I Promise / Befejezett/

15.

„...Annyira izgató mindjárt beleőrülök az sem bánom már, ha én leszek alul. Csak többet kaphassak ebből a csodából."

Hangos sóhajokkal jutalmaz ő is minden érintést. Megpróbál felülre keveredni, de most még nem hagyom. Mindenhol nyálas puszikat hagyva rajta közelítek a célom felé. Érzem a feltörő délutáni emlékre reszket mindenem, még a hányinger is rám tör. A hangját már nem tudja visszatartani, türelmetlenül löki fel a csípőjét. A combja belső felét puszilgatom végig. Talán tudok erőt gyűjteni, hogy a számba vegyem újra. Egyre lejjebb haladok, a szenvedő farkára teszem a kezemet. Megérinteni megy akkor talán az is fog, ha a számba veszem. A vállaimnál fogva húz fel, most nem is ellenkezem. Csak behunyt szemekkel hagyom magamat, remélem azért nagyon nem veszi zokon a dolgot. Mellém dőlve puszilgat ahol csak ér. A keze végig siklik a gerincem vonalán, majd a tarkómnál áll meg és ránt magához egy csókra.

- Ne haragudj. - sírom el magamat. A hüvelyk ujjával és az ajkaival törli le a könnyeimet.

- Nem haragszom. Azok után, amit veled tettem én sem akarnám ezt csinálni. Sőt inkább te ne haragudj rám. - búgja a számba. Maga alá gyűrve kezd mindenhol végig csókolgatni vagy szívogatni. Nem is hagy ki egyetlen centit sem. Hangos lihegésre és fújtatásra futja határtalanul jól esik, amit csinál.

- Nagyon finom vagy Lou. - susogja a fülembe. A szerszámom már nagyon szenved vágyva a kielégülést. Először csak a farkam végét engedi a szájába, nyelvével körözve kicsit a tetején. Már ez is, ennyi is katarzist okoz, azt sem tudom ezen a világon vagyok-e. A hajamba markolva izzadtan kínlódok alatta. Ilyet még senkivel nem éltem át, annyira hihetetlen ez a férfi.

- Ó Istenem! Hazzy ez fantasztikus. - de végig sem tudom mondani, a farkam oldalát harapdálja végig gyengéden. Végül egy hirtelen mozdulattal nyeli be az egész hosszomat, a lélegzetem is elakad. A hajába kapva próbálom meg irányítani. Amikor megérzem az ujját a bejáratomnál kicsit megijedve húzom el magamat, amit rögtön észre is vesz.

- Én, én még soha nem... - nyögöm.

- Tudom édes emlékszem, hogy mondtad. Nem akarod, hagyjuk abba?

- Nem dehogy, csak én még sosem voltam passzív. - mosolyogva hajol vissza a számra.

- Ha szeretnél még várhatunk. De ígérem gyengéd leszek. - elhiszem neki, ebben az állapotban már másra úgysem lennék képes. Akarom őt, éreznem kell nincs visszaút.

- Akkor mit szeretnél?

- Folytasd, de óvatosan. - mire kimondom már az egyik ujját érzem is. Picit feszít, de nem vészes egyáltalán. Sőt, valami hihetetlenül jó érzés kerít hatalmába. Halk nyögdécselésre futja csak és végre visszatér a farkamhoz. Hagyja, hogy újra érezzem a nedves forró ajkait. Még vagy két ujját hozzáadja a bent levőhöz, ez azért picit kellemetlen. Erre felszisszenek, felkapja a fejét és néz. Csak apró bólintással jelzem, hogy nagyon is jól érzem magamat bár fáj az tuti.

- Fáj, nagyon. - nyöszörgöm. Lassan húzza ki belőlem az ujjait majd felhajol csókolózni.

- Nem haragudj. Pedig tényleg nagyon akarlak. - súgom reszkető hanggal a számon.

- Tudom, érzem csak lazíts. Arra figyelj, ami itt van fent oké? - hajol vissza az ajkaimra, lágyan simogatva a sajátjával. Vissza helyezkedik a lábaim közé, számat egy pillanatra sem engedi. Feltérdel a lábaim között majd végig simítja a hasamat. Karjaimat a fejem fölé tolja, annyira gyengéd el sem hiszem. Délután borzasztóan durva volt, most meg? Fantasztikus szerető, nagyon odafigyel mindenre. Egyik keze a farkamat célozza meg, határozott mozdulatokkal kezdi hátrahúzni a bőrt. Csak vergődök alatta, lepedőt markolászom magam mellett. Reszketve sóhajtozok, egyik borzongás követi a másikat. Mire beilleszti magát a bejáratomhoz, már remegve vágyom rá. S mikor végre elkezd befelé nyomulni, az érzésre a hátam is ívbe feszül. Egyszerűen valami hihetetlen érzés ahogy beljebb és beljebb nyomja a szerszámát bennem. Még a könnyem is kicsordul, nem a fájdalom miatt. Azt nem mondom, hogy nem feszít, de határozottan nem fáj.