A sír felé közeledve elfog a páni félelem, nem látom Lou -t a padon ülni. Idegesen pattanok ki és jártatom a tekintetemet. A nevét kiabálva egyre idegesebb vagyok már a sírás kerülget. Elrabolták, elvitték! Uram Isten most mi lesz? Kínomban a hajama...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"...Minden holmi az ágyon, az eredeti csomagolásban. "
Én ezt nem értem, miért nem mosták ki? Az eddig viselt dolgokat is megtalálom szépen betéve egy másik zacskóba. Mi a faszom van a személyzettel? Holnap kurvára eligazítást kell tartsak ez így nem lesz jó. Nem baj, akkor keresek a saját dolgaim között egy pólót és egy alsót neki. Éppen lépnék ki mikor törölközővel a derekán megjelenik. Milyen cuki vizes hajjal, összevissza áll neki.
- Kész vagyok! Kezdhetjük. – ejti le magáról a törölközőt a szoba közepén állva. Pislogni sem merek, annyira gyönyörű. Óvatosan lépek elé, a derekára teszem a kezemet. Majd ölelésre húzom közelebb a karjaival át is ölel. Csak állunk a szoba közepén egymásba kapaszkodva. Érzem ahogy haloványan reszket.
- Gyere öltözz fel. - hajolok le a törölközőért, újra körbe tekerem rajta. - Holnap, vagyis ma beszélek a személyzettel. Ezeket a ruhákat előbb ki kell mosni, így nem lehet viselni.
- Ó, én nem akarok gondot majd kimosom magamnak.
- Louis elég. A kedvesem vagy, velem élsz. Nekik meg ez a dolguk. - teremtem le kedvesen. Eszemben sincs megijeszteni.
- Akkor, most mi most nem?
- Most nem. Hosszú volt ez a nap mindkettőnknek, főleg neked. Aludjunk inkább.
- Azt lehet itt is. - susogja, az ágy mellé lépve kapkodja le róla a dolgokat.Csak vigyorogva figyelem, ahogy behelyezkedik a takarót az álláig húzza.
- Akkor rendben, aludj jól Louis. - fordulok az ajtó felé nem akarok semmi olyat, amit ő nem. Majd akkor ha szívesen adja mert adni szeretné.
- Te nem alszol itt velem? - erre visszafordulok már lépnék felé.
- Nem akarok semmi olyat tenni Louis, amit te nem akarsz.
- De akarom Harry, nagyon. - süti le a tekintetét. Csak érdeklődve figyelem egy darabig.
- Akkor áthozom a sebtapaszt meg a többi holmit. - akárhogyan is mondta, hogy akarja ebben azért nem vagyok annyira biztos. Mire visszaérek az elsősegély csomaggal már édesen hortyog. Mosolyogva pakolok le az éjjeliszekrényre, a haját kitűröm a homlokából. Kicsit mocorog mikor a fertőtlenítővel letörlöm óvatosan a szemöldökét. Majd ráteszem a sebtapaszt a sérült részre.
- Sajnálom én akarom, mindjárt kelek. - motyogja félig nyitott szemekkel. Átballagok az ágy túl felére, alsóra vetkőzve bújok be mellé. A takaróját felemelve fészkelődik közelebb, persze a hátsóját egész közel tolva hozzám. Ó, Istenem, angyalok a mennyben. Itt fekszik mellettem egy csodaszép fiú, alig bírom megállni, hogy ne érjek hozzá. Hátra nyúlva a karomért húzza a derekára.
