mikor szembe találta magát a fiúval, Koushi úgy érezte, hogy azzal a lendülettel is akar visszafordulni és csak elsétálni. A fiú, aki vele szemben ált, kék egyenruhát viselt, - ami egy kicsit nagy volt rá, de még így is láttatni engedte az izmos testalkatát-, és egy ugyanolyan színű sapkát tartott az egyik kezében. Koushi végig nézett a férfin, és próbált nem csalódott lenni, hogy pont ő az.

- Én vagyok Sugawara Koushi. Miben segíthetek? – kérdezte Suga karba tett kézzel. Elszomorító volt, hogy pont ez a rendőr hatott rá így.

A válaszra a rendőr szélesen elmosolyodott, és egyből mélyen meghajolt a tanár előtt.

- Sawamura Daichi vagyok a rendőrségtől. Engem küldtek, hogy tartsak előadást az iskolásoknak – magyarázta, miközben elővett a zsebéből egy összehajtott papírt. Suga a fiú arcát figyelte a beszéde közben, és örült, hogy végre össze tudja kötni egy arccal és testtel az idegeskedésének okát. Sawamura nem különbözött sokkal a többi japántól, Suga ezt egyből észrevette, de volt benne valami, ami miatt még is úgy érezte, hogy minél tovább nézi, annál több újdonságot vesz észre. Az előzőleg csak felszínesen látott fekete haj, második ránézésre már nem átlagos. A haj végződésénél és a homlok kezdeténél egy heg van, ami alig látszik, de még is, aki pontosabban végignéz a fiún láthatja, ahogyan a heg futásánál a haj nem nő rendesen.