I Promise / Befejezett/

13.

Ezt a részt is olvashattátok már, igaz Harry szemszögéből. Tehát semmi érdemleges nem történik benne, ja és új sem. Ezért akit zavar az már bele sem kell kezdjen az olvasásba. Pusz R. 😘

„...Lehunyt szemekkel csak lihegésre telik, kell egy kis idő míg megnyugszom."

- Hogy vagy kicsi? Jól érzed magad? - kérdezi halkan, szemeimet résnyire nyitva pillantok fel. A tarkójánál fogva rántom egy csókra, kell most nagyon is. Most én vagyok aki csókolja őt, nem is áll ellen. Mindent próbálok bele adni, amit csak érzek. Mert ha lassan is, de muszáj lesz elismernem igenis érzek iránta valamit. Ami már rég nem a gyűlölet vagy az utálat. Hosszú percekig egymást átölelve csókolózunk.

- Jól érzem magamat, igen. - vigyorodok el és amit most érzek az a boldogság. Csak az ujjaim hegyével érintem a szép arcát. Nem fogok vele tudni betelni, akár milyen harcias és pofozkodós akkor is gyönyörű.

- Nagyon régóta vártam már rád Louis. - búgja a nyakamba, a kezem lejjebb siklik a mellkasán egészen a szerszámáig. Vágyom rá, hogy én is örömet okozzak neki, olyan hévvel kezdem simogatni a levegő is benne szorul. Szépséges farka reszket a tenyeremben.

- Nem, nem kell ezt csinálnodhhh...- lihegi, ó dehogynem! Erősen kapaszkodik a vállamba az arcát a nyakhajlatomba szorítja.

- De én nagyon szeretném, látni akarlak közben. - suttogom, a kiadott hangjaira a szemeimet is behunyom. Érzem ahogy egyre közelebb jár, a nyakamon a bőrt folyamatosan szívja vagy harapja.

- Még egy kicsit. - nyüszíti, de eszem ágában sincs abbahagyni amíg el nem megy. Kezemet leszorítva állít meg, lüktetve élvez az arca még csodálatosabb mint eddig. Végül enyhül a szorítása csak a lihegés marad, a tenyeremet végig húzom a mellkasán. Persze szétkenve rajta az élvezetét, szívesen tusolnék vele ha erre kér.

- Ezt sem hálából tettem Edward. Hanem azért mert így akartam, nagyon szép vagy ilyenkor, szebb mint általában. - kapom a szám elé a kezemet, mekkora ökör vagyok ezt most tényleg hangosan mondtam ki?

- Annak örülök. Amúgy rohadt furcsa ez az Edward, szerintem hagyjuk. - vigyorog rám, kielégülve. Ebben igaza van mert ez tényleg krincs.

- Legyen inkább Daddy, vagy apuci? - kérdezek vissza kíváncsian miközben az ölelésébe bújok.

- Még nem tudom, majd kialakul. - suttogja álmosan. Ránk húz egy takarót kicsit még fészkelődik mögöttem. Azt hittem meg fogom bánni ezt az egészet, de egy percét sem bánom. Nagyon jó vele lenni, igazán tetszik és tud gyengéd és kedves szerető lenni.

- Kérdezhetek? - szólalok meg halkan, azért kíváncsi vagyok egy - két dologra. Bár azt nem tudom fog - e válaszolni. - Ha hetero vagy akkor miért csinálsz ilyeneket? - meg is fordulok felé. Így szembe kerülve vele, érdeklődve kémleli az arcomat.

- Nem vagyok az, sosem voltam. S tudom a következő kérdésed, miért nősültem meg. Nos, azért mert apám nem akarta a buzi fiára hagyni a cégét. Ezért kénytelen voltam alig 20 évesen elvenni Nancy-t. De az öt év alatt egyszer sem nyúltam hozzá, sőt még csak nem is aludtam vele egy hálóban. - magyarázza, na ezek a dolgok azok, amit nem gondoltam volna róla sosem.

- Sosem próbálkozott?

- Ó, dehogynem. Eleinte, de végül feladta. - kuncogja el magát. - Engem nem itatott le, mint téged. - ó, basszus tényleg tudja, hát én mindjárt elsüllyedek. A szemeimet is összeszorítom rá se kelljen nézzek.