I Promise / Befejezett/

23.

"- Nem, csak egy darabig. Aztán gondolom a telefon lemerült és nem tudta feltölteni. De megtartotta és vigyázott rá. Megadtam neki egy jó ismerősöm címét is, ahol jó helye lett volna. Sajnos nem ment el. Viszont találtunk nála egy újság cikket és egy levelet is. - nyújt át egy borítékot és egy újság darabját. Ahogy nézem egy pletyka lapból van. Amikor bevonultam az elvonóra arról szól a cikk és egy ezer éves fotó rólam. Remegő kézzel nyitom fel és húzom elő a papírlapot. Azonnal feltűnnek Lou gyöngy betűi. Még utoljára felpillantok, mielőtt elkezdeném olvasni a sorokat. A könnyek már az első sor után elöntik a szemeimet. "

Drága Harry-m!

Ha ezeket a sorokat olvasod akkor valószínűleg már nem élek. Kérlek vigyázz a kisfiamra, annyira sajnálok mindent. Nem tudtam kitartani érte és érted sem. Hát milyen apa vagyok én? Most biztos azt kérdezed honnan tudom, hogy az én fiam. Mindig is sejtettem, éreztem. Ezért maradtam a végsőkig vagyis nem, mert inkább elmenekültem. Édesanyád is mondta, de én nem mertem tőled megkérdezni. Tudom nem vagy rossz! Nekem megmutattad az igazi Harry-t. Aki érzékeny, kedves és gyengéd. Abba a Harry-be szerettem bele és szeretlek az utolsó lélegzetvételemig. Igaza volt Zayn- nek, én nem vagyok hozzád való. Nem vagyok gazdag, nem tartozom ahhoz a társadalmi réteghez amiben te élsz. Én csak egy koszos hajléktalan vagyok, aki csak arra érdemes, hogy belerúgjanak. Remélem a telet nem élem túl, mert akkor legalább a lelkem békére talál. Esetleg éhen halok, bár az talán rosszabb, mint a fagyhalál. Remélem sikerül a drogokat elhagynod és az életed a legjobban alakul. Megtalálod számodra a megfelelő partnert és boldog leszel. Egyszer majd mesélj rólam Marcusnak, ha már elég nagy lesz, hogy megértse a dolgokat. Azt nem mondd el neki kérlek, hogy a papája egy utolsó koszos hajléktalan volt. Én is annyira szégyellem, nem tudtam semmire jutni az életben. Már megbékéltem vele, már nem bánt. Nekem ezt írta a sors, így legalább tudok találkozni anyukámmal. Végül ne hibáztasd magad miattam, bűntudatod se legyen! Megbocsátottam mindent. 

Szeretlek, örökké szeretni foglak! 

Louis

Hangosan ráz a zokogás mire a levél végére érek, s egy szót sem tudok Niall felé kinyögni. Percekig átölelve tart, amíg meg nem nyugszom valamennyire.

- Ni mondd, hogy él! Ugye él? - markolok a vállába esdeklőn nézek rá.

- Él, még! Nincs jól, nagyon rossz állapotban hozták be. - közben lenyom az egyik fotelba. Érzem még csak most jön a neheze.

- Mi baja van? Ne kímélj. - hajtom le a fejemet rá se kelljen nézzek. Minden miattam van, ha akkor nem üldözöm ki az utcára akkor talán jól lenne.

- Összetett. Először is megpróbálom elmondani úgy, hogy érthető legyen. Tbc-s ami önmagában is elég szar betegség. De úgy még rosszabb, ha nem kezelik. Gyógyszerekkel jól gyógyítható igaz hosszadalmas, de meg fog gyógyulni.

- Akkor? - pillantok rá mert érzem a hangján van még valami.

- Megjósolni sem tudom mi lesz a végkimenetele, ez a legaggasztóbb. A keze nagyon csúnyán gyógyult, valószínűleg el is fertőződött. Azt már a megműtötték és a plasztikai sebész helyre hozta. Mivel nagyon, de értsd nagyon alultáplált betettek neki egy gyomorszondát.

- Értem. Csak felfogni nem tudom, de értelek Ni meg minden! A biztosítás fedez mindent? Mármint a VIP ellátást? Szeretném, ha mindenből a legjobbat kapná! – motyogom magam elé. A kezemet már kicsi darabokra törtem volna, ha tudom. Fel sem foghatom mennyi szörnyűségen kellett keresztül mennie a fél év alatt.