I Promise / Befejezett/

4.

Harry 

Egy perc nyugtom sincs ettől a szukától, hát tényleg nem tudja felfogni mennyire nem érdekel? Esküszöm most is azért jött csak, hogy idegesítsen.

- Harry hallasz te egyáltalán? – kérdezi a fürdőszobából kifelé jövet. Csak felpillantok rá, s ha tudná mennyire gyűlölöm.

- Hallak! Téged ki ne hallana? Olyan átható a hangod azt bárki meghallja. – állok fel az ágy széléről, szándékomban áll itt hagyni őt. Különben sincs kedvem vele beszélni és nincs is már mit. Veszekedni akar állandóan, komolyan csak ez élteti ezt a szukát. A karomnál fogva ránt vissza a szobába, kedvem lenne lekeverni neki egy pofont. Csak azért nem teszem, mert még a végén ellenem fordítja a bíróságon.

- Megmondtam, hogy elperelek tőled mindet. Nem vagy más Harry Styles, mint egy mocskos buzi. – ordítja bele az arcomba hatalmas vigyorral a képemen díjazom. Majd hátrébb lépek tőle mert, ha még egyszer hozzám ér tuti nem bírom magamat vissza fogni. Minimum megérdemelne egy laza folytogatást, ha tudná mennyire gyűlölöm?! Felkapja a dísztálat a komód tetejéről és már repül is felém. Majd csörömpölve ér földet. Célozni azt még mindig nem tud, nem baj majd ennek az árát is rá verem. Mivel már most tudom, hogy nyert ügyem van a bíróságon csak kéjesen vigyorgok rá.

- Tudod mit csinálsz te Nancy? Semmit ezen a kibaszott világon. Fogod a bugyidat és eltűnsz innen végre. Ennyivel jöttél ennyivel is mész! – indulok felé és ennyi elég is neki ahhoz, hogy megijedjen.

- A fiam nélkül sehová nem megyek. – visítja, de ez nem érdekel akkor is elperelem, ha nem az enyém Marcus. Hivatalosan én vagyok az apja ennyi.

- De bizony anélkül mész. Tudod jól a pénz beszél.

- Nem is a tiéd, akkor miért akarod őt? – zokogja. Most érzem ebből a beszélgetésből ennyi is elég volt. Kiballagok a szobájából, halálos nyugalommal fordulok vissza az ajtóból.

- És akkor mi van? Hogyne tudnám, én tudom a legjobban Nancy, soha egy ujjal sem nyúltam hozzád. Hogy a te szavaiddal éljek mocskos buzi vagyok. – hát igen öt éve kellett elvegyem mert jó hírű család blablaba. Ja és mert apám nem akarta a „Buzi" fiára hagyni a céget. Végül arra hagyta és épp itt az ideje, hogy megszabaduljak az ál nejemtől. Letrappolok a földszintre egészen a bejáratiajtóig. Talán, ha kinyitom neki és elzavarom nem jön vissza többé. Követ a szerencsétlen, nem baj így könnyebb dolgom lesz legalább. Persze egy szépséges kócos itt ácsorog a létra tetején. Édesem, le ne essen onnan, aggódva pillantok fel rá. A tekintetem is nehezem vonom meg tőle, ha tehetném egész nap nézném. Annyira tökéletes és formás mindene, a szemei pedig mint a kristály úgy csillognak. Bárcsak egyszer rám is úgy nézne velük, mintha én lennék az egyetlen számára a földön. A szívem majd kiugrik a mellkasomból már csak attól, hogy nézem a drágát.

- Harry kérlek ne csináld már! – nyafog Nancy a tekintetemet visszafordítom. Pedig Louis-t szívesebben nézegettem volna. Már akkor kiszúrtam, amikor hozzánk került, de az előttem álló büdös ku...va. Jaj még gondolatban sem mondom ki. Nos szóval ez itt előttem, letámadta, leitatta ezt a szerencsétlent. Sosem felejtem el amikor végzett vele, szenvedve hagyta ott a szobában. Ha nem segítek neki a saját hányásába fulladt volna bele. Akkor mondta el mi történt, szerencsétlen életében nem volt még nővel. Nancy nem tudta, amit én már az első perctől igen. Ez a szegény fiú nem a nőkhöz vonzódik. Emlékszem napokon keresztül úgy járt kelt, mint a zombi. Szerencse vagy nem, de nem emlékezett arra, hogy azon az éjszakán én vakartam össze.