I Promise / Befejezett/

26.

Alig eszem meg a reggelimet, amit persze Lou nyál csorgatva nézett végig. Pedig ő már megkapta az adagját. Az üvegajtó kivágódik és egy mogorva igencsak idősödő fickó lép be rajta. Egyből az én riadt kismadaram mellé lép, valamit magyaráz hangja egyáltalán nem megnyugtató. Persze a Kicsikém egyből hadonászik is amikor a takaróját akarja felemelni.

- Elég! Ne merjen így hozzányúlni. Ilyen stílusban meg pláne ne! - szólok rá kicsit erélyesebben, hát biztos nem fog Louis- val így bánni.

- Én vagyok az orvos! Örüljön neki ez a koszos hajléktalan, hogy kap ellátást. - szűri a fogai között, ábrázatán nem kevés undor a hangjában megvetés.

- Na takarodjon innen kifelé addig, amíg van foga. - lépek mellé egyből szembe is fordul velem. Louis kezéért nyúlok, érzem ahogy reszket.

- Ki maga, hogy itt utasítgat. Mindjárt hívom a biztonságiakat és kidobatom innen. Vagy maga is ilyen, mint ez itt? - néz most le a drágámra. Egy pillanat alatt kapom el a köpenyénél fogva és passzírozom a falnak.

- Először is te bunkó, ő nem hajléktalan hanem a Styles & Tomlinson co. (corporation) társtulajdonosa. Másodszor pedig én is beteg vagyok tbc. -s. Szeretnéd, ha megnyalnálak? Megteszem rohadék, ha nem tudsz tisztelettel bánni az emberekkel. Akkor is ha hajléktalan valaki, attól még ember.

- Nem, ez nem az. Megérdemli, hogy ott legyen ahol! - fröcsögi, na nekem sem kell több fél kézzel rántom le a maszkját és nyalom orron. Ide hallom ahogy Louis már röhög, a vállam felett pillantok rá. Már ezért megérte, hogy nevetni hallom. Vigyorogva engedem el a dokit. Aki persze nem győz prüszkölni meg dörgölni magát.

- Ezért feljelentem! - morogja.

- Azt lehet szabadon. Egyébként nem mással beszélt mint Harry Styles -al. A cég igazgatójával és másik tulajdonosával. Gondolom innen onnan hallott már róla. Tehát még mindig jelentgetni akar? - látom szemében mennyire megleptem ezzel.

- De, de az nem lehet. Az az ember már öreg, vagy meg is halt. - motyogja az ajtó felé oldalazva tekintetét le sem veszi rólam.

- Ja meg, az volt az apám. Már négy éve enyém a cég, én irányítom. Higgye el tudom ki vagyok, és azt is tudom mire vagyok képes. Pláne a szeretteimért és ha még egyszer így merészel beszélni vagy viselkedni a leendő férjemmel. Kinyúvasztom és felakasztom magát, de az is lehet előtte kibelezem. Megértette? - állok meg vele szemben farkasszemet nézve.

- Igen, sajnálom uram. - vakkantja majd ki is iramodik, még az ajtót sem csukja be maga mögött.

- Te mindenkit nyalogatsz? - kérdezi Lou a könnyeit törölgetve. De el kell rohanjak szájat, mosni meg fogat. Amikor végzek sietek is vissza Lou -hoz.

- Nem, mindenkit nem. Téged mondjuk nyalogatnálak szívesen. - hajolok felé az alsó ajkamat beszívva.

- Én meg hagynám. - már most szaporán veszi a levegőt pedig csak beszélgetünk.

- Aham és hol szeretnéd, hogy nyalogassalak? - morgom az ajkai közé, mindjárt megőrülök. Annyira kívánom és itt van előttem kipirulva gyönyörűen.

- Senki nem nyalogat itt senkit. Kérem itt betegek vannak, nem kanos tinik! - dörren fel mögöttünk Niall a hóna alatt egy igen ismerős logóval ellátott zacskóval. Persze könyékig benne s ahogy elnézem a szája is igen csak tele van.