I Promise / Befejezett/

18.

„Nem is tudtam, hogy van kamera a házban. Vajon csak a mosókonyhában, vagy máshol is?"

Halk kopogásra merevedünk meg. Mondjuk ahogy érzem van olyan része Harry - nek, ami már így is az. Velem együtt, ezért nem is nagyon akaródzik abbahagyni.

- Egy pillanat! - kiabálja ki a hátam mögül. Kelletlenül állok fel az öléből még a nadrágomat is segít felhúzni.

- Sajnálom kicsi, majd odafent folytatjuk. Menj addig fel és tusolj le. - búgja egy puszi kíséretében.

- Szabad! - harsogja mikor már az szétzilált öltözékemet rendbe szedtem.

- Rendben, majd várlak. - suttogom, mielőtt átadnám az ajtó előtt várakozó két nőnek a helyemet. Már nem érdekel mi lesz velük. Amíg velem utálkoznak vagy beszólnak az hagyján. De a károkozás azért sok! Főleg úgy, hogy engem sodornak bajba. Persze pofákat vág mindkettő ahogy belép a helyiségbe, Harry csak a kanapé felé int. Egy utolsó pillantással hagyom el a szobát. Még végig hallgatni sincs kedvem. Előbb Marcus - hoz megyek, megnézem mi van vele. Amikor benyitok, a kicsike elmélyülten dolgozik valamit a kis asztalnál.

- Mit csinálsz édesem? - lépek mögé és kukkantok a művére.

- Nem sokára apák napja lesz, gondoltam csinálok valamit nektek. Segítesz papi?

- Persze, de majd holnap folytatjuk. Engedek neked vizet, fürdeni. Gyere. - nyújtom felé a kezemet. Majd inkább felkapva őt robogok vele a fürdőbe. A kis komód tetejére ültetem, ami szerintem még pelenkás kora óta maradt itt. Végül is nem baj mert így le tudom rá ültetni.

- Csinálhatnánk fényképeket is és rátesszük valamire, majd holnapig kitalálom.

- Az jó ötlet! A papának van egy olyan gépe, ami azonnal kiadja a fényképet. - mondja miközben egy hatalmas ásítást ereszt el. Azt hiszem most nem lesz kádban lubickolás. Csak egy gyors tusolás, mert még itt alszik el nekem állva. Közben le is vetkőztetem, engedelmesen hagyja. Amikor át akarom emelni a pucér testet, a kicsi karjait a nyakam köré fonja. Fejecskéjét a vállamra hajtja, szorosan ölel. A hátát simogatva lépek vele a tusolóba, nincs szívem lefejteni magamról. Ha kell ruhástól állok be én is. Végül azért csak el enged, így azért könnyebb lefürdetni. Hamar végzünk most nem húzzuk az időt. A hatalmas törölközőbe csomagolva viszem ki a szobába. Amíg az ágyon ücsörögve várakozik, keresek pizsamát neki. Szinte törölgetnem sem kell, hamar megszáradt.

- Ugye ide bújsz mellém egy kicsit? - kérdezi álmosan, a szemeit résnyire nyitva.

- Persze édes, mint mindig. Amíg elalszol itt maradok, meséljek vagy énekeljek valamit?

- Nem most nem kell. A papa merre van?

- Itt cseppem. - vágódik be mellénk a szépséges colos mosolyogva. Picike egyből felé fordul és a mellkasába fúrja az arcát. Egymást ölelve bújnak össze, Hazzy a lábát az enyémhez dugja, míg fél kezének ujjait a hajamba mélyeszti. Behunyom a szemeimet is az érzésre, a kicsike is mélyeket lélegzik kettőnk között. Nem is kell neki sok, hogy álom földre érkezen. Apjától elfordulva helyezkedik be a hatalmas ágy közepén, csak vigyorogva figyelem. Papa átható zöld szemekkel néz rám, le sem veszi a tekintetét rólam. Persze a lábaival simogat ahogy a tekintetével is. Az ajtó felé pillantva jelzi, hogy menjünk.

- Te fürödtél már? - szólal meg, de már csak odakint.

- Nem, előbb Marcus-t akartam. Elmondod mi volt, vagy nem rám tartozik? - pillantok hátra a háló ajtóból.