I Promise / Befejezett/

17.

„- Az ilyeneknek, mint nekem semmi közöm nincs ahhoz, hogy te merre vagy. És hogy a fajtámnak élni sem szabadna. - érzem a keze simogatásából, hogy igencsak önuralomra van szüksége ahhoz, hogy ne ordítozzon. Inkább megfogom, az ujjait összefűzöm az enyémekkel. Apró puszikat hagyok a kézfején."

- Értem, ez melyik volt?

- Lupe.

- Szuper és Rachel ő is mondott valamit? - helyezkedik be mellém, a fejemet a mellkasára hajtom ujjait a hajamba mélyeszti.

- Igen ő is. De Harold én nem akarok bajt. Kérlek ne rúgd ki őket. Nem baj, ha ilyeneket mondanak, nem zavar. Tudod a mai világban nagyon nehéz munkát találni, nem szeretném, ha miattam vesztenék el. - nézek fel rá komolyan, de visszanyomja a fejemet a mellkasára.

- Nem ígérem meg, de meg kell értsd Lou a dolgokat. A fizetésükért cserébe tisztelettel tartoznak. Ahhoz semmi közük, hogy én kivel vagyok együtt. Nem rúgom ki őket, de elbeszélgetni mindenképpen szeretnék velük. Szóval Rachel?!

- Ő akkor szólt be amikor mostam a holmikat. Tényleg még oda le kell menjek. Na hát ő azt mondta, hogy nálad ez az egész úgyis csak pillanatnyi lesz. Ha megunsz majd eldobsz mert mindenkivel ezt csinálod. - halkul el a hangom. Mert annyira fújtat, mint egy gőzmozdony.

- Hát ez fasza. Azt nem mondta, hogy ő ezt honnan veszi? - köszörüli meg a torkát.

- Csak annyit, hogy régebb óta van itt mint én. Ezért jobban tudja a dolgokat.

- Jó akkor tegyük tisztába a dolgokat, mielőtt a szépséges buksidban gyártanál sok barom gondolatot. Nekem te vagy az első komoly kapcsolatom, soha senkit nem vittem vagy hoztam haza. Öt évvel ezelőtt amikor el kellett vennem Nancy-t akkor költöztünk ide. Mindenki új alkalmazottként került hozzánk. Veled együtt kezdtek. - félig ülő helyzetbe küzdi magát, hogy kényelmesen tudjon rám nézni. A hajam birizgálását egy pillanatra sem hagyja abba.

- Akkor ezt nem értem most. Szűz nem voltál, akkor?

- Apámmal tartottam a kapcsolatot, de nem vele éltem. Anyával, ő nevelt fel engem. Még csak nem is Londonban laktunk. Amikor beteg lett akkor kezdtük szorosabbra fűzni a viszonyunkat, hogy rám tudja hagyni a céget. Voltak kapcsolataim, csak sosem komolyak. Nem áll szándékomban téged megunni Louis. Öt hosszú éve csorgatom utánad a nyálamat végre itt vagy, velem vagy. Nem foglak elhagyni, hacsak te nem akarsz menni. Még a Daddy kinkes szarság sem érdekel csak maradj velem, szeress engem. - és most először látok könnyeket a szemeiben. Felnyúlva hozzá törlöm le őket.

- Nem akarlak elhagyni Harold, már nem. Remélem tényleg nem bántasz már többet. Félek tőled. - suttogom és húzom csókolózni. Nem is ellenkezik azonnal adja a finom száját, nyelvét. A simogató kezei libabőrt hagynak maguk után. Pihegve kipirultan támasztja a homlokát az enyémnek.

- Nagyon fogok igyekezni. Gondolom azért lettél rosszul is, meg ezért ájultál el. Nem szeretném, ha félnél tőlem. Szeretsz is legalább kicsikét?

- Valószínűleg ezért, azt hittem megint nekem esel. Nem hiszem, hogy még egyszer el tudtam volna viselni a dolgokat. Inkább ölj meg akkor. - csukom be a szememet, élvezem ahogy simogatja az arcomat az ajkaival.

- Ha kell pofozz fel, hogy észhez térjek. Én szeretlek Lou, szerelmes vagyok beléd. Csak nem tudtam az elején, hogyan kellene viselkednem. - motyogja a nyelvemet táncba hívva, hihetetlen érzés csókolózni vele. Már ennyi is elég, hogy délen elkezdődjön valami és nem kicsit legyen szűkős a nadrágom. Halk kopogás érkezik az ajtó felől majd meg is jelenik az aki kopogott. Harry egy pillanatra sem enged ki az öleléséből.