I Promise / Befejezett/

14.

„...Megtalálom a kicsike zseblámpát, a sötétben oldalgok el a sarokig."

Ahol aludtam már többször, amikor nem tudtam haza menni. Vagy esetleg pont úgy végeztem a piacon, és nem volt már időm. Egészen kicsire húzom magamat össze, sem takarót, sem kabátot nem hoztam és rettentő hideg van már. Gondolataim megint anya felé terelnek. Mennyivel másabb lenne, ha nem ragadta volna el a halál olyan korán. Együtt lehetnénk, legalább lenne aki szeret. Az életem egy nagy rakás csőd, fogalmam sincs hova mehetnék pénz nélkül. Talán valamelyik hajléktalanszállón biztos lenne hely. Az álom kezd elnyomni a hideg ellenére is. De most legalább az arcom nem fáj már annyira. Még fél füllel hallom, hogy valaki nyitja az ajtót. De annyi erőm már nincs, hogy meg is nézzem ki az. Esetleg Mr. Styles hívott rendőrt, hogy kitegyen innen is. Nem baj legalább a fogdán nincs ennyire hideg. Érzem ahogy ráterít valamit a vállamra az érkező, majd egy takarót is. A karjaimat dörzsölve kuporodik le mellém szorosan ölel és szorít. Érzem az illatát, tudom ki ő. Ezek után már teljesen mindegy, ha félek. Azt tehet velem, amit csak akar. Ha megölne az lenne a legjobb, akkor vége lenne a szenvedéseimnek.

- Sajnálom. Ígérem elmegyek, csak most még nagyon hideg van. Sajnálom. - nyöszörgöm, annyira áthűltem többre most nem nagyon telik. Még szorosabban fonja a karjait körülöttem, nem enged egy pillanatra sem. Csak mélyeket szuszog a nyakamba.

- Cssss, nincs semmi baj. Nem kell el menj. Sajnálom Lou, mindent. Bocsánatot akarok kérni. - fejemet a mellkasának hajtva nézek fel rá. Olyan szép a szeme és én hülye, ezek ellenére még mindig odáig vagyok érte. Pedig bántott, porig alázott és mégis. Az ujjai hegyét húzza végig a felszakadt szemöldökömön, nagyon fáj fel is szisszenek. Majd apró puszikat ad mindenhová az arcomon. Nagyon jó esik, nem tudom mi lelhette, most miért ilyen. Miért kedves?

- Sőt bocsánatot is kérek. Tudom nem lehet ezt olyan könnyen megbocsátani, mert nagyon súlyos amit csináltam. Esküszöm soha többé nem bántalak. - motyogja majd a hatalmas tenyerébe fogja az arcomat. Kényszerítve, hogy rá nézzek. De nem is tudom levenni róla a szememet, hihetetlenül kívánom. Akármit is tett velem. Magamhoz rántva tapadok az ajkaira, lágyan simogatja a számat. S most nem felejtek el visszacsókolni sem. Nagyon vágyom rá, annyira finom mindene. Talán beleszerettem? Ez lenne életem legnagyobb hibája vagy nem is akkora hiba ez?

- Menjünk be a melegbe kicsi. Nem szeretném, ha megfáznál. - súgja lihegve a fülembe, elönti mindenemet a libabőr. Apró puszikkal halmozom el a szépséges arcát, szeretni akarom amíg ilyen kedves.

- Vágyom önre úgy igazán. De nem szeretnék szabályok között. - búgom - Nem így akarok a magáé lenni. Kérem. - remélem megérti mire gondolok. Ha már le kell mondjak a top szerepről, akkor legalább emlékezetes legyen az első alkalom. De ne attól, hogy mennyire fájt és nem volt jó. Percekig nem csinál mást csak néz a szemembe, ahogy én is az övéibe. Engedi, hogy a lelkébe lássak. Lássam ki is ő valójában és mennyire bizonytalan.

- Mire gondoltál Lou? Hogyan szeretnéd? - kérdezi, de már alig bírok rá figyelni. Nagyon fázom a fogaim is össze - össze koccannak.

- Nem a hálóban, ott szabályok vannak. Az első alkalomnak nem úgy kellene történnie. Lehet? Harry kérem! - szedem össze nehezen a mondandómat. Azt hittem mérges lesz, de a tekintete ugyanolyan lágy maradt ahogy eddig.

- Akkor nem úgy fog történni. Lehet, ahogy szeretnéd! Én is vágyom rád. - suttogja a számba. Kell a csókja talán felmelegít, na meg mert vágyom is rá nagyon. Érzem rajta ő is fázik remeg, ahogy én is.

- A vendégszoba jó. - lassan állok fel, szorosan tekeri körbe a takarót rajtam.

- Hogy a fenébe gondoltad, hogy ilyen hidegben kijössz Hmm? - áll a hátam mögé, azonnal gyökeret ver a lábam. Megint ez a hanglejtés! Ezek szerint csak ezért volt az egész, hogy visszaédesgessen és újra bántson. Na nem! Biztos nem! Akkor inkább megfagyok idekint.