I Promise / Befejezett/

1.

Üdvözlet mindenkinek! Itt van hát megérkezett! Az első fejezet az új könyvből. Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket. Igyekeztem írni egy Daddy kink témájút, de úgy érzem nekem ez nem megy. Majd döntsétek el ti ahogy haladunk a részekkel. Pusz R. 😘

Alig várom, hogy végre hazaérjek. Ez a nap is fárasztó volt ahogy a héten az összes. Amint leszállok a buszról, szorosabbra húzom magamon a vékony kabátomat. Hamarosan kelleni fog egy vastagabb. Azt hogy miből veszek még nem tudom, de majd megpróbálok még több pluszt vállalni. Hiába dolgozom már 17 éves korom óta, nagyon nehéz. Főleg mióta anya elment, pedig annak is már vagy nyolc éve. Amíg élt minden könnyebb volt. Még mindig borzasztóan hiányzik nincs nap, hogy ne gondolnék rá. A hideg szinte átfúj a csontjaimon, október végén nem szokatlan ez az időjárás. Az sem hoz enyhülést, hogy belépek a koszos bérház kapuján. Orromba azonnal bekúszik az iszonyatos szag, ami belengi az egész házat. Sietősen szedem felfelé a lépcsőkön a lábaimat itt - ott belefutva néhány ismeretlenbe. Sajnos csak erre a lakásra futja, bár mióta apám itt is megtalált talán már erre sem fogja. Szóval visszatérve anyára nyolc éve, hogy elment és egyedül hagyott az állat apámmal. Alig bírtam az iskolát befejezni, persze mellette nekem kellett dolgoznom. Így tudtam enni és a szükséges dolgokat megvenni magamnak. Na meg a maradékból tudott inni, de azt jó sokat ahogy azóta is. Már meg sem lep, hogy a kicsiny lakásom ajtaja nyitva. Jó mondjuk nem is az enyém, csak bérlem. Hatalmas sóhajjal lépek be, már előre tudom mi vár odabent. Óriási felfordulás ahogy mindig. Pénzt vagy bármi értéket az első alkalom óta nem tartok itthon. Mondjuk otthonnak sem igazán lehet nevezni. Egy szoba az egész, ebben van egy mini kis konyha és a másik sarokban egy tusoló. Az ágyam az egyetlen ablak alatt, mellette a kis szekrényen a legnagyobb kincsemmel. Édesanyám fényképe, ami most összetörve hever a földön. Könnyekkel a szememben térdelek le és szedegetem össze az üvegszilánkokat. Majd az összegyűrt fényképet kihajtogatva szorítom a mellkasomra.

- Louis jól van? – rezzenek össze a hangra, persze én hülye elfelejtettem az ajtót becsukni magam mögött. Bezárni minek, nem is tudnám. Tekintve hogy a zárat apám már rég tönkre tette. Nekem meg nem volt miből megcsináltatnom.

- Igen, asszonyom. Köszönöm. – törlöm le észrevétlen a könnyeimet majd felállva felé fordulok.

- Úgy látom az apja megint itt járt. Amúgy ne haragudjon, hogy zavarom. –pillantok a hatvanas évei végén járó nőre. A kezeit tördelve csak áll egy darabig.

- Nem haragszom. Gondolom a lakbér miatt jött. – motyogom a zsebembe nyúlva a tárcámat veszem elő. Sok nincs benne, tekintve a főnököm nem fizet túl jól. A benne lévő utolsó 100 fontomat nyújtom át neki.

- Sajnálom Mrs. Kolleman most csak ennyim van. De ígérem a hónap végéig megpróbálom összeszedni a maradékot. – azt nem tudom hogyan. Öt éve dolgozom a város egyik leggazdagabb emberének, de azóta sem kaptam fizetésemelést. Szerintem azt sem tudja, hogy éhbérért vett fel. Ahogy még sok minden mást sem, mondjuk például a létezésemről sem nagyon.

- Rendben Louis majd próbálok a főbérlővel beszélni, talán ad még haladékot. - mondja szomorúan, végül megveregeti a vállamat és magamra hagy. Remek most már ennivalóra sem maradt pénzem, talán beszélnem kellene Mr. Styles - al. De hogyan is tehetném? Hiszen mindenkire úgy néz, mintha meg akarná gyilkolni. Egyetlen alkalmazottjához sincs sosem egy kedves szava sem. Ahogy a nejéhez és a kicsi fiához sem. Mondjuk ahhoz a nőhöz nekem sem lenne egy kedves szavam sem. Főleg ahogy azzal a kicsike kékszemű csodával bánik. Vagyis sehogyan sem bánik vele, ez itt a probléma. Nem is értem Mr. Styles miért vette el, vagy miért van még vele. Egyértelmű, hogy a gyerek sem tőle van. Legalább is Nancy életét elnézve, na meg a gyerek sem hasonlít rá. Alig kerültem a házhoz amikor, mint a friss hús csapott le rám. Mire észbe kaphattam volna már az ágyába rángatott, pedig sosem voltam oda a nőkért ahogy azóta sem. Persze a férje mit sem sejtett abból milyen a neje, ahogy most sem valószínű. Bár ő meg a másik véglet a munka és pénz hajtásán kívül nem törődik semmivel. Fáradtan veszem le a munkaruhát magamról ma még mosnom is kell, ha holnap akarok tisztát felvenni. Talán meg is szárad! Bár ahogy jön be a hideg idő egyre nehezebben fog, nem tudom mi lesz. A két váltás ruhám, ami van nem lesz elég. Remegő térdekkel állok be a tus alá és mily meglepő nincs meleg víz. Nem baj legalább nem ütöm el az időt. Úgyis hamarosan indulnom kell a piacra. Gyorsan mosom le magamat szinte teljesen átfagyok mire végzek. A törölközővel a derekamon lépkedek el az ágyig. Legnagyobb szerencsétlenségemre egy ottfelejtett üvegszilánkba sikerül is bele lépnem. Fájdalmasan kapom fel a lábamat, s ezzel a lendülettel ülök le az ágyra. Remegő kézzel nyúlok a fiók felé legalább egy papírzsebkendővel elállítsam a vérzést. A szilánkot sikerül kinyomkodni a sebből. Az órámra pillantok amit kedves apám nem vitt el, tekintve egy értéktelen vacak. Még van két órám munkakezdésig, sajgó lábbal fekszem hanyatt. Erőm nincs felkelni kiöblíteni a ma elhasznált alsómat és zoknit. Fáradt vagyok és hihetetlenül álmos, az éhségről már ne is beszéljek. Talán a piacon majd lesz valami enni való. Sokat nem fizetnek a láda pakolásért, de legalább tudok venni rajta valami kaját. A szemeimet nem merem lehunyni nehogy elaludjak nyögve ugyan, de felkelek. A kis konyha felé lépek azért van előnye annak is, ha az ember ilyen kicsi helyen lakik. Minden tök közel van, nem úgy mint a Styles házban! Nem is értem miért laknak ekkora házban. Levéve a lavórt a szekrény tetejéről engedek bele vizet, majd egy kis mosogatószert teszek bele. A mosószerem már hetekkel ezelőtt elfogyott és nem tudtam kiszorítani a költségvetésemből. Gyakorlott mozdulattal mosom ki az alsómat majd a zoknit is. Az ablak elé kifeszített kötélre felakasztom, persze azért előtte jól kicsavarom. A talpam fáj mint az állat, alig bírok már most ráállni. Csodás lesz így ládákat pakolni az éjszaka. A kötélről levéve a száraz holmit inkább magamra veszem, egyszál türcsiben igen hideg van. Na meg ideje indulnom is, ha nem akarok elkésni. Magamra veszem az egyik melegítőmet, vagyis az egyetlen melegítőmet pulcsival. A kicsit viseletes hátizsákba becsomagolom a munkaruhát. Ez is már vagy öt éves, mióta Styles- nál dolgozom ebből sem kaptam ujjat. Persze joggal merül fel a kérdés miért nem kerestem már jobb munkát, ami esetleg jobban fizet? Hát ezt én is sokszor felteszem magamnak csakhogy túl összetett. Talán mert félek, hogy nem találok mást? Nem inkább Marcus az oka, nem akarom őt egyedül hagyni. S így legalább láthatom minden nap. Igen ő az egyetlen aki miatt kitartok bár tudom sosem lehet az enyém. Nagy valószínűség szerint én vagyok a biológiai apja. Esélyem sem lenne másként mellette maradni. Inkább eltűröm, Mr. Styles vagy Nancy megalázó pillantásait. Persze arról ne ejtsünk szót amikor minden nap egymásnak mennek. Ma is nehéz szível hagytam el a házat, de muszáj volt. Ha plusz pénz kell akkor menni kell. Ahogy lassan ideje is indulnom. A bejárati ajtót hiába is zárnám be már úgy sincs, amit el tudna bárki is vinni. Viszont ennyi pénzért vagy ez vagy az utca. Egyedül anya képét veszem magamhoz óvatosan csúsztatom be a viseletes hátizsák egyik zsebébe. Még lekapom a fogasról a dzsekimet majd kilépek a sötét folyosóra. A szag most is, mint mindig gyomorforgató még a számat is be kell fogjam. Különben biztos elhányom magamat. Amint kiérek a lépcsőházból teleszívom a tüdőmet a friss hűvös levegővel. Az egyetlen értékemre pillantok a csuklómon, ami nem más mint anyától kapott karóra. Az utolsó együtt töltött karácsonyunkra kaptam tőle. Igyekeznem kell, fájós lábamat elég nehéz rávennem akár egy lépésre is. S mivel már későre jár az utolsó busz is elment. Mondjuk jegyre amúgy sem lett volna pénzem. Szinte futva szedem a lábaimat, az út viszont így is vagy egy óra. Kifulladva már - már lihegve érek a piac bejáratához. Aggódva figyelem a társaságot akikkel ma leszek. Van köztük pár igencsak kétes kinézetű srác is. Szoros barátságot egyikkel sem ápolok, végül vállrándítva megyek hozzájuk közelebb. Az az egy is köztük van akinek nem kellene. Mindig zaklat, többször volt már erőszakos. A karomon az égés nyomok is tőle származnak. Nagyon remélem ma elkerül, semmi kedvem nincs ma hozzá. Mondjuk máskor sem, de ma különösen. Fáradt vagyok és éhes még egy rohadt szabadnapom sincs. Ha lenne sem pihenhetnek, akkor is muszáj lenne dolgoznom menni valamerre. 

⁕

Fáradtan dörzsölöm a homlokomat, nem aludtam sem jól sem eleget. De kész mázli, hogy a karórámnak van ébresztő funkciója. Hajnalban amikor végeztem a piacon már sok értelme nem lett volna haza menni. Ezért idejöttem a Styles birtokra, fordult már ez elő párszor. Nyögve tápászkodom fel a földről, az első utam a csaphoz visz. Alaposan leöblítem az arcomat hideg vízzel talán segít felébredni. A hátizsákom aljából előkotrom a fogkefét. Hát nem túl higiénikus, de ez van. Hajamba bevizezett ujjakkal túrok bele, fésű híján ez is megteszi. Ma ezer dolgom lesz és az éjjel nappali is zárva volt. Még kaját sem tudtam venni a tegnap kapott pénzből. Na mindegy majd valahogy kibírom délutánig. Ma először a medencét terveztem kitakarítani, de előtte le kell engedni. Bár nem értem miért van, hiszen sohasem használjak. Feltehetően még alszik mindenki, persze a személyzeten kívül. Ezért igyekszem halk lenni amennyire csak lehet. Lupita a szakácsnő már tegnap szólt, hogy a konyhai csap folyik. Ma még azt is meg kell csináljam. Mr. Styles elvileg még itthon van, legalább is nem hallottam ma még elmenni itthonról. Addig előre sem megyek. Nem szeretem, sőt. Mindig furcsa tekintettel vizsgálgat. Nem mintha félős lennék, de akkor is. Pedig nagyon jó kiállású férfi, csak kár hogy hetero. Magas, barnahajú nem túl izmos, de nem is olyan elhanyagolt kinézetű. Sőt nagyon jó kinézetű, talán ha más textusban találkozom vele még rá is mozdulnék.

- Louis bejönne egy percre kérem! – szól ki a kicsit idősödő színes bőrű nő. Mindig kedves, mindig mosolyog. Alacsony és hatalmas mellei vannak ezzel egyben nagyon viccesen néz ki. Csak intek neki, a medence vize nélkülem is le tud folyni. Ehhez igazán nem kellek. Mielőtt belépnék a házba alaposan leporolom a ruhámat, majd a fali kézmosónál még kezet is mosok. Azért még így is igyekszem semmi olyanhoz hozzá érni odabent, ami piszkos lehetne tőlem.

- Igen Lupe. Itt vagyok. – szólalok meg halkan. Sosem voltam az a kiabálós fajta inkább csendben húzom meg magamat. Az sokkal jobb, ha nem vesznek észre ott ahol vagyok. Ahogy hallom a fentieket ez viszont a legkevésbé sem érdekli. Torkuk szakadtából ordítoznak már most, szememet forgatva ácsorgok a szakácsnővel szemben.

- Marcus fürdőszobájában a kád lefolyó eldugult, meg kellene nézni. – fordul felém miközben kavargatja az ebédet. Hiába már neki is kell állnia, mert Mr. Styles- nak pontban délben ebédelni kell. Mondjuk ez érdekes én akkor eszem, ha éhes vagyok. Jó most akkor sem. Ő meg mindent pontosan időre csinál. Azért egyszer kíváncsi lennék rá vajon a wc. - re is időre megy? Vagy esetleg szexelni is időben kell? Megrázom a fejem a hülye gondolataimra, ami azért egy kis mosolyt is csal az arcomra.

- Lupe kész a reggelim? – dörren fel a gondolataim tárgya, rá sem merek nézni. Nehogy valamit kiolvasson a tekintetemből. Megáll előttem és csak áll nem mozdul. A padlót szívesebben fixíroztam volna, mint az ő lábait. Levegőt alig merek venni, annyira feszélyez a jelenléte.

- Igen uram készen van. Már tálaltam az ebédlőben. – mukkanni sem merek, csak magamban fohászkodom, hogy menjen már.

- Én is megyek Lupe, megnézem a lefolyót mindjárt. Önnek meg jó reggelt uram. – szúrom az utolsó mondatot az „Úr! felé. Alig bírtam kinyögni bármit is, fogalmam sincs tudja-e az évekkel ezelőtt afféromat a nejével. Ha igen jól kezeli, ha nem akkor jó. Bár nem vagyok biztos benne kinek. Mert ha kiderül biztos megöl. Meg sem várom, hogy vissza köszönjön. Úgy sem teszi. Addig érzem a perzselő tekintetét magamon, amíg el nem hagyom a házat. Kicsit szédelegve érek a szerszámos faházba. Biztos Marcus megint valamelyik játéka lehet a ludas. Azért még megvárom míg Mr. Styles elhagyja a birtokot, a francnak van kedve vele összefutni. Összeszedem a szükséges szerszámokat. Addig elintézem a medence takarítást talán már lefolyt a víz belőle. Persze, hogy ne legyek nyakig vizes kénytelen vagyok alsóra vetkőzni. Kurva hideg van ehhez, de ha gyorsan csinálom talán nem fagyok össze. Alig kezdek neki mikor köhögésre leszek figyelmes, mint a villám fordulok meg. Na nem gyorsan inkább cikk - cakkosan, a saját lábamban esek el. Persze a gúnyos nevetést így is hallom. Sőt látom is kitől jön! Mind a 180 valahány centijét, csodás! Mert hát valljuk be az! Szívesen csorgatnám rá a nyálamat napestig. Mi a faszt keres itt ez a gyökér? Felkapom a földről a pólómat majd a nadrágot is.