I Promise / Befejezett/

24.

Már hajnalodik, de még a szememet sem mertem lehunyni. Nem is akarom, vigyáznom kell Lou-ra. A gépek hangosan kezdenek csipogni és visítani. Ijedten pillantok le a kicsire. Hatalmasra nyílt szemekkel kapkodja a levegőt. Villámgyorsan ugrok talpra az ágy mellé. Onnan figyelem, az oxigén maszk a helyén nem értem mi lehet a baj. De mire bármit is tudnék csinálni, ellepik a szobát. Hátrébb tessékelnek, bár magamtól is engedném őket. Pislogni sem merek csak a falig hátrálok, onnan nézem a történéseket. Dobálóznak az orvosi szavakkal, amiket nem értek. Egy - kettőt ismerek, azokat is a Grace klinikából.

- Összeomlik a tüdő, pneumothorax, mellkas tálca, be kell csövezzük. Tubus, Cianózis. Stb... - ennyi ismeretlen szótól és fogalomtól még majdnem el is ájulok. Tartanom kell magamat, ez nem történhet meg. Látom Louis már nincs magánál, szinte élettelenül fekszik az ágyon. A bőre színe egyre kékebb, az arcát nem is látom. A gépek szerint életben van, bár nem tudom melyik szám mit jelent. Csak a szív monitort ismerem fel, ha lassan is de legalább pittyeg. A könnyek már rég eláztatták a rajtam lévő felsőt. Hangtalanul folyik végig az arcomon. Remeg mindenem, a szememet levenni sem tudom a szerelmemről. Nem veszíthetem el most már nem, alig kaptam még vissza. A padlót beborítja a vér, egyre többen vannak a szobában hatalmas a hangzavar. A fal mellet lecsúszom a padlóra, kezeimet a fülemre szorítom. A fejemet a lábaim közé hajtva, ringatom magamat. Talán ha felébredek, mert ez nem lehet a valóság. Biztos kiderül csak egy rossz álom és meg sem történik mindez. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, de egy kezet érzek a vállamon végig simítani. A szememet kinyitva két lábat látok magam előtt.

- Gyere Harry fel kell innen kelned. - próbál felhúzni, de nem tudok neki segíteni, nem megy. Hallom a hangját és egészen biztos segíteni akar. Úgy érzem magamat, mintha egy burokba lennék és a hangokat is csak úgy hallom.

- Nővér mióta van így? - kérdezi a hang majd egy másik válaszol neki. Most már többen próbálnak felsegíteni a földről.

- Harry próbálj rám nézni! - kiabálja a velem szemben álló szőke, de nem tudom levenni a szememet Louis- ról. Erősen ragadja meg az államat majd maga felé fordítja a fejemet.

- Niall vagyok nézz rám, kérlek. - ha lassan is, de eljut a tudatomig amit mond. Üveges tekintettel meredek rá, tovább bíztat. Izzad mindenem és fázom is a remegés azóta is meg van. Sikerül felállnom, jobbról is és balról is tart valaki.

- A faszért hagyták neki, hogy végig nézze! - mondja a Niall- nek nevezett fiú, s most hirtelen az sem ugrik be honnan ismerem. Most már folyamatosan őt nézem, látom ahogy mozog a szája. Majd szorosan magához ölel a hátamat simogatja, közben elfordítja magunkat a másik irányba. Nem akarok, látni akarom a drágát, de nem engedik. Érzem valaki más is tart hátulról, a szemeimet nem tudom lehunyni. Pedig égnek és fájnak. Megint megállunk, Niall egyfolytában beszél. Gondolom hozzám, hallom csak felfogni nem tudom a szavait. Hirtelen tisztul ki minden egy pillanat töredéke alatt.

- Hagyj Ni mennem kell, ott kell lennem. Nem hagyhatom egyedül! Kérlek. - vonyítom, de nem enged hiába kapálózok. Valaki hátulról leszorít és az ágyra nyom. A lábamat elkapja, de nem tudom már a kezemet sem mozdítani. Mind a négy végtagomat lekötözik.

- Miért? A barátom vagy? Ne kötözzetek le. - sírom el magamat. Lehetetlen egy helyzet, de moccanni sem hagynak. Az arcomba hajol csak néz.

- Figyelj rám drága barátom. - törli ki a könnyeit a szeméből. - Minden rendben lesz, ha kicsit megnyugszol ígérem elengedlek. Ismerlek Harry okos vagy és erős, ki kell tartanod. - kántálja a fülembe, hangja szinte morog, de nagyon megnyugtató. A szemeimet lehunyom tennem kell, amit kér. Vissza kell menjek a kedves mellé. Egyedül van, biztos fél, nem hagyhatom vele kell lennem. Mélyeket próbálok lélegezni csak az orromon át. Ugyan nem kevés időbe telik, de lassan sikerül. Nagyon álmos vagyok, de nem alhatok. Fontos dolgom van.