A sír felé közeledve elfog a páni félelem, nem látom Lou -t a padon ülni. Idegesen pattanok ki és jártatom a tekintetemet. A nevét kiabálva egyre idegesebb vagyok már a sírás kerülget. Elrabolták, elvitték! Uram Isten most mi lesz? Kínomban a hajama...
„- Ha elalszom elmész, mégis oda?– pillant fel a szempillái alól.
- Nem, nem megyek el. Amúgy miért nem akarod, hogy elmenjek?
- Hát mert, mert nem akarok mindjárt így kezdeni egy kapcsolatot. Megpróbálok megfelelni az elvárásaidnak. Fáj a tudat, hogy máshoz mégy. – motyogja félálomban."
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
*
Reggel jóval korábban ébredek, mint az ébresztő szólna. Mindig így kelek, nem akarom a kicsit és most már Louis - t sem felébreszteni. Időben be akarok ma érni a céghez, a szerződéseket mindenképpen át kell néznem. Halk léptekkel hagyom el a gyerekszobát. Még az este jöttünk át Marcus -hoz mind a ketten. Azért majd a későbbiekben, ha úgy alakul szeretnék Lou - val kettesben aludni a hálóban. Gyors öltözés majd a fürdőben is elintézem még a dolgomat. Remélem Lupe már csinált kávét, reggelire most nem vágyom. A konyha felől már hangok érkeznek, meglepve mindenkit aki bent van megyek be a helyiségbe.
- Jó reggelt uram! – köszön is egyből a szakácsnő. Már ugrana kiszolgálni, de túl jó a hangulatom a tegnap délután történtek miatt.
- Maradjon, magam is el tudom intézni. – szólók rá mire csak bólint és hagyja, hogy kitöltsem magamnak a kávét. Raul csak gyanúsan méreget mielőtt megszólalna.
- Ne hívjak orvost? Biztos jól vagy? – kérdezi végül vigyorogva. Felsandítok rá a bögrémből fél szemöldökömet felhúzva.
- Nem kell igazán jól vagyok köszi. – azért elengedek én is egy mosolyt. – Mehetünk? Ma még ezer a dolgom. – és legnagyobb döbbenetükre még be is teszem a mosogatógépbe a bögrét. Annyira tetszik az arcuk, fejemet ingatva vonulok a kabátért, nyomomban a testőrrel. Karl már a bejáratnál vár a kocsival. Raul hangtalanul követ, amint leérünk az autóhoz már nyitja is az ajtót. Szerencsére innen nem tart olyan vészesen sokáig beérni az irodába, ha azt közel egy órás utat nem számolom annak. Addig van időm átgondolni a dolgokat, amik tegnap történtek. Hétfő lévén jó erős a forgalom, de azért a szokásos Starbucks- nál megállunk egy plusz kávéra. Útközben felhívom a titkárnőmet, Tessa -t. Miszerint mire beérek, az iratok és a személyzeti vezető legyen az irodámban. Ma is ahogy általában minden nap, ebédre otthon akarok lenni. Majd a szerda lesz érdekes, akkor lesz a tárgyalás. Már reggel kilencre a bíróságon kell legyek. Amikor megáll a kocsi a hatalmas üveg irodaház előtt Raul már fel is szakítja az ajtót. Kezemben a kávéspohárral vonulok be a hatalmas épületbe, annak is a legtetejére. Az irodámba érve Tess és a személyzetis fickó már vár rám.
- Üdvözlök mindenkit! – köszöntöm mindkettőjüket. Majd a székemben helyet foglalva nyúlok az elém tett aktákért.
- Jó reggelt Mr. Styles. – köszön vissza a középkorú fickó. Csak egy pillantásra méltatom, közben azonnal át is futom Louis szerződését. A szemem is majdnem kiesik amikor meglátom, hogy mennyi fizetéssel lett felvéve. Valamint, hogy ez már öt éve ugyan ennyi.
