Veled minden olyan más - DaiSuga fanfiction

19. fejezet - Elfelejtett üzenet

Sugawara kipihenten állt neki hétfő reggel az iskola nyitásának, és ez az érzés nap legnagyobb részében kitartott. Nem érezte, hogy a szemei be akarnának csukódni a fáradtságtól, és a végtagjai sem nehezedtek el a nap végére, ami meglepetést okozott, hiszen már régi ismerősként fogadta volna az izmok fájdalmát. És ezt Akaashi is észrevette.

- Milyen volt a hétvége? – kérdezte Akaashi az egyik szünetben. Kint voltak az udvaron, ügyeletet végezve, hogy valaki figyeljen a gyerekekre, míg azok játszanak. Mind a kettő tanár kezében kávé, és Koushi hiába nem érezte magát annyira fáradtnak, attól még elfogadta az italt.

- Nagyon jó. Mármint nekem igen, Bokuto háta nem tudom mennyire örült a kényelmetlen ágynak – válaszolta Suga, belemosolyogva a bögréjébe. Akaashi most már gyengéd szemmel vizslatta.

- Ahogy hazaért, egyből bealudt az ágyon, meg sem tudtam mozdítani, szóval nem hiszem, hogy aludt bármit is ott – mondta Akaashi nevetve, és már nem is bánta annyira, hogy ő nem ment. Igazság szerint Bokuto megkérdezte, hogy akar-e ő is jönni, de Akaashit megállították a saját negatív gondolatai, amit próbált kiszűrni, de nem mindig ment. Bokuto pedig mintha érezte volna ezt, mivel ahogy meghallotta Akaashi lemondó válaszát, miszerint túl sok dolga van ahhoz, hogy ő is menjen, bevonta az ölelésébe a barátját, és nem akarta elengedni.

- Akkor ma is te keltél elsőnek, mi?

- Gondolhatod! Szerintem ma el is késett a munkából, mert amikor én elindultam, még otthon volt – mesélte Keiji mosolyogva és enyhén kuncogva, és Suga is átvette ezt a hangulatot tőle.

Koushi lehajtva a fejét nevetett, közben arra gondolva, hogy talán újra visszatértek a rendes kerékvágásba. Ez pedig boldoggá tette.

- Legközelebb elmehetnénk öten valahova egy napra – ajánlotta Koushi hirtelen felindulásból. A jó hangulat magával ragadta, és elfelejtette, hogy ez az egész nem ilyen egyszerű. Akaashi felhúzott szemöldökkel vizsgálta a másikat a felvetésre.

- Szegény Kuroo pedig mint gyertyatartó jönne? Nem tudom, hogy mennyire élvezné, hogy kettő pár is van mellette, ő meg egyedül van – húzta el a mondata közben a szája szélét Akaashi. – És ráadásul nem vagyunk annyira ismerősök mindenkivel. Mármint ne érts félre, de én ismerlek téged, Bokutót és Kuroot, Daichival pedig, ha talán kétszer beszéltem összesen.

- De Bokuto, Kuroo és én is ismerem, szóval nem idegen Daichi, sőt. Kuroo és Bokuto már egyetemista koruk óta ismerik, olyan, mint te meg én. Mi is egyetem óta ismerjük egymást. Miért ellenzed ennyire? – kérdezte Suga keserűen, majd míg várta a másik tanár válaszát leguggolt egy kisgyerekhez, aki oda sétált hozzájuk. A kislány odasuttogott Sugának, aki bólintott, majd felállt, ezzel újra teljes figyelmét a másikra terelve.

- Én nem ellenzem, csak vázolom a szituációt, és próbálok elkerülni egy eshetőséget.

- Milyen eshetőséget?

- Az nem érdekes.

- De engem érdekel – erősködött Koushi, keresztbe fonva a kezeit. A testtartása megváltozott, előrébb mozdult és szembe fordult Akaashival, hogy a szemébe nézhessen. Mikor egybe fonódott a tekintetük, Suga meglepetten tapasztalta, hogy a barátja testtartása megtört volt, és hiába próbálta elrejteni, hogy ne vegyék észre a munkahelyén, Suga mégis látta. A sok éves barátságban megtanulta látni és észrevenni, és emiatt a tudat miatt ő is elgyengült, tekintete pedig ellágyult. Suga közelebb húzódott Akaashihoz, és egy hirtelen mozdulattal magához húzta és erőteljesen átölelte. Mint az egyetemista korukban. – Megint előjött? – kérdezte suttogva, és csak egy enyhe bólintást kapott válaszul, ami megerősítette a gondolatait. – Bokuto tudja?